Az áldozatok nagy része nem kéri az elektronikus nyomkövetőt

Családon belüli erőszak: idén 800 esetet jelentettek

Bár Maros egyike annak a három megyének, ahol október elejétől lehetőség van arra, hogy elektronikus nyomkövetőt használva a családon belüli erőszak áldozatai nagyobb biztonságban legyenek, a mindennapok tapasztalata az, hogy ezt az áldozatok alig egyharmada veszi igénybe – tették szóvá a megyei rendőr-felügyelőség képviselői a kerekasztal-beszélgetésen, amit Merjünk segítséget kérni! címmel szervezett Csép Éva Andrea Maros megye parlamenti képviselő november 25-én, a családon belüli erőszak elleni küzdelem nemzetközi napján.

A kerekasztal-beszélgetésen többnyire minden olyan intézmény és civil szervezet képviseltette magát, amely a mindennapokban kiveszi a részét a családon belüli erőszak áldozatainak a felkarolásában, a 2000-es évek elejétől védett otthont és tanácsadó központot működtető Kelet-európai Szaporodás-egészségtani Intézettől a megyei rendőrségig, a gyermekvédelmi igazgatóságig, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal alárendeltségébe tartozó szociális igazgatóságig és helyi rendőrségig, valamint a SMURD rohammentő szolgálatig.

Az esemény házigazdája, Csép Éva Andrea elöljáróban kifejtette: az elmúlt években a parlamenti munkássága során arra törekedett, hogy olyan törvénymódosítások lássanak napvilágot, amelyek az áldozatok védelmét szolgálják. Óriási előrelépésnek számít, hogy riasztás esetén a helyszínre kiszálló rendőr ideiglenes távoltartási rendeletet állíthat ki, és amennyiben úgy ítéli meg, hogy az áldozat élete veszélyben van, azonnal eltávolíthatja a bántalmazót a lakásból, akkor is, ha az az illető saját tulajdona.

Harmincöt esetben javasoltak nyomkövetőt, de csak tízet szerelhettek fel

Akárcsak országszerte, Maros megyében is aggasztó méreteket ölt a családon belüli erőszak – mutatott rá Fărcaş Mihai, a megyei rendőrség illetékes felügyelője a pénteki kerekasztal-beszélgetésen. Az idei év első tíz hónapjában 790 bejelentés érkezett a hatóságokhoz, ami öt százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában. Ugyanebben az időszakban 250 távoltartási végzést bocsátott ki a bíróság, ami 42 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, illetve a riasztások nyomán a helyszínre érkező rendőrök 312 ideiglenes távoltartási rendeletet állítottak ki, ami 66 százalékkal több, mint a tavalyi év ezen időszakában – ismertette az aggasztó adatokat a felőgyelő, aki szerint mindez részben annak tudható be, hogy az emberek egyre jobban bíznak a hatóságokban, és egyre többen mernek segítséget kérni. A felügyelő hozzátette, október 1-től, amióta megyénkben elérhetők az elektronikus nyomkövetők, tízet szereltek fel olyan személyek bokájára, akik bántalmazták családtagjaikat, és jelenleg öt készülék van használatban.

Október óta 35 esetben fordult elő, hogy a távoltartási végzés kiállításakor a hatóságok javasolták a nyomkövető rendszer felszerelését, azonban ezt mindössze tíz áldozat fogadta el, ugyanis ő dönti el, hogy szeretné-e az ezzel járó pluszbiztonságot vagy sem. A rendszer ugyanis úgy működik, hogy az áldozatnál is kell legyen egy kis mobil eszköz, amely hangjelzéssel adja tudtára, ha az agresszor a közelben tartózkodik, ugyanakkor automatikusan jelez a rendőrségnek is. Sajnos a mindennapok tapasztalata az, hogy sok áldozat még távoltartási végzést sem kér – jegyezte meg a felügyelő.

Gabriela Pîncă, a megyei rendőrség bűnmegelőzési osztályának felügyelője elmondta, az utóbbi években számos törvénymódosítás lépett életbe, ami lehetőséget biztosít a hatóságoknak, hogy hatékonyabban lépjenek fel az áldozatok védelmében. Az október óta használatban lévő nyomkövető jelentős biztonságot nyújt, hiszen, amint a bántalmazó az áldozat közelébe megy, és a rendszer jelez, a rendőrök felveszik a kapcsolatot telefonon mindkét féllel, illetve a legközelebbi rendőr- vagy csendőrcsapat azonnal elindul az áldozathoz. Gabriela Pîncă szerint felkiáltójel kell legyen az a tény, hogy az áldozatok fele visszautasítja a távoltartási rendeletet, és ennél sokkal többen az elektronikus nyomkövető igénybevételét, ezért meg kell találni a módját annak, hogy tudatosítsák az áldozatokban, hogy az elektronikus nyomkövető „nem az ördögtől való”, hanem a védelmüket szolgálja. Constantin Mihalache, a Maros Megyei Rendőrség főfelügyelője is hasonlóképpen vélekedik, mint mondta, az áldozatok nagy része nincsen tisztában a nyomkövető rendszer működésével, az előnyeivel, és valószínűleg ez áll a visszautasítás hátterében. Azonban a Moldovai Köztársaságban, valamint azon nyugati országokban, ahol használják ezeket, igen jó eredményeket értek el a távoltartási rendeletek betartása terén.

Maros megyében két védett ház is működik

Miklea Hajnal, a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezérigazgatója elmondta, az általa vezetett intézmény a Venus program keretében létrehozott egy hat férőhelyes védett otthont az áldozatok és gyermekeik számára. A helyszíne titkos, és szinte állandóan tele van. A védett házak terén Maros megye kedvezőbb helyzetben van, mint az ország sok megyéje, ugyanis a gyermekvédelmi igazgatóság által nemrég kialakított otthon mellett a Kelet-európai Szaporodás-egészségtani Intézet már több mint másfél évtizede működtet tanácsadó központot, valamint egy titkos helyszínű védett otthont, ahol ideiglenesen menedéket nyújtanak az áldozatoknak és gyermekeinek – mutatott rá Elena Micheu, az intézet igazgatója. Emellett szakembercsoport karolja fel a családon belüli erőszak áldozatait, az otthonukból menekülni kényszerülő nőket, a pszichológus lelki támaszt nyújt számukra, a jogász jogi útbaigazítást biztosít, a szociális munkás pedig segít nekik sínre tenni az életüket, és amennyiben szükséges, albérletet vagy akár munkahelyet találni.

Ha kívülállóként szemet hunyunk egy eset felett, az valakinek az életébe is kerülhet

Teodora Baba, az intézet pszichológusa fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem csak a tettlegesség, a hajhúzás, az ütés, a pofon vagy a késelés minősül családon belüli erőszaknak, az esetek nagy részében ugyanis még a tettlegességnél is ártóbb a lelki terror, a mindennapos sértegetések, amelyekkel az agresszor teljesen lerombolja az áldozat önbecsülését, és elszigeteli őt a környezetétől. Mint mondta, tudni kell, hogy az áldozatokat nem bántalmazzák nap mint nap, a gyakoriság változó, a kapcsolat elején nagyobb szünetek vannak két bántalmazás között, az áldozat pedig ilyenkor hajlamos azt hinni, hogy társa megváltozott. Amikor először viselkedik agresszíven a partnerük, általában megmagyarázza, elnézést kér, és kibékülnek. Aztán jön a második erőszakos incidens, egy ideig újra sajnálja, aztán egy idő után ciklikussá válik, ha valami éppen nem tetszik a bántalmazónak, erőszakossá válik, ezért a bántalmazott nők állandó félelemben élnek, hiszen, bár igyekeznek a partner kedvében járni, sosem tudhatják, hogy melyik lépésük milyen reakciót vált majd ki belőle. A pszichológus ugyanakkor rámutatott, mindannyiunknak felelősségünk van ezen a téren, hiszen ha szemet hunyunk egy bántalmazás felett, aminek a szem- vagy fültanúi vagyunk, arra hivatkozva, hogy nem a mi dolgunk, az valakinek akár az életébe is kerülhet.

Andreia Moraru, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális osztályának igazgatója többek között arról is beszélt, hogy az igazgatóság alárendeltségébe tartozó Rozmaring utcai szociális központban helyet tartanak fenn azoknak a bántalmazóknak, akiket távoltartási rendelettel eltávolítottak a lakásukból, de nincs hová menniük.

Fontos lenne, hogy magyar nyelven is lehessen segítséget kérni!

A beszélgetés végén Csép Éva Andrea rámutatott, bár sok előrelépés történt az utóbbi években az áldozatok védelmében, akadnak még tennivalók, a többi között lehetőséget szeretnének biztosítani a magyar anyanyelvű bántalmazottaknak arra, hogy anyanyelvükön kérhessenek segítséget. Az Országos Esélyegyenlőségi Ügynökség által létrehozott, ingyenesen hívható 0800.500.333 zöldszám ügyeleti központjában ugyanis a 21 alkalmazottból jelenleg mindössze egy beszél magyarul. Ugyanakkor azokon a településeken, ahol magyarok is élnek, a védett házakban, tanácsadó központokban is fontos lenne a magyarul beszélő szakember, hiszen az áldozatok között sok olyan nő van, akik esetleg vidéken élnek, nem beszélik jól az ország nyelvét, és nekik is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy anyanyelvükön tudjanak segítséget kérni, és elmesélni mindazt, amit átéltek.