A közbeszédet az utóbbi időben már a választási előkészületek uralják, így nem keltett túl nagy figyelmet, hogy a napokban a szocdemek egyik házitelevíziójában másik témában történt „szenzációs leleplezés”. Még ezután fog nagyot szólni a verespataki bányaprojekt a beruházóknak fizetendő kártérítés kapcsán, így azért az aktuálpolitikai főmenü mellé desszertként folyik a ciántavas aranybánya ügyét elkaszáló civilek lejáratása.
Ez akkor fog hangosabban beindulni, amikor majd kiderül, hogy pontosan mekkora kártérítést is kell fizessen a haza a vállalkozóknak. Ezt egyelőre homály fedi, mert az újabb hírek szerint csak márciusban lesz ítélethirdetés. Korábban még a kormányfő jelentette be, hogy február 10-én lett volna a verdiktum határideje, és ugyanakkor már elkezdte a felelősséget is hárítani. Kevéssel később megint ezek a fránya civilek derítették ki, hogy az a bizonyos téves bejelentés a februári ítélethirdetési határidővel kapcsolatban az ügyben érdekelt jogászoktól származik. És a tévedés aligha lehetett véletlen. Gyakorlatilag kizárható, hogy az érintett jogászok ne ismernék rendesen a naptárt, viszont a hasonló bejelentéseknek mindig azonnali hatása van az érintett cégek részvényeinek tőzsdei árfolyamára. Biztosan volt olyan élelmes és jól tájékozott kereskedő, aki az adott napokban ezeknek a bányacégeknek a részvényei árfolyam-emelkedésére kötött határidős ügyletet, s nem is járt rosszul vele. Közben a kártérítés lehetséges összege körül is rendes kis számháború zajlik, az adott időben a kormányfő kétmilliárd dollárt emlegetett, a perrel kapcsolatos sajtóhírekben a bányacég által követelt összegről eltérő számok jelentek meg, állítólag 6,6 milliárdra tartanak igényt, de talán beérnék kevesebbel is.
A mennyi az annyi hamarosan kiderül, de addig a napokban egy más esemény is utalt arra, hogy milyen lehetséges csapásokat úsztunk meg. Törökország keleti részében egy pontosan ugyanolyan technológiával működő aranybányánál, mint amilyet ide is terveztek, történt földcsuszamlás. Kilenc eltűnt áldozat keresését a napokban hagyták abba, mert a környezeti katasztrófa mérsékléséhez szükséges talajmunkákra helyezik inkább a hangsúlyt. A pontos környezeti és anyagi károkat még nem tudni. Állítólag ugyanaz a társaság tervezte meg azt a bányát, amely a verespataki hasonló létesítményeket is tervezte volna, ha beindul a beruházás.
Abból kiindulva, hogy szép hazánkban a közberuházásoknál általában milyen minőségű a munkavégzés, nem azt kellett volna találgatni, hogy történik-e egyáltalán hasonló baj, hanem inkább azt, hogy milyen hamar. A pénzbeli kártérítés is fájni fog az adófizetők zsebének, de az enyhe egy ilyen ciános pokolgéphez képest.
