2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az Általános Városrendezési Terv időszerűsítése (3.)

  • 2012-05-15 15:11:17

A természeti környezet fejezetből is sajnálatos módon kimaradt a város meteorológiai megfigyelései hagyományának említése, amely információim szerint az országban szinte egyedülállóan legalább 1896-ig nyúlik vissza.

(Folytatás május 15-i lapszámunkból)

A természeti környezet fejezetből is sajnálatos módon kimaradt a város meteorológiai megfigyelései hagyományának említése, amely információim szerint az országban szinte egyedülállóan legalább 1896-ig nyúlik vissza.

Kiemelik, hogy a város területén az átlagosnál jóval gyakoribb a köd, viszont a lehetséges okok közül kifelejtődött a vegyi kombinát által mintegy 45 éve kibocsátott nagy mennyiségű füst és gáz valós ködképző hatása, nemkülönben ebben a tekintetben a kombinát létesítése előtti és utáni megfigyelések eredményeinek biztosan sokatmondó összehasonlítása.

Nem érdektelen teljességében idézni az altalajkincsek tárgyalásánál egy mondatot, amelyhez hasonló fordított logika általános alkalmazása tapasztalható az itt ismertetett két tanulmányban: „A földgázkitermelést illetően megállapítható, hogy a belterületi építkezések intenzív fejlődése a kitermelő zónák telepítését a lakóterületek közelébe kényszerítette.” A valóságban épp ennek az ellenkezője igaz, ugyanis a kitermelőhelyek telepítése jól meghatározott kritériumok alapján történik (a víziközművek tárgyalásánál említettekhez hasonlóan), a hatóságok viszont, fittyet hányva az érvényes biztonsági rendelkezésekre, megengedték az építkezéseket a szigorú védőzónákban is. Hadd említsek csak két elrettentő példát arra, hogy mit jelent például a védőzónák szigorú betartásának semmibevétele: a marosújvári PLUS supermarket leomlását 2010-ben és további kráterek keletkezését 2011-ben a város kellős közepén, valamint a Slănic Moldova-i omlásokat és földcsuszamlásokat, amelyek alig néhány éve egy egész falut temettek maguk alá, és a folyamat megállíthatatlan. Történik mindez olyan körülmények között, amikor a bányatörvény – egyébként meg nem engedett módon – felülírja az urbanisztikai és építési törvény vonatkozó paragrafusait.

Általánosan megállapítható, hogy a káros környezeti tényezők tárgyalásánál kimaradt azok emberi egészségre gyakorolt veszélyeztető hatásának rövid ismertetése, amelyből a laikusok is megérthetik ezek követésének és csökkentésének igényét és fontosságát. A levegőminőség tárgyalásánál a közölt adatoknál úgy szerepel, hogy azok a megyére vonatkoznak, holott itt Marosvásárhely környezeti viszonyairól van szó. A táblázatok követhetetlenek, zavarosak és ellentmondóak. Habár a zajártalom fejezetből és a közlekedési tanulmányból egyértelműen kiderül az a mindannyiunk által naponta megtapasztalt dolog, hogy a Postapalota előtti útkereszteződés a város legforgalmasabb csomópontja, nem kapunk magyarázatot arra, hogy miért nem telepítettek elsősorban ide egy automata megfigyelőállomást. Ezek alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy a 2-es poliklinika melletti kijelzőn szinte állandóan kitűnő minőségű levegőről szerezhetünk tudomást. A por káros hatásának tárgyalásakor egy szó sem esik a jelenlegi városvezetés által fenntartott és az illetékes hatóságok által nagyvonalúan elnézett, „messzemenően egészségvédő” takarítási módszerről, miszerint a rengeteg port fényes nappal a járókelők közé seprik. Másrészt a por visszatartását úgy oldják meg, hogy esőben tartálykocsikból locsolják az utakat.

