Az asztrológus üzenetei
2015-05-20 13:53:26
- Tóth Sándor
Május 21-én belépett a Nap a tavasz III. jegyébe, az Ikrekbe, mely egyben az utolsó folyosó a nyár kapujához.
Mottó: A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.
Kedves Olvasók!
Május 21-én belépett a Nap a tavasz III. jegyébe, az Ikrekbe, mely egyben az utolsó folyosó a nyár kapujához. Azzal a hasonlattal is élhetünk, hogy a 3000 méteres akadályfutás utolsó ezer méteréhez érkeztünk. Ha e rovat írójának ez jutott eszébe, akkor az olvasó jogosan teheti fel a kérdést: miért pont az akadályfutással társította? A futás arra utalhat, hogy a Vízöntő korszak ritmusa felfokozott. Az akadályoztatás pedig könnyen érthetővé válik bárki számára, aki őszintén magába néz. Az egy más kérdés, hogy ki hogyan viszonyul a nehézségekhez. A korlátokhoz, melyek láthatatlan vagy manifesztálódott falként elénk tornyosulnak. Vajon azért vannak a falak, hogy bármi áron ledöntsük őket, vagy talán más jelentést hordoznak? Jómagam ez utóbbira voksolok. Ha valamit lezárnak előttünk, annyit jelent, hogy mozgásunk irányán kellene változtatnunk. Az Ikrek jegyűek a változtatás adottságát birtokolják, és ezzel sok esetben lépéselőnybe kerülnek másokkal szemben, akik kitartanak megtanult sémáik, berögzült szokásrendszereik mellett. A világ az örök változás színpada, és azok a szereplők, akik képtelenek ebben a darabban aktívan részt venni, jó eséllyel tartanak a süllyesztő felé.
A változások kapuján önként bemenni jó érzés, mint minden olyan cselekedet, amelyben kezdeményezőként vesz részt az ego. Ha külső kényszer hatására változtat valaki, az minden esetben fájdalmas, keserűséggel telített érzés. Aki odafigyel megérzéseire és a külvilág jelzéseire, tudja, hogy mitévő legyen. Az ezotéria célja pont az lenne, hogy olyan kódokat adjon az erre nyitott emberek kezébe, amelyek lefordítják az analógiás jelzéseket, és megfellebbezhetetlen okkult igazságok ajtaját tárják ki. Mint ahogy egy értékes festmény vagy szobor nem egy röpke hétvégén készül el, úgy a szellemi fejlődés útját sem lehet megspórolni. A sietség, a türelmetlenség, a felszínesség a spirituális emelkedés irányába kilőtt torpedó. A nyugodtság, az elmélyülés, a szorgalom és az elhivatottság esélyt ad a titkok megfejtésére. De ide sorolható az eltökéltség és a jó értelemben vett fanatizmus is, melyek felbecsülhetetlen segítők lehetnek sorsunk megismerésének folyamatában. Most fellebbentettem a fátylat az általam vélt és tudott legfontosabb információról. Mindenféle önismereti rendszer csődöt mond akkor, ha azt az egyén képtelen tudatosan és építő módon beilleszteni a sorsesemények láncolatába. Az asztrológia azt tanítja, hogy életünk összes történése sorsfeladatunk megéléséhez segít hozzá. Szabad akaratunk és tetteink mit sem érnek, ha nem rendeljük alá azokat a magasabb céloknak. Amikor vágyaink által vezérelve letérünk az ösvényről, veszélyes terepre tévedünk, szerencsésebb esetben zsákutcába, ahonnan még visszafordulhatunk. Meggyőződésem, hogy az úgynevezett negatív tanításokra mindenkinek szüksége van. Az már csak részletkérdés, hogy kitől kapjuk a pofonokat. Jézus egyik tanítása is erről szól: ha megütik a jobb orcádat, tartsd oda a balt is! Az önösségünkről, egoizmusunkról le kellene mondanunk, mert ez a sorsunkban nem támogatott.
Az asztrológia alapszinten önismeret. Középső szinten sorsismeret. A legmagasabb szinten pedig istenismeret. Aki az ördög tudományaként aposztrofálja ezt a rendszert, és jóslásnak vagy
„horoszkópiának” gondolja, az még jócskán a sötétségben tapogatózik. Az analógiák tanára épülő „királyi tudomány” fényt gyújt ott, ahol a leginkább segítségre szorulunk: döntéseink meghozatalában.
Isten gyermekei vagyunk, és Ő végtelen szeretettel telve saját képmására teremtett bennünket. Mulandó formába zárt örök utazók vagyunk égi és földi dimenziókon innen és túl. Aki nem hiszi, járjon utána!
Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen. Vigyázzanak egymásra!
