Az Élet kapujában

Pénteken utoljára szólalt meg a csengő a szeredai Bocskai István elméleti középiskola tizenkettedikeseinek is, akik a Gaudeamus igitur... dallamára vonultak ki az iskolából a művelődési ház színpadára.

A ballagók Szeredából, Demeterfalváról, Tompáról, Sárdról, Szentimréről, Májából, Márkodból, Magyarósról, Torboszlóból, Selyéből, Jobbágytelkéről, Hodosról, Ehedből, Vadadból, Szentmártonból, Csíkfalváról, Jobbágyfalváról, Rigmányból, Havadról, Gegesből, Szentsimonról, Gálfalváról, Szentlászlóról, Nagyadorjánból, Szentháromságról, Jeddről és Hármasfaluból érkeztek tanulni ebbe a középiskolába.

Fülöp László igazgató megköszönte a szülőknek, amiért gyerekeik nevelésének egy fontos szerepét erre az iskolára bízták, a diákokat pedig arra figyelmeztette: életük útelágazáshoz ért, és ki-ki maga dönti el, melyik úton indul tovább. Az iskola tudást, példákat, jó tanácsokat tett a tarisznyába, de került bele útravaló otthonról és a barátoktól is. Az igazgató három, a világot is leíró szót tett még hozzá: szorgalom, munka, bátorság. A ballagókat új, szebb világ teremtésére biztatta, kiemelve: az életet nem az itt szerzett jegyek határozzák meg, hanem az, amit tesznek, ahogy munkájukkal fenntartják a megteremtett világot, de az ifjak bátor lázongására is szükség van, hogy új korszakot nyissanak, a régit lerombolják, hogy újabb világok felépítésének adjanak teret.

A város önkormányzata nevében Szentgyörgyi Ildikó jegyző szólt a végzősökhöz, aki húsz évvel ezelőtt maga is itt állt a mostani diákok helyén. „Nem egy korszak zárul le ezzel a nappal, hanem sok-sok kapu nyílik meg, számtalan lehetőség és felelősség, mosoly, botlás, talpraállás – figyelmeztetett –, és az itt töltött néhány gondtalan év után az életünk alakulását meghatározó döntéseket is fel kell vállani. A szülők, nagyszülők által lerakott téglákból kell építeni a jövőt, utódokról, jólétről, jobb életről kell gondoskodni. Mert a társadalomnak nemcsak orvosokra, tanárokra, jogászokra van szüksége, hanem jó szakemberekre, szerető édesanyákra, gondoskodó családapákra is.” Végül arra kérte a fiatalokat, bárhová jussanak is el, ide térjenek vissza családot alapítani, mert házat és hazát ezen a földön kell építeni.

A ballagó diákokat köszöntötte Szűcs Péter, az Erdélyi Magyar Ifjak országos alelnöke is, figyelmeztetve, hogy minden útnak célja és értelme van, és elvezet valahová, de az úton le kell győzni az akadályokat. A szülői bizottság nevében Bodó Csilla mondott köszönetet a tanároknak, a fiatalokat arra kérve, vigyék, őrizzék és adják tovább, amit itt kaptak.

A 11. osztályok is búcsúztak a  végzősöktől, majd a ballagók az iskolától, bevallva: a múlté lett négy év, de „ez segített, hogy ott legyünk, ahol vagyunk, azok legyünk, akik vagyunk”. A végzősök a hagyomány szerint átadták a 11. osztálynak a folytonosságot jelképező és az iskola falára felkerülő sulykot, majd az igazgató, a tanárok és az EMI díjazta őket tanulmányi eredményeikért, magaviseletükért, tantárgyversenyeken elért sikereikért és iskolán kívüli tevékenységükért. A négy végzős osztályban hét tanuló ért el 9,50 fölötti éves eredményt, évfolyamelsőnek és az iskola idei legjobbjának a 12. B osztályos Gergely Andrea Krisztina bizonyult, aki 500 lejes pénzjutalmat is kapott.

Az ünnepség zárópillanataiban a művelődési ház előtti téren a zuhogó esőben a végzősök égnek eresztették többszínű léggömbjeiket: a piros a szeretetet, a fehér a tisztaságot, a kék a bölcsességet jelképezi.