Át kell szabni az EU ruháját?

Egy képviselő munkájának kulisszatitkaiból

Vincze Lóránt EP-képviselővel beszélgettünk a minap, aki elmondta, hogy a májusi választások nyomán felállt Európai Parlamentben azok a hagyományos többségek, amelyek korábban működtek a néppárt és a szocialisták között, és amelyekhez néha a liberálisok is betársultak, az új felállításban már nem elegendőek egy többség kialakításához. 

A képviselő szerint az Európai Parlamentnek teljesen megváltozott a dinamikája, ráadásul a képviselők kétharmada új ebben a rendszerben, most keresik a helyüket, nem könnyen zökkennek be a megszokott kerékvágásba. 

– Talán jó is volt egy kis változás a Parlamentben…

– Természetesen. Ám ilyen körülmények között azok a témák, amelyek ma az Európai Parlamentet jellemzik, és amelyek tulajdonképpen meg fogják határozni az Európai Unió következő éveit, a következők: meg kell alakuljon egyrészt az Európai Bizottság, meg kell legyen az uniós költségvetés. Nekünk azon kell lennünk, hogy a erdélyi magyar érdekek ebben megjelenjenek, és nyertesei legyünk ennek az átalakításnak, de azok a nagy témák – például a környezetvédelem –, amelyek most meghatározzák a közbeszédet, a következő években is nagy témák lesznek. 

– Egyelőre csak annyi látszik, hogy sokan nagyokat mondanak ebben a témában.

– Pontosan. Főleg a zöldek hangosak, bár kis csoport, a hangjuk nagy. A másik nagy téma az Európa jövőjéről szóló vita, amely átvonul az egész mandátumon. Hogy ennek szerződésmódosítás lesz-e a vége, egyáltalán milyen lefolyása lesz, hogyan vonják be a konzultációba a polgárokat, a nemzeti parlamenteket, kormányokat, mi lesz a végeredmény, arról most folynak az előkészítő tárgyalások. Az Európai Unió egésze érzi, hogy át kell szabni a ruhát ahhoz, hogy ebben az átalakuló világban az unió magára találjon. Azt a globális szerepet, amelyet be kellene töltenie, be tudja tölteni, de ehhez a szabályokat át kell alakítani. Ennek része a jogállamiságról folyó vita, ami több évig el fog tartani. Talán lesz egy jogállamisági mechanizmus, de ma még senki nem tudja megmondani, hogy pontosan hogy néz majd ki.

– Azt látni, hogy csupán néhány kelet-európai országot próbálnak megrekcumozni…

– Elfogadhatatlan, hogy csak néhány kelet-európai országot állítanak sarokba. Ha a jogállamiságot vizsgáljuk, ugyanazon mércével kell mérni minden országban az igazságszolgáltatás függetlenségét, az igazságszolgáltatási intézmények működését, a hatalmi ágak szétválasztását. Például a főügyész kijelölésének a módja vagy az alkotmánybíróság tagjainak a megválasztása kapcsán kritika érte Romániát. Meg kellene nézni, hány országban milyen típusú ez a kiválasztás, és kiderül, hogy a politikai kinevezés nagyon sok országban adott.

– Az európai főügyész kinevezését egy politikai testület, az EP döntötte el, illetve az Európai Tanács, amely szintén politikai testület, vagyis nem az ügyészek választották ki a körükből…

– Így van, ennek ellenére ilyen irányú kritika érte Romániát. Tehát egyrészt azt kell felmérni, hogy melyek a romániai jogállamiság ismérvei, amibe beletartozik a meglévő törvények betartása is, például a kisebbségi törvények. Nem jogállam az, ahol az ország a törvényeket nem tartja be. A másik nagy kérdés, hogy miként lehet ezt összekapcsolni valamiféle szankcióval. Az uniós pénzek megvonása merül fel a leggyakrabban, de erre jelenleg nincs jogszabály, nincs lehetőség, hogy csak úgy, egyik napról a másikra bevezessük. Nagyon sok moralitási és technikai kérdés felvetődik, amelyeket tisztázni kell. 

Nem vagyunk megkerülhetők, amikor a polgári kezdeményezések sorsáról van szó

– Nagyon izgalmas témák…

– Én az alkotmányos ügyek bizottságában dolgozom, ahol ezek a témák mind átmennek. Az Európa jövőjéről szóló vita vezető bizottsága éppen ez a bizottság lesz, de a jogállamiságról szóló vitában is mindenképpen nagy szava lesz, és én azon voltam, hogy olyan témákat vessek fel, amelyek számunkra is közvetlenül fontosak. Ilyen szempontból nagy eredménynek tartom, hogy az Európai Parlament kinevezett a polgári kezdeményezésekért felelős jelentéstevőnek, tehát a következő öt évben a Parlamentet ebben a témában én fogom képviselni a Bizottsággal és a Tanáccsal kialakított viszonyban. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk megkerülhetők, amikor a polgári kezdeményezések sorsáról van szó. Azonban fontos a polgárok bevonása a konzultációkba a petíciók során. A petíciós bizottságnak is a tagja vagyok, szeretném, hogy eredményes legyen, ne csak látszatválaszokat kapjanak a polgárok. 

Három bizottságban dolgozom, ez három teljesen különböző munkamódszert jelent, még akkor is, ha a témák közösek. Az alkotmányos ügyek bizottságában a nagy, az uniós intézményeket, az alapszerződés alkalmazását, a belső mechanizmusokat érintő témák merülnek fel. A Libe bizottság a belügyi, szabadságjogi bizottság, ahol hatalmas politikai viták vannak jobb- és baloldal között a migráció, a jogállamiság kérdésében, és jól látható, mennyire szorosak az erőviszonyok.

