Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A három székely megye tanácsa immáron a 14. alkalommal szervezte meg a Székelyföld Napokat, amelynek keretében átadták az Orbán Balázs-díjakat. Az idei évben a díjátadóra Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában került sor október 10-én. A díjátadó az október 5–15. közötti XIV. Székelyföld Napok egyik kiemelkedő pillanata. Az idén Maros, Hargita és Kovászna megye tanácsa úgy döntött, hogy a hagyományos mesterségeket művelő személyeket fogja díjazni, minden megyéből egyet-egyet.
Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke lapunknak elmondta, hogy hálásnak kell lenni, hogy még vannak, akik ezeket a hagyományosnak számító szakmákat űzik, és értéket teremtenek a közösségnek. Az elöljáró szerint az is egy fontos szempont, hogy ezeket a hivatásokat tovább tudják örökíteni a következő generációk számára. – Az idei Székelyföld Napok mottója a Jövőnk a kultúra!, ami nagyon jól mutatja, hogy kultúra nélkül nem beszélhetnénk sem a jelenről, sem a jövőről – emelte ki a tanácselnök. Péter Ferenc arra is rámutatott, hogy az Orbán Balázs-díj mindazok számára, akik akár idén, akár az előző években megkapták azt, ösztönzően hathat, a közösség számára szintén. Igenis kell táplálni a kultúrát, fenn kell tartani a hagyományos foglalkozásokat, hiszen ezek nélkül sokkal szegényebb lenne a közösségünk.
Maros megyéből az Orbán Balázs-díjat az idén dr. Barabás László néprajzkutató, főiskolai tanár kapta, aki maga is fejet hajt a díj névadójának munkássága előtt, és maga is abban a szellemiségben szeretett volna dolgozni, mint Orbán Balázs. A néprajzkutató a Népújságnak elmondta azt is, hogy sem ő, sem a szakmabeli társai nem a díjakért dolgoznak, de ettől függetlenül jólesik számukra az elismerés. Dr. Barabás László tíz kötetben foglalta össze Erdély és Székelyföld kultúráját és népszokásait, emellett pedig számos más könyve is megjelent. Továbbá mintegy 50 tábort szervezett az évek során fiataloknak, akikkel megismertette egy-egy falu, térség kultúráját, szokásait, énekeit és egyházi ünnepi szokásait. A néprajzkutató nyomatékosította azt is, hogy sok fiatal ezeknek a látogatásoknak a nyomán, az ott szerzett tapasztalati tudás alapján írta meg a szakdolgozatát, amelyben javaslatokat is tettek arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a népi kultúrát megismertetni a fiatalokkal, a kisebb diákokkal akár tanórákon.
Dr. Barabás László külön kiemelte, hogy a néprajz területén mindig lehet kutatásokat végezni, hiszen a szokások változnak, újak jelennek meg, ezek bemutatása pedig szükségszerű annak érdekében, hogy „közelebb hozzunk egy-egy térséget” az emberekhez. Az elismert néprajzkutató azt sem rejtette véka alá, hogy fotós és filmes munkatársakkal jelenleg is dolgozik egy projekten, amely a marosszéki, illetve közép-erdélyi farsangi népszokásokat hívatott bemutatni.
– Egyfajta példatárat akarunk kínálni arra vonatkozóan, hogy milyen farsangi szokások éltek vidékeinken, illetve hogyan lehetne ezeket felújítani, újból előadni, hiszen ez egy végtelenül gazdag rétegét jelentette a népszokásoknak, mindezt filmekkel és fényképekkel fogjuk tálalni, remélhetőleg a közeljövőben – mondta Dr. Barabás László.
– Székelyföldön abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell lámpával keresni azokat, akik nemcsak a térség, hanem az egész Kárpát-medence számára irányt mutatnak – mondta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Úgy látja, hogy a népi mesterségek köre nagyon széles, hiszen tudósembertől kétkezi munkát végző mesterig sok mindenkit felölel. Kovászna megyéből, Háromszékről egy igazán különleges személyt jelöltek a díjra, az utolsó kádármestert, Szőke Tibort. A tanácselnök arról is beszélt, hogy a kádármester nemcsak a térsége számára dolgozik, hanem az egész országból vannak megrendelései, ami igazolja azt, hogy kimondottan széles körben ismerik. Ezáltal Szőke Tibor bizonyos értelemben egyfajta nagykövete is a székelyföldi mesterembereknek, mondta Tamás Sándor, azt is hozzátéve, hogy az Orbán Balázs-díj mint elismerés segíthet abban is, hogy fennmaradjanak ezek a hagyományos szakmák, hiszen egy ilyen eseménnyel, egy ilyen kitüntetéssel ráirányítják a figyelmet ezen hivatásokra és ezek fontosságára.
Szőke Tibor kádármester, az idei Kovászna megyei Orbán Balázs-díjas, nemcsak maga készít hordókat és a XXI. századi igényekhez alkalmazkodva dézsákat is, hanem tanítja is a kádármesterség iránt érdeklődőket. Közülük azonban kevesen maradnak a szakmában, inkább csak hobbiszinten vagy mellékállásban űzik ezt a mesterséget. Szőke Tibor kérdésünkre elmondta, hogy iskolásokkal is foglalkozik, eddig több mint 70 osztály fordult meg nála Erdély különböző részeiből. Ezeket a foglalkozásokat ingyenesen tartja, annak reményében, hogy lesz olyan fiatal, akinek felkelti az érdeklődését.
A kádármester arról is beszámolt, hogy Kanadából is volt tanítványa, aki kitanulta a mesterséget, és hobbiszinten mind a mai napig végzi, sőt a barátainak is megígérte, hogy készít számukra hordót.
– Először tartottam attól, hogy egy informatikussal hogyan boldogulok, aki egy teljesen más világban él, viszont nyitott volt, és megtanulta a szakmát – mesélte büszkén Szőke Tibor, aki elmondta: mindig az elismerés, az ügyfél elégedettsége számított és számít leginkább. Saját bevallása szerint egy-egy munka átadásakor soha nem a pénzt, hanem a megrendelő arcát és az azon levő elégedettséget nézte.
Több mint fél évszázadnyi munka után Szőke Tibornak most is vannak megrendelései. Azonban nem tudni, hogy mi lesz a kádárszakma jövője. A mesterember szerint ez főként Nyugat-Európától függ, illetve attól, hogy lesz-e onnan munka, amit akár ott, akár Erdélyben el lehet majd végezni.
– Nem lehet előrevetíteni a jövőt, azonban hiszek abban, hogy egy-két ember fog maradni utánam is ebben a szakmában – fűzte hozzá Szőke Tibor.
Hargita Megye Tanácsa az idén egy rézművest díjazott, Tölgyesi Bélát. Ez a mesterség manapság nagyon ritka. A mester nemcsak műveli, hanem éli is ezt a hagyományos életmódot.
– Bízom benne, hogy ez jelzi mindenki számára, hogy érdemes itthon maradni, érdemes itthon értéket teremteni – fogalmazott Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke.
Természetesen egy politikusok adományozta díj nem elég ahhoz, hogy egy-egy szakma fennmaradjon, tovább éljen. Ahogyan a Hargita megyei díjazott is elmondta, meg lehet élni ezekből a szakmákból, meggazdagodni viszont nem, legalábbis anyagi értelemben. Ez a szakma viszont egy olyan tudásbeli gazdagságot ad, ami felbecsülhetetlen, tette hozzá Barti Tihamér, idézve Tölgyesi Bélát.