Az ágyhoz kötött betegeket kilakoltatják a marosvásárhelyi öregotthonból
2013-10-04 15:27:54
- Mezey Sarolta
– Alzheimeres édesapámat ki akarják rakni a marosvásárhelyi öregotthonból! Tehetetlen, ágyban fekvő, állandó kezelésre és ápolásra szorul, s mégis felszólítást kaptunk, hogy két hét leforgása alatt vigyük el onnan!…
– Alzheimeres édesapámat ki akarják rakni a marosvásárhelyi öregotthonból! Tehetetlen, ágyban fekvő, állandó kezelésre és ápolásra szorul, s mégis felszólítást kaptunk, hogy két hét leforgása alatt vigyük el onnan! Hogy lehet így bánni egy 82 éves idős emberrel? Két hét alatt nem találunk számára helyet egyetlen öregotthonban sem, mert mindenütt telt ház van. Várjunk addig, amíg meghal valaki, hogy ürüljön a hely? Mit csináljunk egy magatehetetlen idős emberrel? – panaszolta szerkesztőségünknek L. K., a beutalt idős, beteg férfi lánya.
A hazai társadalom sem a szociális ellátást, sem az idős- és beteggondozást nem volt képes megoldani az elmúlt 23 évben. Egyrészt az örökölt áldatlan helyzetre és infrastruktúrára, másrészt az anyagi források hiányára hivatkoznak. Lépések történtek, otthonok épültek, de a legelesettebb réteg, az idős és tehetetlen emberek ellátása mai napig nincs megoldva. Ezt csak azok a családok tudják igazán, amelyekben Alzheimerben szenvedő beteget kell ápolni, ami szakképzettség hiányában gyakorlatilag lehetetlen.
A marosvásárhelyi öregotthonban jelenleg 80 beutalt lakó van, körülbelül egynegyedük ágyban fekvő, sok közöttük az Alzheimer-kóros beteg.
– Hogyan fordulhat elő, hogy egy 82 éves, ágyhoz kötött beteg embert „kitessékeljenek” az otthonból? – tettük fel a kérdést dr. Baba Mariának, az intézmény vezetőjének.
– Azzal kezdeném, hogy megváltozott az otthon profilja, nem beteggondozó intézmény, hanem idősek otthona, ahová a profilnak megfelelően idős embereket fogadhatunk, akik fenn járnak, s nem ágyhoz kötöttek. Az intézmény idősotthonként kapott akkreditációt. Mivel az épület felújításához uniós alapokból igényeltünk támogatást, amihez egymillió eurót kaptunk, az akkreditációnak megfelelő profilt meg kell tartanunk. Ellenkező esetben vissza kell fizetnünk a pénzt. Az alkalmazottaink nem ágyban fekvő betegek ápolására szakosodtak. Ennek megfelelően lassan-lassan meg kell válnunk a magatehetetlen betegektől. Erről értesítettük a hozzátartozókat, hogy intézkedjenek, mert nincs módunkban tovább ápolni őket. Vannak olyan idősek, akik 14-15 éve az otthonban tartózkodnak, ennek jelentős részét ágyban töltötték. A szóban forgó esetben is 15 évet tartózkodott az intézetben a gondozott, a lányát kértük, oldja meg édesapja elhelyezését, hiszen anyagi lehetősége is van hozzá. Azt is mondtuk, ha nem sikerül két hét alatt helyet találni neki, akkor várunk addig, amíg megtalálják a megfelelő megoldást. Meg kell érteni, hogy a Alzheimerből adódóan a betegeknek olyan megnyilvánulásaik lehetnek, amely révén károsodhat az épület állaga. A szép, tiszta kórteremet, ami olyan volt, mint egy szállodai szoba, tönkretették. Letépték a kilincseket, a falakat bepiszkították és sorolhatnám. Ha a finanszírozó kontrollba jön, márpedig évente jönnek, visszafizettetik velünk a felhasznált összegeket. Tudom, az érintetteknek, a betegek hozzátartozóinak rosszulesik, fenyegetőznek is, de más eljárás nincs. Meg kell érteniük, hogy a szabályokhoz nekünk is és nekik is alkalmazkodni kell. Sokan meg is értették, mert már tíz személyt elvittek az otthonból – mondta az intézményvezető.
A megoldás az lenne, ha Alzheimer-kórban szenvedő emberek ellátására szakosodott otthonok működnének, ahogy Nyugat-Európában is. Jelenleg két ilyen otthon építéséről tudunk, egyik Marosludason, a másik Marosvásárhelyen. Csakhogy ezeket még nem adták át. Tény, hogy az igény egyre nagyobb, s ez a két otthon sem lesz elegendő az egyre több alzheimeres beteg befogadására.