A földközi-tengeri migránsmentések ügyében írt jelentés két szavazattal bukott meg a plenáris vitában, először sikerült megálljt mondani egy olyan folyamatnak, ami a migránsok és az őket segítő szervezetek malmára hajtotta volna a vizet. Tehát a Libe egyfajta napi, folyamatos konfrontáció. A harmadik a petíciós bizottság, ahol gyakorlatilag egyéni, állampolgári megkereséseket beszélünk meg különböző témákban a környezevédelemtől a fogyasztóvédelemig, az alapjogokhoz kapcsolódó problémáktól a kisebbségi jogokig. Foglalkozik a szállítással, a mobilitás kérdéskörével, egészen a banki hitelezésig. 

– Egyszóval a polgárok sok mindennel megkeresik. Ezek egyéni megkeresések?

– Egyének, szervezetek is megkeresnek, de több száz, több ezer ember is aláírhat egy petíciót. Persze nem mindegyikben van hatásköre az Európai Parlamentnek, viszont minden petíció esetében egyéni döntés születik. 

– Mi a finalitása ezeknek?

– Különböző finalitásuk lehet, a legsúlyosabb az, amikor az EP azt mondja a Bizottságnak, hogy járjon el az országgal szemben. 

– Ez kötelező érvényű?

– Igen, de a cél nem az, hogy a bűnöst keressük, hanem hogy megoldást találjunk az illető ügyre. Már volt példa arra Spanyolországban, Németországban, de Olaszországban is, hogy a felvetett kérdésekből az illető országban nemzeti jogszabály lett, megoldódott a probléma. Legismertebb például az, hogy a Franco-diktatúra idején gyerekeket raboltak el, és nem lehetett tudni, hogy mi lett a sorsuk. Végül a petíciók hatására Spanyolországban hoztak egy jogszabályt arról, hogy hogyan kell eljárni, hogy lehet megnyugtató választ adni több évtized elteltével ezeknek az embereknek. De itt vannak a Benes-dekrétumok, a petíció a visszaszolgáltatási kérdésekről… Tulajdonképpen apróságokon múlik, hogy egy-egy ügyet napirenden tudjunk tartani. 

– Mostanában sok probléma merült fel a fuvarozással kapcsolatban…

– A mobilitás forró téma az Európai Parlamentben: panaszkodtak a román fuvarozók, akik Olaszországban, Franciaországban büntetést kaptak. Több ilyen panasz van, rávilágít egy jelenségre, amivel valamit kell kezdeni. A napokban Hágában voltam a Libe bizottság megbízásából, az Eurojust ügynökségnél. Ez az ügyészek és bírák együttműködését, a határokon átnyúló bűnözés elleni fellépést koordináló szervezet. Ha egy bűnelkövető egy másik uniós országba megy, akkor ez a szervezet összehangolja az egymástól eltérő jogszabályokat az országokban, az ügyészi testületeket, együtt gyűjtik a nyomozati anyag alapján a letartóztatási parancsokat, hogy az hibátlan, érvényesíthető legyen.

– Mi jelenleg a Parlament álláspontja a migránskérdésben?

– Említettem a földközi-tengeri mentésekről szóló jelentést. Ez elbukott, tehát át kell gondolni, hogy a civil szervezetek által működtetett hajóknak joguk legyen-e kikötni a legközelebbi európai kikötőkben, megfelelően fogadni a migránsokat. Amivel amúgy semmi probléma nincs, csak nyílt meghívót jelent arra, hogy minél többen keljenek útra. Holott nagy részük nem politikai üldözött, hanem gazdasági bevándorló.

– Meg lehetnek közöttük terroristák, és különböző trópusi betegségeket is behozhatnak Európába.

– Többnyire elkülönítik a migránsokat, vagy elhelyezési központokban vannak, de akik repülőgépen jönnek, azok sem esnek át semmiféle egészségügyi ellenőrzésen… Most influenzajárvány van, és a védőoltások szerepéről folyik vita. Sok petíció érkezett, a kötelező védőoltásokat vitatva. Ami itthon vitatéma volt, hogy jó-e vagy sem a kötelező védőoltás, európai vita is, mert más országokban is felmerült, és ezekkel a témákkal is foglalkozni kell. Évek kellettek ahhoz is, hogy rájöjjenek, a külső határokat védeni kell. Most mindenki egyetért ebben. Azt gondolom, hogy az igazi szemléletváltás az lesz, ha belátják, hogy az EU-n kívül kell tartani ezeket a problémákat, és lehetőleg ott megoldást találni rájuk, ahol a probléma gyökere van. És a szűrését is annak, hogy kik az üldözöttek, kik a valóban menekültek. Ennek az elbírálását is az EU határain kellene elvégezni. Időbe fog telni, de csak ez lesz a vége, bár a baloldal és a jobboldal egymásnak feszülése nagyon erős ebben a kérdésben. 

– Milyen a romániai képviselőcsoport? Például Rareş Bogdan.

– Nagyon színes csoport, fajsúlyos politikusok is vannak benne: Mircea Hava gyulafehérvári, Gheorghe Falca volt aradi polgármester vagy Vasile Blaga volt belügyminiszter, de ott van Traian Băsescu és a PMP elnöke is, és persze Rareş Bogdan, aki a delegáció vezetője. Természetesen nem beszélhetünk kiforrott közös álláspontról, de azt is nehéz mondani, hogy lennének olyan témák, amelyekben egyáltalán egyetértést keresnénk. Inkább amolyan laza politikai beszélgetések szoktak kialakulni a romániai belpolitikai aktualitások kapcsán. Viszont személyeskedések nincsenek ezeken a találkozókon, érzik annak a szükségét, hogy az ország számára fontos témákban egyetértsünk.