Van egy jókora adag iróniája annak a helyzetnek, hogy az elnökválasztás időszaka idén a fekete péntekével esett egybe. A kereskedőkről már nemegyszer derült ki, hogy sokuk a vásárlóbolondító szezon előtt szép csendben felsrófolja az árakat, hogy aztán „kedvezményesen” az eredeti árért adja el a portékát, a vevő a termék mellé bónusznak egy átverést kap, miközben elhitetik vele, hogy valamilyen kegyben részesült. Hasonló átverést követett el a tegnapi szavazóbolondító hadművelet két gyalogja is a választópolgárokkal szemben, amikor a két forduló közti kampányban csak mímelték a vitát arról, hogy mit kezdenének érdemben az elnöki mandátummal a következő öt esztendőben azért, hogy előbbre vigyék az ország és az adófizetők sorsát.
És alapos a gyanú, hogy a politikusok részéről az átverésszezon nem jár le egyhamar, eltérően a kereskedők fekete péntekétől. Csakhamar kiderül, hogy az elnöki palotában fikusz, avagy rózsa lesz a szezonnövény öt esztendeig. Azonban jelenleg ott állunk, hogy az országnak csak gazdasági szemszögből nézve akkora gondjai vannak, hogy egy rátermett és felelősségteljes szakikból álló csapatot is megizzasztana, a megoldásához viszont csak egy olyan kormány adott, amelynek nincs parlamenti támogatottsága. Tehát ha meg is volna a tudás és az akarat a hatékony kormányzásra, hogy az előre látható bajokat elkerüljük, eszköz lényegében nincs a kezükben.
És az ország gyakorlati életére nézve igazán fontos választások még csak ezután következnek, jövőre az önkormányzatokban és a parlamentben jár le a választási ciklus, ahol az adófizető hétköznapi életére nézve tényleg fontos döntéseket hozzák, eltérően az inkább külügyi és védelmi politikai döntésekben szerepet játszó államfői hivataltól. Viszont ha a nagyfiúk számára a gondok orvoslása helyett a következő két választásra kiélezett sárdobálás lesz az előttünk álló időszakban a meghatározó, amiből különösen látványos ízelítőt kaptunk az utóbbi hét „kampányolása” során, akkor könnyen meglehet, hogy a következő parlamentnek már egy válságkormány számára kell bizalmat szavaznia. Lehet, hogy ez nekik nem gond, hiszen tudják, hogy a cirkusz árát majd úgyis az adófizetők állják helyettük. A meddő politikai csatározásokkal és az alátámasztatlan választási ígéretekkel ugyanúgy átverik a szavazót, akár az egyes kereskedők a vásárlót a fekete pénteket megelőző hetekben. Csak ott a gond, hogy míg az illúziókat árusító reklámkampányokat van lehetőségünk figyelmen kívül hagyni, az elszabott gazdasági döntések törlesztése elől már nincs menekvése az adófizetőnek.
