Kedves Olvasók!
Az idén június 21-én lép be a Nap a Rák je-gyébe, ami mifelénk azt jelenti, hogy megkezdődik a csillagászati nyár. A napfény jó hatással van testi-lelki egészségünkre. Mint tudjuk, azok a népek, ahol földrajzilag több a fény, optimistábbak, vidámabbak. A diákok boldogsága a nyári szünet eljövetelétől még inkább fokozódik, mert a játék, a szórakozás – valljuk be – közkedveltebb, mint a tanulás. Ha ránézünk a planétára, úgy tűnik, hogy ez a periódus még tele lesz időjárási szélsőségekkel, de manapság úgy nézem, ez a trend. Elővehetnénk a klímaváltozás örökzöld témáját, és akár el is szomorodhatnánk, de nem tesszük. Már csak azért sem, mert még mindig az ember a legalkalmazkodóbb faj a földkerekségen. Nekünk, magyaroknak jól áll az optimizmus. Aki ennyi pofont kapott a történelme során, és minden alkalommal feltámadt poraiból, mint a főnixmadár, az igazán megérdemli, hogy bizakodó legyen.
A Rák-ember, aki a Hold uralma alatt áll, érzelmes, romantikus és gondoskodó. Megérzései kiválóak, könnyen ráhangolódik a környezetére. Az életét aggodalmaskodása nehezíti meg. Retteg attól, hogy olyan élethelyzetbe kerülhet, ahol már nem lesz rá szükség. Igyekszik magát nélkülözhetetlenné tenni. Mindent megtesz azért, hogy környezetének, családjának eseményeit uralja és befolyásolja. Erre kiváló adottságai vannak.
Rák-analógia a hazaszeretet is. A mai világban ezt a magasabb rendű érzelmet igyekeznek megszüntetni. Megpróbálják elhitetni azt, hogy a nemzeti büszkeség nácizmus, fasizmus, hogy csak a legszélsőségesebb vádakat említsem. Egy nemzet ereje nem a különálló magányos emberek halmazában keresendő, hanem a családokban és a közösségekben. Összetartozás, összefogás, keretek nélkül nem létezik szabadság. Mert a szabályok nélküli, minden aberrációt normálisnak tekintő áltoleranciát úgy hívják, hogy szabadosság. Korunk embere állandóan tágítja a kereteit. Nem ismeri fel a szabadság lényegét. Azt gondolja, hogy akkor szabad, ha bármit, bármikor és bárhol megtehet. A festményt a képkeret megtartja és óvja. A folyómeder mintegy határt szab a lustán folydogáló vagy éppen szilajul hömpölygő víznek. A középkorban, ha veszedelem volt, az emberek a várfalak mögött találtak menedéket. Az újkorban bennünket a határok és az itt szolgálatot és védelmet biztosító őrség óv. Az ókori civilizációktól napjainkig a törvények biztosították az emberiség fennmaradását. Szervezettség, rend nélkül az emberi társadalom felbomlik és elpusztul. A nyugati világ tükrébe nézve azt látjuk, hogy a normális családmodell súlyosan beteg. Nemcsak a válások gyakoriságára, hanem a gyermektelenségre és az egyneműek házasságára gondolunk. Nem kell zseninek lenni, hogy rájöjjünk arra, a nyugat-európai fehér ember kihalófélben levő, veszélyeztetett fajjá fog válni. Ha valami csoda nem történik, akkor pár generációnyi idő elteltével úgy járnak, mint az Amerikában őshonos indiánok. Talán rezervátumokban lesz még néhány fehér ember. Ázsia túlnépesedett, de alapvetően jól szervezett. Az igazi veszélyforrás Afrika. A szegénység, az elsivatagosodás és a vízhiány miatt több száz millióan fognak Európába indulni. A „barbároknak” könnyebb dolga lesz, mint annak idején legyőzni a Nyugat-római Birodalmat.
Az emberi értelemre kellene hagyatkozni, mert a tudomány tudja, hogy mit kellene tenni. Egy alapvető probléma azért fennáll, ami miatt léket kap az optimizmusunk. Ez pedig az, hogy a világot irányító háttérhatalomnak ez nem érdeke. A háborúkban, a betegségekben, a kiszolgáltatott emberiségben potenciálisan hatványozott lehetőség van a még nagyobb gazdasági hatalom birtoklására. A fegyverkereskedelem, a kábítószer-kereskedelem, a gyógyszeripar olyan józan ésszel felfoghatatlan anyagi javakat eredményez, melyekért semmi sem drága: sem emberi életek, sem népek, sem országok eltiprása nem akadály. A túléléshez családok, összetartó közösségek és persze életképes nemzetek kellenek. Mindenki eldöntheti, hogy melyik hajóra száll. Még eldöntheti, de az idő szalad, és közeledik a hamleti alapgondolat: a „lenni vagy nem lenni” aktualizált változata.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
