Az asztrológus üzenetei
2015-02-25 14:03:53
- Tóth Sándor
Benne járunk a Halak jegyében, és ez jó hír annak, aki nem szereti a hideget, mert „látótávolságba” került a tavasz.
Mottó: A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.
Kedves Olvasók!
Benne járunk a Halak jegyében, és ez jó hír annak, aki nem szereti a hideget, mert „látótávolságba” került a tavasz. A tél befejeződése a természet ősi rendjében azt is jelenti, hogy lezárul, elmúlik egy esztendő, hogy átadhassa helyét a megújulásnak.
A rettenthetetlen Kos, a gyarapodást kedvelő Bika, a közvetítés igézetében lubickoló Ikrek a tavasz hírnökei. A gondoskodó Rák, a teremtő Oroszlán és a szorgalmas Szűz a nyarat jelenítik meg. A kedves Mérleg, a magányos Skorpió és a bohém Nyilas átvezetnek az őszön. A fegyelmezett Bak, a különleges Vízöntő és az önzetlen Halak a tél gyermekei.
A Halak a 12. jegy, a kozmikus ember utolsó beavatási stációja. Lényege: beolvadni az egységbe. Mert, ha tetszik, ha nem, a nagy egység, a világ alkotórészei vagyunk. Mint ahogy a sejtjeink is szervezetünk alkotóelemei. És miként atomi szinten is végtelen dimenziók nyílnak a mikrokozmosz parányi világában, ahol minden mindennel összefügg, ugyanúgy a világegyetem végeláthatatlan makrokozmikus egységében is szellemi lényegünk lenyomata kitörölhetetlen és örök. „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van.” Ez a Smaragdtábla, az őskori hagyomány 13 mondatot kitevő bölcsességének legismertebb és leggyakrabban idézett része.
A megismerés és önmegismerés úgy működik, hogy belenézünk a tükörbe. Szüleink, nagyszüleink, gyermekeink, rokonaink, munkatársaink, barátaink és ellenségeink, mindannyian a nagy Tükör egy-egy szilánkját képviselik. A feladat nem könnyű: életünk folyamán össze kell raknunk ezekből a részletekből az egészet, és ez nem más, mint saját magunk. Ha tetszik valami a másik emberben, azt szeretjük magunkban. Ami zavar valakiben, nem más, mint az a részünk, amiről nem szeretnénk tudomást szerezni, és amit végső soron elfojtunk. A szőnyeg alá söpört szemét nem oldja meg, csak elodázza a takarítás szükségességét. Amit száműzünk a tudatalattinkba, az hatványozott erővel és intenzitással fog felszínre törni, és előbb-utóbb kellemetlen élethelyzetekbe kerülünk. Ezek a sorsban megjelent kényszerhelyzetek, melyek sarokba szorítják, és cselekvésre, döntésre késztetik a kényelmes, halogatós, struccpolitikusi szerepszemélyiségünket.
A Halaknak meg kell tapasztalnia az egóról való lemondást. Ez azt jelenti, hogy másokért kell tenni. Az önfeláldozás, önzetlenség és szolgálat szentháromsága. Ez az idea, melynek testet öltése nélkül a Halak kényszerpályára kerül, melyet áldozattá válásként ismerünk. Más néven: az egóról való lemondatás megtapasztalása. Ez utóbbinak a Sors tárházában kimeríthetetlen lehetőségek nyílnak, melyek feltérképezése lehetetlen vállalkozás. Ezért ragadjunk ki egy hétköznapi megoldást, amelyet úgy hívunk, hogy betegség. Mindannyian tapasztaltuk ezt az állapotot valamilyen formában, melynek az a lényege, hogy tehetetlenül, kiszolgáltatottan, cselekvésképtelenül fekszünk, és rossz érzéseink, fájdalmaink, félelmeink vannak. Képtelenek vagyunk a szokott életvitelünket folytatni, gyógyszereket szedünk, ápolásra szorulunk. Passzív szemlélői vagyunk a történéseknek, és vágyunk az egészségre, arra, hogy megint aktívan részt vehessünk az életünkben. A betegség egy olyan őszinte barát, aki kendőzetlenül szembesít a megoldandó feladatainkkal. Ahhoz, hogy megfejtsük a „kódolt” üzenetet, az asztrológia szimbólumrendszere tökéletes kulcsot adhat a kezünkbe.
A legnagyobb titok nem más, mint az életünk értelmének a megfejtése. Nem mindegy, hogy mi irányítjuk az utazásunkat, vagy csak sodródunk az árral.
Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen. Vigyázzanak egymásra!
