2020. október 30., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A hangzatos kijelentésekből, dicsekvésekből elegünk van, még ebben az életben szeretnénk autópályán közlekedni például Marosvásárhelytől Budapestig, de az országon belül is nagyon ideje lenne már korszerűsíteni az útinfrastruktúrát. Habár, ha a volt kormányfő, Victor Ponta beváltja a négy évvel ezelőtti ígéretét, már vagy két éve sztrádán száguldozhatnánk Nagyváradig. Sajnos, ez nem így történt, és kudarc lett a Koronka–Nagyernye közötti, félbehagyott terelőút megépítése is. 

Két hónappal ezelőtt Florin Cîţu pénzügyminiszter „garantálta”, hogy „a Nemzeti Liberális Párt kormányának parlamenti választások után következő mandátuma alatt autópálya fogja átszelni a Kárpátokat”. Nem vagyok biztos benne, hogy a Nyugati-Kárpátokra gondolt, sőt, szinte biztos, hogy a déli hegyvonulatra utalt, konkrétan a Piteşti–Nagyszeben autópályára, amit, mint mondta, akkor is befejez a liberális kormány, ha ő már nem lesz hivatalban, mert a gazdaságfejlesztési tervek 10 évre előre elkészültek.

Aztán Lucian Bode közlekedési miniszter következett a sorban, ő is garantálta, hogy az észak-erdélyi autópálya „egyetlen szakaszából sem lesz múzeum”. A terveket – mint mondta – a liberálisok „élesztették fel”, újra liciteket szerveznek stb. Ezt bizonyára újabb, nagy értékű megvalósíthatósági tanulmányok előzték-előzik meg, a félbemaradt beruházások dokumentációit ugyanis elavultnak nyilvánították. Sok ilyen elő- és utótanulmányra az évek során többszörösen is kidobták már a milliókat, a tervezett sztrádák, terelőutak papíron léteznek csupán... 

A napokban úgy adták át az észak-erdélyi autópálya Maroskece és Radnót közötti 18 kilométeres szakaszát, mintha legalább 1800 kilométer sztrádát nyitottak volna meg. Kormányfő, közlekedési miniszter, prefektus, polgármesterek… felsorolni is sok azon hivatalosságok nevét, tisztségét, akik sorfalat álltak a szalagvágáson. Kampány van, sietni kell, mit számít, hogy a környék, a régi út rendezetlen, egy kis sztrádamorzsát oda kell hinteni az embereknek, szavazatokért kuncsorogni… Arra, hogy miért húzódott el ennyire a mellesleg a szocdemek által megkezdett építkezés, például miért telt évekbe az engedélyek kiadása, nincs magyarázat. 

Lehet, hogy múzeum éppen nem lesz az észak-erdélyi autópálya egyetlen szakaszából sem, de hogy éveket kell még várni, hogy Aranyosgyérestől Marosvásárhelyig mintegy 52 kilométer hosszú sztrádán autózzunk, az biztos. Ebből ugyanis hiányzik a Maroskece és Aranyosgyéres közötti utolsó, körülbelül 20 kilométeres szakasz. 2020 végén kellett volna átadni az autópályát Gyéresig, a kormány viszont 2023 végére ütemezte át a szerződést. Majd a következő önkormányzati választások előtt lesz ismét szalagvágás. Erre csak egy szót lehet mondani: szégyen.