Az asztrológus üzenetei
2015-03-25 14:54:49
- Tóth Sándor
Március 20-án megkezdődött az asztronómiai és asztrológiai tavasz. Szimbolikusan reálisabb lenne ezt a pillanatot, amikor a Nap belép a Kosba, új évnek tekinteni, de mint sok más dologban, az emberiség itt is a betanult, megszokott mintákat követi.
Mottó: A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.
Kedves Olvasók!
Március 20-án megkezdődött az asztronómiai és asztrológiai tavasz. Szimbolikusan reálisabb lenne ezt a pillanatot, amikor a Nap belép a Kosba, új évnek tekinteni, de mint sok más dologban, az emberiség itt is a betanult, megszokott mintákat követi. Ha nem lennének időmérő eszközeink, a természetben semmi jel nem mutatna december végén az új év beköszöntére. A tavasz, a természet őserejének és varázslatának birtokában szemünknek, fülünknek, orrunknak és bőrünknek olyan kellemes ingereket ajándékoz, mint a napfény, a rügyező és virágba boruló fák, az életöröm vidám indulója, a madárcsicsergés, és sorolhatnánk az összes csodát, melyek a „látó embernek” melegséggel töltik el a szívét. A tavasz, a fény győzelme a sötétség fölött.
A Kos az életbe lépésről szól. Arról a kirobbanó energiáról, mely minden kezdethez szükségeltetik. Mars gyermekei, fiai és lányai harcos nemzetség. Jól érzik magukat az élet különféle csataterein. Versenyeznek, győzelemre törnek, vakmerőek és szilajak. Ösztöneik a legmagasabb oktánszámú üzemanyagot használják, megalkuvást nem ismerő természetük minden esetben előre hajtja sorsuk szekerét. A diadalszekér hajtóján múlik minden. Az iránytű minden esetben észak felé mutat. A cél és az irány, mely meghatározó, sok esetben változhat. A kérdés az, hogy megértjük-e a változtatás üzenetét, vagy tartjuk körömszakadtáig az irányt, melyet valamikor helyesnek véltünk, de ma már nem az? A világ velünk vagy nélkülünk változásban van. Ha részesei vagyunk, akkor velünk, ha ellene vagyunk, akkor is miértünk, még ha sorsunk kereke csikorog is imitt-amott. A cselekedeteink néha bukásra ítéltetnek. Nem minden ember győztes, és a győztes sem mindig az. Mert az is előfordulhat, hogy a győzelem önhitté tesz, és ez a háború elvesztéséhez vezet. A biztos vesztes az, aki semmit sem tesz. Aki méricskél, fontolgat, latolgat. Az ember, aki mellett elsuhan az élet. A bölcselkedő nem bölcs, az okoskodó nem okos, a vakmerő pedig nem bátor. „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” – üzen az ókor. Az okos hallgat, a balga ember pedig többnyire elsőnek mond véleményt. Aki másokat legyőz: bátor, aki önmagát győzi le, az hős. Sok a bátor ember és kevés a hős. Mert hősnek lenni annyit jelent, hogy másokért harcolunk. A mítoszok világa: nagy hősök dicső gyülekezete. A történelem is jegyzi a maga hőseit. És mi van ma? Hová tűntek a nagyok? Hol keressük őket? A politika mocsarában? A világ hadseregeiben? A szteroidokkal és újkori boszorkánykonyhák, a materialista alkimisták laboratóriumaiban megsegített sportfenomének világában? Amiért nem vesszük észre, az a hamis értékek megtanult sztereotípiája. A hősök közöttünk élnek. Ismeretlenül. Hétköznapi hősök, akiknek kevés a hírértéke. Az asszonyok, akik legszebb éveiket áldozzák örömmel, zokszó nélkül gyermekeik nevelésére. Férfiak és nők, akik nap mint nap életeket mentenek: tűzoltók, mentősök, orvosok, rendőrök és még sorolhatnánk a végtelenségig. Nekik nem emelnek szobrot, nem kerülnek a hírességek csarnokába, és nem avatják őket sem boldoggá, sem szentté.
Mi is naponta harcolunk. Az élet harc, és ez akkor is így van, ha nem így éljük meg. Minden napban megvan a lehetőség arra is, hogy hősökké válhassunk. A magunk módján. Mert ha másokért teszünk, ha segítünk azokon, akik kérik, már tettünk is egy kis lépést azon az úton, amit úgy nevezhetünk, hogy „Kos-beavatás”. Feláldozni magunkat mások oltárán.
Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen. Vigyázzanak egymásra!
