Az asztrológus üzenetei

Mottó: „A tér és idő rabjai,        

Az öröklét remetéi vagyunk. 

Minden kétség fölött

Őrlődünk két pólus között.”

Kedves Olvasók!

Az idén június 21. – július 23. között tartózkodik a Nap a Rák jegyében. Ez azt jelenti, hogy a mi északi féltekénken a nyári napfordulóval „hivatalosan” is kezdetét veszi a nyár. Egyik fő jellemzője, hogy hosszúak a nappalok és rövidek az éjszakák. Sok a fény és kevés a sötét. A tény mögött az a kérdés lapul, hogy e két egymást kiegészítő princípiumról mit is gondolunk. Az ember alapvetően a nappali létformára született, szimbolikusan és gyakorlatilag is, éle-tünk elválaszthatatlan a fénytől. Bár vannak olyan tevékenységek is, melyeket éjszaka kell végezni, az „éjszakai üzemmód”, főleg hosszú távon, felborítja az ember ritmusát. Az univerzum, az égitestek, az anyaföld és gyermeke, az ember életét is ritmusok szabályozzák. A szervezetünk, a sejtjeink, a szöveteink, a szerveink és szerv-rendszereink egy közös kozmikus dallam ütemeit követik. Határaink és belső szabályaink a tökéletes rendezettségünk őrzői, és ez teszi lehetővé fizikai testünk mindennapi életét. Amikor egy külső, vagy belső veszélyforrást észlelnek a szervezet védői,  igyekeznek azt azonnal kiiktatni  és helyreállítani a belső egyensúlyt és rendet. Nincs „demokrácia”, nincs töprengés, a káros és veszélyes kórokozókat azonnali hatállyal elpusztítják. Ha analógiát keresünk a mai világesemények kapcsán, azt kell szomorúan konstatálnunk, hogy úgy tűnik, mintha Európa egy tartós immunhiányos járványos betegségben szenvedne, és az „orvosok” csak fájdalomcsillapítókkal és nyugtató tablettákkal kezelnék a betegeket. Ha a sebet nem kezelik, és további lehetőséget biztosítanak a betolakodóknak, akkor elfertőződik. Ha a fertőzést nem szüntetik meg,  a beteg meghal. 

Az éjszaka alapvetően a regenerációról szól, ezért is fontos az alvás, mert „bioakkumulátoraink” ilyenkor töltődnek fel. Az okkult tudományok nagyjai azt mondják, hogy míg a fizikai testünk pihen, addig a lélek egy magasabb létsíkon, az asztrális szférában tevékenykedik. Weöres Sándor után szabadon, az ember az eget és földet összekötő létra.

A Rák embert a hangulatai irányítják. Akkor képes a legjobb teljesítményre, ha cselekedeteinek van érzelmi motivációja. Ha nincs, akkor halogat, körülményeskedik. Megindokolja, hogy mit miért nem lehet megtenni. Álspirituális mantraként ismételgetheti, hogy „még nem jött el az ideje”. Pató Pál minden bizonnyal egy Rák úriember lehetett.

A jegy uralkodó planétája a Hold, a sejtések, benyomások, megérzések, intuitív megközelítések, a transzcendens felismerések „szülőanyja” az asztrológiában. A vizes jegyek egy ember születési képletében erős jelzések az érzelmi, lelki megközelítésekre, melyek akadályozzák az objektivitást. Minél inkább elkötelezett lelkileg valaki akár pozitív, akár negatív értelemben, annál inkább elhomályosul a racionalitás lámpásának a fénye. Alapvetően úgy is fogalmazhatunk, hogy az ember mint szubjektív lény nem lehet objektív. „Az ember a tévedések gyermeke” egy arab mondás szerint. Csak az nem hibázik, aki nem cselekszik. Tévedéseinket és hibáinkat illik felülbírálni és kijavítani. Ez a művelet szellemi értelemben egy lehetőség a fejlődésre, a tökéletesedésre.

A Rák pozitív életérzésének fő generátora, hogy érezze: szükség van rá. Fontosnak lenni valaki számára. Régebben, amikor még az emberiség behatároltabb, szabályozottabb társadalmi-szociális struktúrákban élt, a család azt jelentette, hogy együtt élt több generáció: nagyszülők, szülők, gyerekek. A sorsesemények az együttélés miatt mindenkit érintettek. A születés és halál, öröm és bánat, a betegség, az ünnepek, a közös tevékenységek, a súrlódások, konfliktusok és ezek megoldása csiszolta, finomította és többnyire erősítette a kis közösséget, segítette mindenki számára a lelki, szellemi fejlődést. Manapság az európai társadalmak többségében a család intézménye válságban van. Nem születnek megfelelő számban gyerekek. A vágyorientált, egoizmust erősítő, sokszor a normalitást megkérdőjelező ideológiák burjánzása, a szabadosság térhódítása családellenes. Az emberiség hosszú távú elmagányosodásának, kiszolgáltatottságának és kihalásának apokaliptikus rémképe jelenik meg előttünk. De mire gondolhatnánk a mai világ őrültnek tűnő forgatagában? Egyes kutatások szerint a 45 év feletti diplomás német nők 40 százalékának nincs gyereke. Egy világhíres focista béranyával hordatja ki magzatát, és ha megszületik az utód, anya nélkül nő fel. A szexuális identitás és viselkedés szabadon választható emberi jog egyes modern elméletek szerint, sőt már a gyerekek szabadságjogait sem kellene korlátozni azzal, hogy a kisfiúk a fiú-WC-ben, a kislányok pedig a lány-WC-ben végezzék dolgukat. A sérült apa- és anyamintájú gyerekekből sérült felnőttek lesznek, akik majd nehezen illeszkednek be a társadalomba. A gyerekeink az emberiség jövőjének a letéteményesei. Ezért is kellene nagyon komolyan venni a nevelés és a tanítás kérdését minden társadalomnak.

A gyermektelenség egyik kompenzálási lehetősége a háziállattartás. Az emberrel egy fedél alatt élő állat minden esetben analógiáiban jelzi azt a problémát, melyet a „gazdi” hordoz. Annyit talán érdemes hozzáfűzni, hogy egy háziállattal többnyire könnyebb együtt élni, mint mondjuk egy családtaggal. Bár egy igazi nagy családi perpatvart sosem tud felülírni a kutyaugatás. 

Észrevételeiket, véleményeiket várom az asztros@yahoo.com címre.

Vigyázzanak magukra és egymásra!

Tóth Sándor