Az Országos Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják: európai viszonylatban Romániában a legmagasabb a csecsemőhalandósági arány, valamint az anyai halálozási ráta.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják: európai viszonylatban Romániában a legmagasabb a csecsemőhalandósági arány, valamint az anyai halálozási ráta. Az egészségügyi szaktárca pár napja honlapján közölte: dobogósnak számítunk nemcsak a fenti két mutatót illetően, hanem a tinédzserkori terhességek és a nem követett terhességek arányát illetően is. Tavaly például az 1000 élve születésre jutó halálozások száma (1 éves kor alatt) 8 volt, ami kétszerese az uniós átlagnak. 41 ezer nő úgy hozta világra gyermekét, hogy a terhessége idején – különböző okok miatt – egyetlenegyszer sem látta orvos, 18.500 anya pedig kamaszkorú volt. A szaktárca szerint a fent említett gondok megelőzhetők lennének a szülésznők (bábák) segítségével. Akik jelen vannak a szüléskor, követik a természetes szülést, a szüléstől számított legkevesebb 28 napon át gondozzák az újszülöttet és az anyát, felismerik az esetleges komplikációkat és a kamaszkorú lányokat felvilágosítják a nem kívánt terhességek elkerüléséről.
Az egészségügyi minisztérium felismerte e szakemberek fontosságát és támogatni kívánja a szülésznő- illetve bábaképzést. Úgy gondoljuk, a szaktárca illetékesei a jó szándék mellett kissé összekeverik a fogalmakat, a bába, a szülésznő, a dúla, a védőnő szerepét enyhén összemossák, feladatköreik átfedődnek. A rendszerben elfoglalt helyük meghatározása azonban alapvetően fontos, és ezt a minisztérium felismerte. Mint ahogy azt is, hogy a jelenleg mintegy 1000 szakképzett bába nem integrálható a rendszerbe a törvénykezési hiányosságok miatt, nem készültek el a szakmai protokollok, és nem történt meg az európai jogharmonizáció.
Az első lépés mindezek felismerésével és kimondásával megtörtént, második lépésben a szaktárca jóváhagyta egy – orvosokból, bábákból és más szakemberekből álló – munkacsoport létrehozását, amely kidolgozná a szakmai útmutatókat a terhesség, a gyermekágyas asszony és az újszülött követésére, ugyanakkor a bábáknak (védőnőknek?) a családorvosi rendelőkbe való integrálását.
A rossz statisztikai adatok azonban attól, hogy védőnők, szülésznők ügyelnek majd elméletileg az anyákra, újszülöttekre, csecsemőkre, nem biztos, hogy javulnak. Mindaddig, míg nem javítják az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést például vidéken, vagy míg a szegénységben élők nem engedhetik meg maguknak ennek a költségeit, amíg tájékozatlanság, tudatlanság miatt nem ismerik fel az esetleges szövődmények kockázatát, a mutatók nem változnak látványosan jó irányba. A probléma összetett és sürgős. És ekként kellene kezelni. Az élet védelmében.
