Látványos leleplezések, őrizetbe vételek, letartóztatások, kihallgatások, meghallgatások, könnyek és krokodilkönnyek, ügyészségi túlkapásokról és önmaguk makulátlan tisztaságáról regélő vagy éppen a börtönviszonyokra panaszkodó politikusok sirámai, nevetséges politikai vagy éppen „szakértői” kommentárok töltik ki e szép ország egyszerűbb lakóinak mindennapjait.
Látványos leleplezések, őrizetbe vételek, letartóztatások, kihallgatások, meghallgatások, könnyek és krokodilkönnyek, ügyészségi túlkapásokról és önmaguk makulátlan tisztaságáról regélő vagy éppen a börtönviszonyokra panaszkodó politikusok sirámai, nevetséges politikai vagy éppen „szakértői” kommentárok töltik ki e szép ország egyszerűbb lakóinak mindennapjait. Szinte eltompítja azt, hogy nincsenek munkahelyek, nagy a szegénység, csúszópénz nélkül nincs egészségügyi ellátás, gyenge az oktatás, kilátástalan a jövő.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha tátott szájjal bámulják a képernyőket, hogy lássák, hogyan kerülnek horogra olyanok, akiknek bizalmat szavaztak, de visszaéltek ezzel a bizalommal, akik azt képzelték magukról, hogy érintethetetlenek, és a törvények fölött állnak. Az embereknek elegük van a hazug, korrupt, arrogáns, a választókat a kampányon túl semmibe vevő, a funkcióikat saját és famíliájuk meggazdagodására használó politikusokból, akik, ha úgy adódik, megvédik egymást akár az igazságszolgáltatással szemben is (bár mostanában már ritkábban sikerül nekik). Hogy mennyire elegük van, igazolja az a reakció, amelyet az egyik közismert politikus elleni eljárás híre váltott ki a minap úgymond az utca emberéből. Telefonon azt mondta valaki: van Isten! Ehhez – gondolom – semmiféle kommentár nem szükségeltetik.
Az is érdekes, hogy ha őrizetbe vesznek egy-egy politikust, legtöbbjükről azonnal kiderül, hogy valami rettenetes, gyógyíthatatlan betegség kínozza, és nehezen vagy egyáltalán nem viseli el a börtönt. És a média egy része, mint egy ókori görög kórus, velük együtt jajong a rettenetes börtönviszonyok miatt. Egyesek számára túl kicsi a cella, esetleg nem elég szépek a csempék a vécén vagy – uram bocsá’ – nincs hajszárító a mosdóban.
A sajtó pedig harsog: változtatni kell ezen. Csakhogy a jelenlegi börtönök rehabilitációja és újak építése – olyanoké, amelyek kielégíthetnék a korrupció miatt lecsukott politikusok kényes ízlését is – kereken egymilliárd eurót igényelne. Bagatell az egész, ugye? Ennyit megérdemelnek azok, akik éveken, évtizedeken keresztül raboltak, és kiraboltak minket! Bizonyára nagyon örülnének azok is, akik vályogházakban, düledező putrikban élnek olyan helyeken, amelyet esős időben még szekérrel sem lehet megközelíteni, ahol jobb esetben a vécé az udvar végében található, ha a korrupt politikusok luxusbörtönökben tölthetnék le büntetésüket…
Nos, mielőtt még húszmillió ember elsírná magát a tiszta, de a bűnüldöző szerveknek áldozatául esettek „szívszorítóan könnyes” panaszaitól, hagyni kell(ene), hogy az igazságszolgáltatás tegye a dolgát. Az ártatlanság vélelme a végleges bírósági ítéletig még a politikusokat is megilleti.
