Újabb választási kampánybombát időzítettek a szociáldemokraták egy törvénytervezettel, aminek útján arra köteleznék a jegybankot, hogy belföldön tárolja az ország aranytartalékát.
A tervezetet a fő kormánypárt két nagyágyúja jegyzi: a képviselőházat is vezető pártelnök, illetve az a volt szenátusi jogi szakbizottsági elnök, akit a két évvel ezelőtti hírhedt 13-as kormányrendeletet követő tiltakozási hullám hatására vettek ki ideiglenesen a rivaldafényből. Mélyreható gazdasági szakismeretekkel egyikük sem gyanúsítható, annyi jogtudománnyal viszont már igen, hogy tudják, sőt, számítanak is rá, hogy erre a tervezetre az Európai Központi Bank is felkapja a fejét. Ez ugyanis legutóbb, a karácsonyi adócsomag kapcsán sem hagyta szó nélkül, hogy annak a sürgősségi kormányrendeletnek a bankokra vonatkozó részével a kormány beavatkozott a nemzeti bank hatáskörébe, ezzel a tervezettel pedig ugyanazt követi el. Ilyen kérdésekben az uniós szabályok szerint időben egyeztetni kellene az Európai Központi Bankkal, azonban nagy biztonsággal fogadni lehet rá, hogy erre most sem került sor. Ugyanis ha lett volna egyeztetés, és azon az érintett szenátor egy tegnapi nyilatkozatában elhangzott érveket hozta volna fel, idehallatszana a brüsszeli szakik hahotázása.
Az ügyből jó esetben lesz megint egy elmarasztaló levél az európai jegybanktól, rossz esetben meg egy kötelezettségszegési eljárás az ország ellen. Mindkét változatnál lehet majd lelkesen szidni a brüsszeli bürokratákat a haveri tévékben, hogy lám, megint keresztbe tesznek a jó nép boldogulásán fáradozó kormányzatnak. Ez kiváló téma lehet a soron következő négy választás bármelyikének kampányában, mert a választók egy része fogékony az ilyen üzenetekre, és addig is el lehet terelni a figyelmüket a kormány csődös gazdaságpolitikájáról.
A kezdeményezésben az ellenzék is sejt hasznosítható politikai tőkét, egyelőre orosz propaganda hatását meg diktatúra bevezetésére való készülődést láttak benne, de valószínűleg lesznek egyéb ötletek is, annyi már biztos, hogy a figyelmet sikerült felkelteni, a kampánycsalira ráharaptak a politikai ellenfelek.
Az ügy politikai hasznát majd a pártok látják meg a választások utáni szavazatszámláláskor, de az adófizetőnek ebből haszna nem, csak kára származik. Mert ha a kormányzat az amúgy törvényekben és nemzetközi szerződésekben is rögzített követelményekre fittyet hányva úgy alkot a gazdaság működésére ható szabályokat, hogy arról meg sem kérdezi az érintett feleket, azzal az ország és nemzetgazdasága hitelességét ássa alá, amit majd hosszú idő kormányainak munkájával lehet újjáépíteni.
