Az árnyékfa

Napjainkban egyre több fakivágásról értesülünk városunkban, az újságok, illetve rádiók tudósításaiból. Szinte már nem telik el olyan hónap, hogy ne röppentenének fel egy-egy hírt azzal kapcsolatban, hogy a város különböző utcáiban nagyon sok a még Bernády idejéből származó kiszáradt fa, de vannak terebélyes, csodálatos koronával rendelkező 50-60 éves fák is, amelyek állítólag akadályozzák a város modernizálása érdekében tett erőfeszítéseket. Ez akár el is hihető, hisz a város egykori polgármesterének, Bernádynak a modernizáció irányában tett erőfeszítései már nagyon régen, 80 akár 90 évvel ezelőtt történtek, annak ellenére, hogy kialakított napjaink zsúfolt közlekedésének is megfelelő, tágas, a kétirányú közlekedést is több sávon biztosító modern főteret, arra még ő sem számított, hogy az őt követő városvezetők, illetve országvezetők mesterségesen ennyire felduzzasztják a város lakóinak a létszámát, és majd egyszer az olyan nagy gonddal elültetett fái akadályozni fogják a közlekedést, illetve az új parkolóhelyek kialakításának lehetőségét is.

Csakhogy napjaink fő irányvonala, amire már, remélem, egyre többen rájöttek és rájönnek, semmiképp sem a város különböző utcáiban található kiszáradt fák, illetve a közlekedést akadályozó gyönyörű lombhajtású fák kivágása kellene hogy legyen, hanem a város egyetlen fájának, hatalmas, erőteljes lombozatú árnyékfájának a minél hamarabbi eltávolítása. Ez a fa már jó pár éve eresztett gyökeret szinte a főtér közepén, az elején szinte észrevétlenül növesztette ágait és új hajtásait, kezdetben valószínűleg a gyökerei is még elég gyöngén rögzítették törzsét a főtér talajához, akkoriban talán még egy gyöngédebb szellő is kidönthette volna a helyéről. Aztán az évek múlásával egyre mélyebbre hatoltak gyökerei a főtér kemény talajába, és ágainak új hajtásai annyira elszaporodtak és megerősödtek, hogy ezek teljes egészében behálózták a főteret és a város összes utcáját. Hatalmas ágai ma már félelmetes sötét felhőként tornyosulnak a város felett, és teljes sötétségbe borítják, mert teljesen eltakarják a nap sugarait. A fa sűrű lombozata teljes mértékben lehetetlenné teszi a házak falaihoz való hozzáférést az esetleges utcanévtáblák kifüggesztése érdekében, a főtéren pedig csak a hatalmas fa ágai között bujkálva lehetséges a közlekedés, így gyakorlatilag lehetetlenné téve bármilyen csoportos megnyilvánulás megszervezését, sőt a kulturális rendezvények megtartása is teljesen lehetetlenné válik. Néhány alkalommal egyes bátrabb hazánkfia megpróbálta meggyéríteni e hatalmas árnyékfa szertefoszló ágait, de minden alkalommal a levágott ágak helyébe még több és keményebb ág növekedett, valószínűleg erőteljes gyökérzetének köszönhetően. Hiszen e gyökérzet kemény hajtásai a föld alatti nagy sötétségben behálózzák a város összes intézményét, kemény támaszt biztosítva ezek falainak összeomlása ellen, sőt, legerősebb nyúlványai valószínűleg még a főváros egyes intézményeinek a faláig is elérnek.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy városunk lakossága – legalábbis egyik része – nem érzékeli e hatalmas árnyékfa nyomasztó erejét, annak ellenére sem, hogy hatalmas ágai az ő lelkületét is mély sötétségben tartja? Ideje lenne már elindítani egy lakossági kezdeményezést és javasolni a város illetékeseinek eme egyetlen, életerős árnyékfa kivágását, hisz e hatalmas fa sűrű ágazata gerjeszti a legnagyobb sötétséget az emberek lelkében és gondolkodásában. Annak valóban kicsi a valószínűsége, hogy e javaslat értelmes fülekre találjon városunk vezetői körében, hisz e fa hatalmas árnyéka nagyon kellemes környezetet biztosít – főleg a tűző, forró nyári napok idején – a mély hallgatásba burkolózó városvezetők számára. De még ennek tudatában is a cselekvés híve vagyok, a hallgatást – akár a belenyugvást – viszont a legnagyobb bűnnek tartom a város lakossága részéről.

(Magyari Zoltán, Marosvásárhely)