Átjárók egy másik világba
2014-11-09 16:12:42
- Kaáli Nagy Botond
Igencsak érdekes kiállítást láthatott a marosvásárhelyi közönség csütörtök délután, a 22. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál keretében.
Igencsak érdekes kiállítást láthatott a marosvásárhelyi közönség csütörtök délután, a 22. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál keretében. A szemle részeként szervezett tárlatok egyik hagyományos helyszínén, a Bolyai utcai egykori vármegyeházában megtalálható b5 stúdió két termében Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton Közös művek című tárlatát láthatta a szépszámú közönség. A kiállítás különlegessége, hogy keveri a valós és virtuális teret, átjárást biztosít egyikből a másikba, a két világ közötti kapuk pedig maguk a művek, amelyeket a néző formál. A galéria nagytermében a Promenád című interaktív VR-installációt, míg a kisebbik szobában az Újabb tanulmány a festészetről: Barabás Miklós című kevert valóság installációt láthattuk. Előbbi egy valahol a maga fizikai valóságában is létező teret jelenít meg, amelyet a virtuális valóságban speciális szemüveg és „zseblámpa” segítségével mi is „bejárhatunk”, annak tárgyait minden szögből, kívülről és belülről egyaránt megcsodálhatjuk. Utóbbit pedig fizikai valóságukban létező, mondhatni hagyományos festmények képezik, melyek azonban számítógépes kódokat rejtenek: a táblagépet rájuk irányítva, ezek a modernista képek Barabás Miklós festményeivé változnak a képernyőn.
A tárlatnyitón a házigazda, Bartha József vizuális művész méltatta a kiállítást, illetve beszélgetett az alkotókkal, elsősorban a két munka struktúrájáról, a kapcsolatról a mű és a néző között, valamint a munkamódszerről. Mint a kiállító művészek válaszaiból is kiderült, interaktív alkotásokról van szó, amelyek esetében a látogatónak is nagy erővel kell dolgoznia azon, hogy kellőképpen befogadhassa őket. – Ha a Promenád című installációt valaki nem szemüveggel nézi meg, akkor a kép nem létezik. A befogadó részt vesz a mű létrehozásában. Mi a saját munkáinkkal szemben is befogadóként működünk, jó velük játszani. Általában a technikával kísérletezünk. A kérdés, hogy milyen újdonságokat rejt számunkra és mindenki számára ez a technikával átszőtt világ? A Promenád című munkát 1998-ban készítettük. Akkor az volt a kérdés, hogy hogyan lehet belemerülni egy teljesen immateriális világba? Van egy sötét szoba – általában jóval nagyobb, mint az, amelyben most vagyunk –, a fizikai valóság láthatatlan, ehelyett egy számítógép generálta látványt fogadunk el valószerűnek. Aszerint tájékozódunk a fizikai térben, hogy mit mutat nekünk a számítógép, és ezáltal a virtuális térben teljesen elveszünk. A kisebbik szobában látható munka teljesen más. Fizikai valóságunk mára átszövődött a számítógépek által létrehozott elemekkel. Nemcsak az internetre gondolunk, hanem például a GPS-re, a városbeli nevezetességeket megjelenítő kódokra, de még a mosógépeinkben is egy kis számítógép dolgozik. A hétköznapjainkat átszövi az alternatív valóság. Most már nem azt kell megmutatnunk, hogy hogyan merüljünk el ebben, hanem azt, hogy a fizikai valóságunk mennyire szétválaszthatatlan a virtuálistól. A második installációt fizikai valóságú festmények képezik, amelyek olyan komputerkódokat „ábrázolnak”, melyeket csak a gépi látás képes értelmezni. És ezáltal ezek a nagyon vastag ábrákkal festett képek átjárókká válnak egy-egy virtuális képbe. A gépi látás Barabás Miklós biedermeier festményeit alkotja újra. Mindkét munkával visszakacsintunk a festészetre. Barabás Miklós képeinek jelentős része magyarországi, másik fele erdélyi múzeumokban található, e kettősséget is próbáltuk érzékeltetni a Barabás-képek gépi újraalkotásával. Munkái sokat elárulnak a biedermeier művészi felfogásról, egy akkoriban kialakuló nemzeti művészetről. Ez a stílus volt az első, amely magyar nyelvterületen nemzetközi szintű festőművészetté fejlődött. Van annak egy pikantériája, hogy a közép- és kelet-európai nemzeti festészet egy nemzetközi stílust követve jött létre. Mindezek mellett azért is választottuk Barabás Miklós alkotásait, mert ez a munka eredetileg egy sepsiszentgyörgyi kiállításra készült, ott is láthatta a közönség. Egy reprezentatív, ábrázoló festészetet keverünk komputerkódokat ábrázoló képekkel, hiszen a számítógép által generált művek a létező térrel rokoníthatók. Az pedig, hogy az 1998-ban készült Promenád enyhén szemcsés látványát az azóta sokat fejlődött technika ellenére sem újítottuk meg, tudatos lépés volt. Mert ez ad egyfajta szerénységet a műnek: az installáció az emberi látásról szól, és nem a számítógépes erőfitogtatásról – mondták válaszaik során a kiállító alkotók.
