Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
az elmúlt évszázadokban gyógyszerként is alkalmazták. Bizonyíték e megállapításra a segesvári múzeum gyógyszerészeti részlegén kiállított patikai edények egyikén olvasható elnevezés: PULVIS GRAPHITI ELUTRIATUS. A régi magyar szakkönyvekben lemosott vasszénpor néven szerepel, de nevezhetjük tisztított grafitpornak is.
A grafit a tiszta szén egyik allotróp (különböző kristályszerkezetű) módosulata, szürkésfekete színű, zsíros tapintású, szabad szemmel nem látható kristályokat alkotó, puha anyag. Általában mélyen a föld alatt található, mivel szerves eredetű kőszenes üledékekből nagy nyomás és hőmérséklet együttes hatására vagy vulkanikus magmás úton keletkezhet. Éppen ezért viszonylag későn, 1564-ben fedezték fel Angliában. Szélesebb körben 1761 után ismerték meg egész Európában, miután Németországban ceruzát készítettek a grafitból. Görög eredetű elnevezése is a graphein (írni) szóból ered, arra utal, hogy (letörölhető) nyomot hagy a papíron. A szén másik nevezetes módosulatához, a gyémánthoz viszonyítva réteges szerkezetű atomrácsánál az atomok távolsága kisebb, jellegzetes kapcsolódásban vannak, ezért vezeti az áramot; a gyémánt viszont nem, stabil, nem olvasztható, nem oldódó, nehezen égő anyag.
Felfedezése után hosszú ideig nem ismerték a grafit pontos összetételét. A modern kémia megalapítója, J. J. Berzelius svéd tudós (1779-1848) a 19. század elején foglalkozott a grafit összetételének meghatározásával, és arra a következtetésre jutott, hogy a grafit nagyobbrészt szénből és kevés vasból áll. Ezért kapta a vasszénpor – latinul Carboretumferrinativum – elnevezést. Az angol grafit szennyező anyagként valóban tartalmaz földet, vasat, ezenkívül rezet és titánt is. Európa különböző országaiban használatos régi gyógyszerkönyvek éppen a szennyező anyagok miatt javasolták az ásványi eredetű grafit átmosását forró vízzel, és így már érthető, hogy a segesvári múzeumban látható gyógyszeres edényen miért szerepel a grafit neve mellett a lemosott (elutriatus) szó is.
A grafit a 18. század végétől használatos volt gyógyszerként is. Belsőleg ízületi betegségek (porckopás), gyomorbántalmak és szifilisz kezelésére ajánlották, pilulák, osztott porok, mézzel vagy cukorral készült szirupok (liktáriumok) formájában, napi kétszer egygrammnyi mennyiségben. Bőrbetegségekben, külsőleg, krónikus ekcéma, sömör, pszoriázis, herpesz ellen használták disznózsírban elkeverve, húszszázaléknyi töménységben, ritkábban kénnel együtt is. Weinhold német orvos, még a 19. század elején, amellett, hogy nem ellenezte alkalmazását, felhívta az orvosok figyelmét arra, hogy a grafit alkalmazása teljesen empirikus, tudományosan nem megalapozott. A későbbi időkben alkalmazása gyógyszerként teljesen elmaradt. Kazay Endre, Nagybányán született neves gyógyszerész a négykötetes Gyógyszerészi lexikon (Nagybánya, 1900) című remek művében már csak ennyit ír a grafitról: „Finom porát szakáll és hajfestőszer gyanánt használják, belőle préselik a nem olvadó graphit tégelyeket”.
De a grafit továbbra is megmaradt az emberiség életében a minden ember által használt ceruza formájában. A grafitot agyaggal és kötőanyaggal keverve, egyre jobb, puhább vagy keményebb minőségben gyártják a ceruzát. Használják még kenőanyagok, olvasztótégelyek, festékek, elektródák gyártásánál és nagy mennyiségben atomreaktorokban.
A grafit állandó kísérletek tárgya, az utóbbi években fedezték fel egy újabb allotróp módosulatát, amit fullerénnek (többes száma: fullerének) neveztek el. A fullerén módosulatban a szénatomok egy gömbfelületen helyezkednek el, csak mesterségesen lehet előállítani, alkalmazásához a tudomány sok területen fűz reményeket. A lehetőségek szinte beláthatatlanok! Gyógyszerészeti és biológiai alkalmazhatósága is biztató: az ízületekben pótolhatja az ízületi folyadék veszteségét. Napjainkban még akadály alkalmazásában a korlátozott termelés és a magas ár.
Alig húsz éve, hogy az Amerikai Egyesült Államokban újfajta bombát gyártottak, az úgynevezett grafitbombát, amelyet azóta legalább egyszer bevetettek már. Nem halálos fegyver, de segítségével megbénítható egy egész ország energiaellátó rendszere, ugyanis a robbanással egy időben képződő láthatatlan grafitszálak elektromos berendezésekkel érintkezve azonnal rövidzárlatot okoznak, a vezetékekben tűz üthet ki, a transzformátorok felrobbannak. Az áram hiánya mindenki életében káoszt okoz, leállnak a pénzintézetek, közintézmények…. Azt hihetnénk, hogy elérkezett a világvége!
Az angliai grafitbányák kimerültek, manapság a grafitszükséglet nagy részét szibériai, ceyloni, madagaszkári, kaliforniai és kanadai bányák látják el, és a grafittermelés a világon évről évre fokozódik sokrétű felhasználása miatt.
Veress László