A vízminőség tárgyalásánál a Maros város feletti szakaszát az I-es, vagyis kiváló minőségi osztályba sorolják, nem tudni, miért. A felszíni vizek állapotára vonatkozóan nagyvonalúan a Maros folyó vízgyűjtőjének menedzsmenttervére hivatkoznak, ahelyett, hogy abból pontosan idéznék az idevágó passzusokat. Teljesen mellőzik a vízgyűjtő rendezési tervében foglaltakat, amelyet egyébként az uniós előírásokkal ellentétben a Környezetvédelmi Minisztérium keretében működő Vízügyi Hatóság továbbra is titkosan kezel (nem véletlenül, ebben ugyanis többségükben fokozottan környezet- és tájromboló tervek szerepelnek). Másrészt a szerző úgy említi a menedzsmenttervet, mint amely a jövőben fog elkészülni, pedig egy év után (a borítólap szerint a tanulmány 2010 utolsó negyedében készült) illett volna tudnia, hogy ez a 6 évre szóló terv már 2009 decemberében véglegesítődött. A tanulmány szerint a polgármesteri hivatal az elmúlt 12 évben számos intézkedést hozott a vizek védelmére. A felsorolás egyet tartalmaz, éspedig a hangzatos nevű Aqua Invest Mureş Közösségi Fejlesztési Társulást, amely az egész megyét és a szomszédos Hargita megyéből is magába foglal néhány önkormányzatot. Hogy miként szolgálja ez Marosvásárhelyen a vízminőség védelmét, már nem derül ki. A számos intézkedés többi elemét szintén mély homály fedi.

A talajt tárgyaló fejezetből megtudjuk a város utcáinak, víz-, csatorna- és gázvezetékeinek hosszát, továbbá, hogy létezik 203,1 km közúti szállítási hálózat (így!) és 175 km utca. Hogy mitől különbözik a szerzők szerint az utca a közúttól, nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy mi közük a fenti információknak a talajvédelemhez. A talajszennyezést illetően csak két telephelyet sorolnak fel: a vegyi kombinátot és a vasúti pályaudvart, pedig a valamikori nagy ipartelepekre gondolva teljesen nyilvánvaló, hogy sokkal több szennyezett terület létezik a városban. Sommásan megállapítják, hogy a hulladékok nehézfémtartalma a települési hulladékokban annyira alacsony, hogy a talajra és altalajra gyakorolt hatásuk nem jelent potenciális veszélyt. De hogy mekkora a talajban megengedett szennyezési határérték, létezik-e egyáltalán Romániában erre vonatkozó előírás, netán mekkora értékeket mértek a hulladékokban és a talajban, az már kimaradt a beszámolóból.

A hulladékgazdálkodási fejezetben egy hosszas és megható általános bevezetés után egy mondatból megtudjuk, hogy Marosvásárhelyt illetően is meghatározták a jövőbeni célokat. Hogy melyek ezek, az már valahogy kifelejtődött. A szelektív gyűjtéssel kapcsolatban megjegyzik, hogy az nagymértékben függ a lakosság nevelésétől, ismételten kifelejtve a hatósági kötelezettséget és felelősséget. Ugyanis a lakosság hiába szeretné szelektíven gyűjteni a hulladékot, ha ennek nincsenek meg a hatóság által megteremtett feltételei. A tanulmány szerint a polgármesteri hivatal az elmúlt 12 évben számos intézkedést hozott a hulladékkezelés javítására. A felsorolás egyet tartalmaz, éspedig az egész megyére kiterjedő hangzatos nevű Ecolect Közösségi Fejlesztési Társulást. Hogy miként járul hozzá ez a társulás Marosvásárhelyen a hulladékkezelés javításához, már nem derül ki. A számos intézkedés többi elemét ismételten kifelejtették. Nincs tételesen leírva, hogy a marosvásárhelyi hulladékgazdálkodási terv (is) szerves része a megyei hulladékgazdálkodási tervnek, amely a maga során része egy, az EU által jóváhagyott regionális hulladékgazdálkozási tervnek. Másképpen: a város csak olyan hulladékgazdálkodási tervet dolgozhat ki, amely pontosan beilleszkedik az előbb felsoroltakba. Minden más elképzelésre fordított kiadás a helyi költségvetés pazarlása, feleslegesen kidobott pénz. Tapintatosan (hogy ne mondjuk: szándékosan ?) azt is kifelejtették, hogy az EU-s vállalások szerint az összes létező szeméttelepet már 2009. július 1-jéig be kellett volna zárni. Ami azt is jelenti hogy addigra már ki kellett volna építeni az új hulladékgazdálkodási rendszert. Hiányzik a jelenlegi szeméttelepeket és az új rendszer elemeit bemutató térkép, a szelektív hulladékgyűjtésre szakosodott engedélyezett cégek és gyűjtőhelyek ismertetése stb.

(Folytatjuk)

Kelemen Árpád

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató