Az ajándékozásról (I.)

Habár az ünnepek közeledtével már aktuálissá vált – talán túl hamar is – az ajándékozás kérdése, jelen cikket nem ez ihlette, hanem az ajándékozás (donaţie) jogi hátterének ismertetése. 

A gyakorlatban a jogászokat sokszor keresik meg az ügyfelek azzal – általában ingatlan átruházásánál –, hogy azt hogyan érdemes és törvényes elvégezni, hogyan olcsóbb és hogyan támadhatatlan? A köztudatban sokszor nem teljesen világos a nem jogásznak, hogy a következmények szempontjából mi is a különbség az adásvétel és az ajándékozás között. 

Az mindenki számára egyértelmű, hogy adásvételi szerződésnél a tulajdonjog átruházása valamilyen pénzösszeg ellenében történik, míg ajándékozásnál a tulajdonjog vagy egyéb juttatás átruházásáért nem jár alapesetben ellenszolgáltatás.

A problémák a gyakorlatban több esetben megjelenhetnek, főleg akkor, amikor nagy értékű – például ingatlan – ajándékozásáról van szó, amelyet az ajándékozó szülő vagy más örökhagyó halála után az örökösök megtámadnak. 

Ez az eset tipikusan akkor válik aktuálissá, amikor az ajándékozás csak valamelyik örökös számára történt, és ezáltal a másik örökös megrövidítve érzi magát, hiszen úgy gondolja, hogy az ajándékozással a kedvezményezett már előre megkapta az örökségből a neki járó részt. 

Amint azt majd a későbbiekben meglátjuk, ez nem minden esetben van így, viszont az egyik örököst köteles részében megkárosító ajándékozási szerződést le lehet csökkenteni.

Ugyancsak problémák lépnek fel az ajándékozással kapcsolatosan akkor, amikor a házastársak válás után vagy azalatt a vagyonosztásnál felhoznak bizonyos ajándékokat az osztandó vagyon-

tárgyak saját vagyonként történő minősítésére.

 A gyakorlatban például sokszor előfordul, hogy az osztozó felek egyike azt állítja, hogy a házasság alatt szerzett ingatlant részben vagy egészben olyan összegből vásárolta, amelyet a szüleitől kapott előzőleg, vagy a házasság alatt kapott kizárólagos – nem közös – ajándékként, vagy egy olyan vagyontárgy eladásából származott pénzből, amelyet ugyancsak kizárólagos ajándékba kapott.

Ebben az esetben az ajándékozási szerződést felhozni csak akkor érdemes, ha az ajándékozás csak egyik házastárs számára történt, ugyanis ha ez egy közös, mindkét házastárs számára juttatott ajándék volt, az ajándékozott tárgy vagy pénz, valamint – amennyiben történt ilyen – az ebből szerzett vagyontárgy is közössé válik.

Mindkét esetben a gyakorlati problémát általában az jelenti, hogy az ajándékozásról nem készült annak idején semmilyen írott szerződés (sem közhiteles, sem magánokirat), és ezért nem világos az ajándékozó szándéka, pl. az, hogy az örökösök esetén az adomány az örökségből történő előlegként került kiosztásra, házastársak esetén pedig az, hogy az ajándék a házastársak közös ajándékának volt szánva, vagy az ajándékozó csak egyik házastársat – jellemzően a gyerekét – kívánta anyagi előnyhöz juttatni.

Amint a fenti helyzetekből is látszik, az, hogy milyen formában és hogyan volt egy ajándékozási szerződés megkötve, a későbbiekben jelentős hatással bír, ezért is találtuk szükségesnek ennek a kérdésnek a taglalását.

Az sem utolsó szempont, hogy az adásvételi szerződés, valamint az ajándékozási szerződés közjegyzői illetékei nem azonosak.

A fenti gyakorlati jelentőségű kérdéseket egy következő részben részletesebben fogjuk tárgyalni, előbb az ajándékozási szerződés főbb jellemzőiről beszélünk. Fontos kiemelni, hogy az ajándékozási szerződés elemzésénél az új román polgári törvénykönyv rendelkezéseit vettük figyelembe, amelyek 2011. október 1-től léptek életbe.

Habár sokak számára meglepő, az ajándékozás a román polgári törvénykönyv szerint egy szerződés, ez nem mindig tudatosul az abban részt vevő személyekben, hiszen alapesetben egy mindennapi ajándékért és ugyanúgy az ennek megfelelő jogi ajándékozásért sem kell semmilyen ellenszolgáltatást adni.

Az ajándékozás általános jogi szabályozását a polgári törvénykönyv a 984 – 1010. és 1011-1033. cikkekben szabályozza.

 Meg kell jegyezni előzetesként azt is, hogy az ajándékozás (donaţie) nem az egyedüli ingyenes jogügylet, ezenkívül a román jog ismeri még a végrendeletbe foglalt örökösnevezés, illetve hagyományrendelés intézményét is, amelyeknek a román megfelelője a legat. A fő és nyilvánvaló különbség a két ingyenes juttatás között az, hogy míg az ajándékozás érvényesen megtörténik az ajándékozó életében, a tulajdonjog átszállásával együtt, addig a végrendeleti ingyenes jogügylet értelemszerűen csak az ajándékozó halálakor lép érvénybe.

A törvényi meghatározás szerint az ajándékozás az a szerződés, amelyben az ajándékozó, adományozási szándékkal, visszavonhatatlanul rendelkezik valamilyen vagyontárgyával kapcsolatosan az ajándékozott fél javára.

A törvény szerint az ajándékozási szerződés érvényességéhez közhiteles okirat kell (közjegyzői vagy konzuli/követségi). Ez alól az előírás alól viszont vannak bizonyos kivételek, így például a közvetett (donaţie indirectă), az álcázott (donaţie deghizată) vagy a kézi ajándékozáshoz (dar manual) nem kell közhiteles irat, az így megkötött ajándékozás érvényes. 

A közvetett ajándékozás egy olyan jogügylet, amelyben az ajándékozó ajándékozási szándékkal (latinul animus do nandi), de egy más jogügyleten keresztül részesíti előnyben a kedvezményezettet. Érvényességéhez a felhasznált jogügylet formai követelményét kell teljesíteni, ami nem feltétlenül azonos az ajándékozásnál alapesetben kért közhiteles formával. Közvetett ajándékozás nagyon sokfajta jogügylettel valósulhat meg. Példának okáért egy jogról való lemondás, mint például a haszonélvező haszonélvezetről való lemondása vagy a társörökösök örökösödési jogról való lemondása is ide tartozik. Újból ki kell azonban hangsúlyozni, hogy a lemondás ajándékozási szándékkal kell történjen ahhoz, hogy közvetett ajándékozásról beszéljünk.

Amikor a haszonélvező (uzu-fructuar) lemond haszonélvezeti jogáról, ez a jog automatikusan az állagtulajdonosra (nud proprietar) száll át, aki ezáltal anyagi előnyhöz jut.

A társörökösnél fontos kiemelni, hogy a gyakorlatban nem létezik a valaki számára történő lemondás és közvetett ajándékozás. Az örökösödési jogról való lemondásnál a lemondás feltétlen kell legyen egyéb elemek nélkül (mint például anélkül, hogy kinek a javára történik). Ellenkező esetben, amennyiben valaki számára történt a lemondás, tulajdonképpen az örökség elfogadásáról beszélünk – annak minden következményével mint pl. az örökhagyó adósságainak elfogadása –, amelyet utólag ajándékoztak valamelyik örökös számára. 

A következő részben az álcázott (szimulált) ajándékozásról lesz szó. 

(Folytatjuk)

 

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro