Arany János és a Rozvány család (3.)

Úgy gondolom, akkor leszek valamennyire hiteles Arany János és a Rozvány család kapcsolatának bemutatásában, ha sorozatunk 3., befejező részében átadjuk a szót a néhai Sáfrán Györgyi irodalomtörténésznek, hiszen eddigi ismereteimet is főleg Neki köszönhetem. Így Sáfrán Györgyi eredeti művéből szó szerint szeretném idézeni azt a részt, ami megvilágítja, hogy milyen hatást is gyakorolt Arany költészetére a Rozvány családdal való ismeretsége.

»Nem érdektelen a Rozvány családban élő hagyomány, mely a Daliás idők, illetve a Toldi szerelme energikus Toldinéjában öreg Rozványné ihletését is föltételezi.

A trilógia első része a költő és édesanyja bensőséges kapcsolatának emlékét őrzi.

„…egyedül nőttem öreg jámbor szüleim körében: s hiszed-e hogy ennek eltörölhetetlen befolyása lett jellememre? Az a felfogás, a mint én Toldi viszonyát anyjával, rajzolom, nem annyira objectiv, mint a közönség gondolja” – írja Arany Tompának.1

Kétségtelen, hogy a Daliás idők, illetve a Toldi szerelme Toldinéja az első rész anya-alakját új, más vonásokkal gazdagítja. Az első Toldiban Miklós – bár korára szinte még gyermek – nemcsak anyja szívének, de házának is ura, akit anyja szolgáló szeretettel vesz körül.

A Toldi szerelme Toldinéja már keményebb, harciasabb vonásokat visel. A Daliás idők első dolgozatában útra kerekedik, látni akarja a lányt, fia választottját:

Elmegyek én magam, bizony el én oda;

Megtudom, meglátom, kicsoda? micsoda? 

(V. é. 3.) 

Ez már a fia dolgába elszántan beleszóló anya típusa. Az elhatározást tett követi; útrakel György árvájával és az öreg Bencével fölkeresni Rozgonyi Pál házát.

Toldiné. meg a lyányt tartja mindig szemmel, 

Nem aval [!] a nyájas édes-anyaszemmel,

Hanem mostohával, amilyennel soha

Nem nézhetne irigy napa vagy mostoha. 

(Daliás idők első dolg. V. 17.) 

Toldiné harciassága fia tivornyáinak hírére robban ki igazán. Nyomban cselekszik: befogat, utazik. A fia várából hallatszó trágár daloktól nem retten vissza. Belöki az ajtót s „bátran, erős hangon így pattog a nyelve”:

Ki, ki orcátlan had! ez a fiam vára:

Nem hagyom a házát, javait prédára!

Én mondom az anyja: el, el! haza innen!

Parancsolom! tüstént takarodjék minden”. 

(Toldi szerelme, VI. 43.)

Ez a határozott, parancsoláshoz szokott nagyasszony, aki várnagyokat, szolgákat rendel magához, faggat fia felől, az első rész fiáért hangtalanul küzdő anyatípusával szemben új vonásokkal gazdagodott. Ebben már van a házát kormányzó, övéi ügyeit intéző, árvákat védő Rozványné egyéniségéből is. Arany, mint a Rozvány-ház lakója, a mindennapok közelségében látta, figyelte a ház asszonyát, s így nem lehetetlen, hogy kemény, határozott egyéniségéből kölcsönzött vonásokat a középső rész Toldinéjához.

Rozvány Józsefnek és Christian Persidának három gyermeke volt: András, György és Erzsébet.

Az elsőszülöttről, Rozvány Andrásról írja Arany: „Egy nap derült volt reád s reám” – „Kortársam R. A. halálán” c. öregkori versében.

Egy nap derült rájuk valóban, mert egy napon születtek. Csak amíg a tehetős Rozvány-házban gondtalan jólét fogadta az elsőszülött fiút, addig a Kölesér utcai „bogárhátú viskó”-ban paraszti szegénység Arany György és Megyeri Sára tizedik gyermekét, a vézna kis Janit, akinek nyolc előtte elhalt testvért kellett öregedő szüleivel feledtetnie. Rozvány József elsőszülött fiát, Andrást, a családi hagyományt jelentő kereskedői pályára nevelte. Amikor Arany hozzájuk került tanítónak, egy szobában lakott vele. Rozvány Gabriella írja 1956-ban emlékirataiban, hogy nagyapja, Rozvány József házában, gyermekkorában még látta annak a szobának ablakába karcolva, melyben a két fiatalember lakott – Arany írásával – azt a két sort, melyet a családi hagyomány és emlékezet a költőnek tulajdonít:

Még a búza ki sem hányta a fejét,

Már a madár mind elhordta a szemét. 

A két ifjú, noha természetük, hivatásuk, műveltségük merőben különbözött, mégis jól megértette egymást. A zárkózott, mindig olvasó Arany szerette a tréfát, kedves kötődést. Lakótársa, a boltból hírekkel hazatérő bohókás Rozvány Andris ugyancsak benne élt „az ifjúság szép kertjében”, a hova Arany csak „vaskorláton” át pillantgatott.

Arany egy ifjúkori, Szilágyi István nevenapjára írt tréfás köszöntője epilógusában felvonultatja a szalontai erdőben együtt korhelykedő ismerősöket: Csere János kántor, Pécsi Lajos fűszeres, Pap Imre üveges, Zwickel József chirurgus, Zsugovits Demeter görög kereskedő és Fekete Mihály alakjait. A díszes sorban a gyengébb nemet igen kedvelő társát – nyilván jellemzésül – „szűz Rozvány Endere” néven emlegeti.

A másik, Rozvány András nevéhez fűződő gondtalan ifjúkori emlék Arany János nevenapjával kapcsolatos, amikor a költő kacagtatón utánozta Andris barátja hadaró beszédét. A történteket a szintén jelen levő Rozvány György emlékezete és emlékiratai őrizték meg.

Rozvány András, úgy látszik, nehezen tűrte otthon a kemény kordát. Ercsey írja sógorának: „Rozvány András, miután a falomiával ismételve és most már 1000ikszer összeveszett – házasodni készül”. 

Házassága valóságos lázadás a szinte törvénynek számító családi szokások ellen: nem görög és nem is gazdag lányt vesz el. Ismét Ercseyt idézzük: „Rozvány András a nősülés epochalis catastropháján készül keresztül esni. Igen biz a’ el akar venni N. Váradról szegény catholica leányt, kinek csinosságán és becsületességén kivül semmi vagyona nincs. Már jegyet is váltottak. Isten segítse a jó szándékot”. 

Arany és Rozvány András ekkor 37 évesek. A költő 14 éve házas, két gyermek apja s már négy évvel előbb megírta „Évek, ti még jövendő évek” c. versét: 

Nem évek száma hozza

– Nem mindig – a vén kort elé:

Kevés esztendők súlya szintúgy

Legörnyeszt a mély sír felé. 

Amíg Arany ősz hajszálait figyeli és vénségét panaszolja, barátja akkor házasodik. Ercsey következő levele már erről ad hírt: „Rozvány Bandi megházasodott és feleségét haza is hozta (ez már azonban óság, mit, gondolom írtam is már)”. 

 Egy következő évi levél kis Rozvány-utód hírét hozza: „Rozvány András szintén megvan az ő feleségecskéjével, ki nemsokára meghozza neki az apai kedves örömet”. – Áprilisban a remény beteljesüléséről ad hírt: „Rozvány András atyafinak a közelebbi napokban egy leánykája született, kit is neveznek Irénnek” – Rozvány András és Kesztheli Mathild házasságából nem is született több gyermek. 

Rozvány András bohém természetén házasember és családapa mivolta sem változtatott. Mindenre kaphatósága hasznos kereskedői fürgeséget, szívesen segítő leleményt is jelentett, továbbá lendületet a kivitelben. Amit elvállalt, el is intézte. Ercsey őt kérte meg Arany Tisza Domokoshoz írt leveleinek Kőrösre juttatására. Ezeket u. i. Domokos halála után Tiszáné visszaajándékozta a költőnek. Rozvány Bandi a leveleket magával vitte Pestre, ott megbízható kőrösi kereskedőt keresett, aki aztán el is juttatta a költőnek. Ercsey Sándor levelei arról is beszámolnak, hogy Arany János arcképének Szalontára szállítását – melyet szülővárosa festetett meg Barabással – szintén Rozvány András vállalta, s ez bizony nem kis viszontagságok között ment végbe: „A görögök – írja Ercsey – t. i. Rozvány Bandi és Csáky Gyuri tegnap jöttek haza Pestről, hova még a hónap első napjaiban elmentek volt. Az a criminális idő, mi a múlt napokban itt volt, Pesten érte őket. Ennek következtében alig tudtak Szolnokról 5 nap alatt haza vergődni, ott hagyván portékájukat is. Ők elhozták magukkal bátyám arcképét is, de azt hasonlókép ott hagyták”. A következő levél beszámol az arckép további sorsáról: „A járhatatlan rossz utak elmultával bátyám arcképe beérkezett Pestről, és az ideiglenesen Rozványéknál van letéve, mert az ő portékáikkal együtt küldetett. A kép nagyon szépen van festve és annyira élethű, hogy mi adjon isten jó napot mondunk neki”. 

Rozvány Andráshoz, úgy látszik, Ercsey Sándor is jobban vonzódott, mint Györgyhöz, aki szintén ügyvéd és így bizonyos fokig riválisa volt. Egyik levelében megírja, hogy felesége Tamásdra menvén, unatkozott és fölment Rozvány Bandihoz. Egyik levelében panaszkodik, hogy amikor a levelet megkezdte, sok írnivaló járt eszében, közben azonban elfeledte. Ezzel kapcsolatban Rozvány Bandi mondása jut eszébe: „most elmondhatná R. B.: Uram öcsém, ne rágja már azt a pennát”.

 1861-ben Arany Juliska írja Rozvány Erzsébetnek: „A múlt hetek egyikében volt szerencsénk Rozványi Andris bácsihoz is, s csak az zavarta meg örömünket, hogy nem nyerhetők meg sem egy ebédre, sem egy estelire”. (1861. ápr. 28. Függ. 20.) Az utolsó emlék, amit Arany János és Rozvány András kapcsolatára idézhetünk, a költő „Kortársam R. A. halálán” c. verse. A vers keletkezéséről Rozvány György is megemlékezik. A költeményt a döbbenet íratta Arannyal: mennyivel több vitalitást érzett barátjában, mint fáradt önmagában, és mégis – az ment el hamarabb. György, a fiatalabb Rozvány fiú 1819. április 21-én született, és így két évvel volt fiatalabb bátyjánál és Aranynál. Mivel András a családi hagyományt jelentő kereskedői pályára lépett, Györgyöt taníttatták. A kisebbik fiú honoratiorrá válása a család társadalmi tekintélyét is emelte. Rozvány György egyéniségét, pályáját családja tevékeny görög szelleme jellemzi. Középiskolai tanulmányait Aradon, Nagyváradon, Temesvárott végezte, a jogot Késmárkon kezdte és Debrecenben fejezte be. 1840-ben tett ügyvédi vizsgát Pesten. Beöthy Ödön, Bihar vm. szabadelvű pártjának alapítója 1839-ben magával vitte a pozsonyi országgyűlésre, ahol részt vett az Országgyűlési Tudósítások szerkesztésében. 1840-ben megbízták, hozza haza Spielberg-ből Szalontára a kegyelemmel szabaduló szerencsétlen sorsú Lovassy Lászlót«.

Arany János születésének 200. évfordulójára is emlékezve úgy gondoltuk, hogy érdekes felidézni ezt az Erdélyhez vagy a Partiumhoz is kötődő Arany János-kapcsolatot. Ez is hozzátartozik Arany János gyökereihez, mely mélyen ivódik a mai földrajzi tájakba is. A történelem a Rozvány család sorsát is átrendezte, de a gyökerek azért maradtak, ha másban nem, hát az irodalomtörténetben!

Irodalom

Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet, Budapest, 1960. Az MTA Könyvtár Kézirattárának kiadványa.