Nincs fejlődés, körforgás van – tartja a mondás, és ez úgy látszik, nem csak világtörténelemre vagy a személyes élettérben tapasztaltakra igaz. Két évvel ezelőtt ilyentájt kezdett úgy igazán bedurvulni nálunk is a helyzet, akkor kezdték komolyan venni azok is a világra frissen rászabadított koronavírust, akik azelőtt csak egy újabb összeesküvés-elmélet fiktív hozadékának vélték a reánk robbanó pandémiát. A következményeket, korlátozásokat mind ismerjük, hiszen megéltük őket, mégis elképesztő, hogy az emberi agy milyen gyorsan felejt, milyen észveszejtő sebességgel próbálja kinullázni magából a kellemetlen emlékeket, tapasztalatokat. A maszkviselés emléke megmaradt, de a múltkor például teljesen elfelejtettem azt az időszakot, amikor ki sem lehetett menni a házból, illetve ha igen, akkor formanyomtatványt kellett kitölteni, satöbbi. És nem tudom, melyik volt számomra a megdöbbentőbb: az, hogy ilyen abszurd helyzeteket is végigéltünk, vagy az, hogy ideiglenesen ugyan, de éppen ezeket felejtettem el?
Aztán lecsendesedett a világ és a járvány, alapjáraton zakatolt tovább a pandémia, miközben mi – végtelenül hosszúnak tűnő várakozás után – újra a megszokott életünket éltük. Nem tartott sokáig a boldogság, hiszen kirobbant a háború, és vele együtt ismét beköltözött a félsz az emberek szívébe, a mi geopolitikai helyzetünket tekintve jogosan. És most, amikor mindenki szorong ugyan egy kicsit, és reménykedik, hogy nem terjed át hozzánk is e háború, vagy nem válik világméretűvé, ismét kopogtatni kezd az ajtón a velünk élő, de rég nem látott ismerős, e folyton visszatérő, vegzáló anyaszomorító: a covid. E hétfőn jelentette be az egészségügyi miniszter, hogy az utóbbi két hétben megduplázódott az esetszám az országban, az elmúlt héten szinte 15.000 új esetet jelentettek, ebből több mint 2700 újrafertőződés. Kórházban aránylag kevesen vannak, 1410 bent fekvő beteg van az országban, intenzív osztályon 86, közülük 68 oltatlan. Ám ez a növekvő fertőződési ráta itt nem áll meg, az elkövetkező 4-5 hétben hasonló mértékű fertőződéssel lehet számolni, tehát hetente 10-15000 új megbetegedés várható augusztus közepéig. Igaz, ezek legtöbbjét az omikron variáns okozza, amely kevésbé súlyos tüneteket produkál – mondják a hivatalosságok, ám a híradókban már felbukkant az újabb mutáció, amelynek egyelőre még nincs neve, de állítólag az eddig ismert oltások mindegyike hatástalan rá.
Riogatás megint? Vagy a korai öröm hozadéka? Túl hamar azt hittük, hogy vége? A háború és az általa (is) okozott infláció, valamint a hasonló tematikák által napjainkban uralt médiában már nem kap akkora teret a vírus, de attól még létezik, csak sokan azt reméltük (noha tudtuk, hogy nem így lesz), hogy szép lassan elhal magától ez a sokak által mesterséges eredetűnek tartott, annyi ember életét megnehezítő, megszomorító, tönkretevő, élettelen, de életeket elvevő dög. E héttől bevezették a maszkok kötelező viseletét a hazai kórházakban. Túl sok jel mutat arra, hogy kezdik ismét felkészíteni a lakosságot. Hogy a korlátozások időszaka visszatér. Mi pedig csak reménykedni tudunk abban, hogy nem kezdődik minden elölről. Ismét.
