Irodalomtörténetileg Arany János Rozvány családdal való kapcsolatának a bemutatása alapvető fontosságú az Arany-életmű megértésében.
A Rozvány család családfája
Irodalomtörténetileg Arany János Rozvány családdal való kapcsolatának a bemutatása alapvető fontosságú az Arany-életmű megértésében. Ezt a kapcsolatot Sáfrán Györgyi ismertette is Arany János és Rozvány Erzsébet című, az MTA Könyvtárának 1960-ban, Budapesten megjelent kiadványában. Ezt a művet aztán a Téka sorozat újraközölte.
A Rozvány család története önmagában is érdekes. Egy kicsit kelet-európai sors. A végzet véletlenül az akkori Osztrák–Magyar Birodalomba vetette őket. A család tagjai a magyar kultúra alkotó értelmiségeivé váltak, de a trianoni döntés után ugyanúgy váltak a román politika és történelem aktív szereplőivé. A Rozvány család makedón eredetű és ortodox vallású volt! Trianon nemcsak a földrajzban és népek életében okozott abszurd helyzeteket, de családok sorsában is. Rozvány György, Arany János barátja a magyar helytörténetbe és irodalomba is beírta nevét, hiszen Arany Jánosra való tekintettel megírta Nagyszalonta mezőváros történetét, és megírta emlékeit Arany Jánosról. Második házasságából öt gyermeke született. Az első gyermeke, Gabriella (1862–1961) 99 évet élt. Személyesen ismerte Arany Jánost, és élete végéig őrizte személyes emlékeit a költőről, és megőrizte nagynénjének, Rozvány Erzsébetnek Arany Jánossal való levelezését. Testvére, Rozvány Jenő a Román Kommunista Párt egyik alapítója volt, de ő is szembe kellett nézzen azzal, hogy később a párt kiközösítette, mert következetesen harcolt a népek önrendelkezési jogaiért, így a nemzetiségi jogokért is. Testvére, István a Román Nemzeti Parasztpárt jeles képviselője, aki 1929-ben Hunyad vármegye prefektusa volt. Ő adott parancsot a lupényi bányászok 1929-es sztrájkjának fegyveres elfojtására. Ellentétek és abszurditások voltak már a testvérek között is. Szolgálatot tettek a magyar irodalomnak, talán gyászos emlékeket a román történelemnek, és emberi tragédia megtestesítői, mert Rozvány Jenőt éppen a hithű kommunista Szovjetunióban koholt vádak alapján végezték ki!
Írásom első részében inkább e három Rozvány gyerek sorsának rövid bemutatásával kezdem, és csak utána (egy következő részben) térek rá a Rozvány család Arany János költészetére gyakorolt hatására.
Rozvány Jenő (Nagyszalonta, 1873. de-cember 28. – Moszkva, 1938. május 20.) közíró, szerkesztő, testvére Rozvány István (Ştefan Răzvan), Hunyad megye főispánja volt 1929-ben, amikor is a lupenyi sztrájkoló munkásokba lövetett. Gondoljuk csak át ezeket az ellentéteket. Apjuk, Rozvány György, Arany János jó barátja, Arany életének egyik krónikása; egyik fiából nagy kommunista, a másikból vad kapitalista lett! Rozvány György bátyja, András, Arany János kortársa és szobatársa, akinek a haláláról Arany János is szépen megemlékezik. Rozvány György húga, Rozvány Erzsébet, Arany János igen kedves magántanítványa. Nem volna teljes az Arany Jánosról alkotott képünk, ha nem ismernénk Arany János és a Rozvány család kapcsolatát.
A Wikipédián ez szerepel Rozvány Jenőről:
„Rozvány Jenő (Nagyszalonta, 1873. de-cember 28. – Moszkva, 1938. május 20.) közíró, szerkesztő.
Elődei a 18. században hagyták el Macedóniát és telepedtek le Nagyszalontán. Nagyapja és apja Arany János barátja. Középiskolába szülővárosában, Nagyváradon és Rozsnyón járt, jogot Budapesten és Berlinben hallgatott, doktorátust Budapesten szerzett (1900). Ügyvéd Nagyszalontán és Nagyváradon. Egyetemi évei alatt megismerkedett a marxizmussal, kapcsolatba került a munkásmozgalommal, s teljes életét annak szolgálatába állította. 1900-tól tagja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak; 1907 decemberétől szerkesztője a nagyváradi Munkás Újságnak, de közöl a Jövőben, a Világosságban és a kolozsvári Szocializmusban is. 1907-ben részt vesz a II. Internacionálé stuttgarti kongresszusán. 1910-ben A gazdasági élet története címmel népszerűsítő füzetet ad ki. 1912-ben küldött a szocialisták bázeli rendkívüli kongresszusán. Többször letartóztatják és elítélik közrend elleni kihágás és sajtóvétség címén.
Az első világháborúban fogságba esik, megtanul olaszul, és magyarra fordítja Marx több írását (köztük a Kommunista kiáltványt és A tőke egy részét).
1919 augusztusában tért haza Nagyváradra. Jelentős szerepet vállalt a magyar és román munkássajtó megteremtésében. Az Erdélyi Népszava főszerkesztője, a Brassóban megjelent Dreptatea című román munkáslap szerkesztője; az Erdélyi Szikra munkatársa. Ezekben s más brassói, marosvásárhelyi és bukaresti munkáslapokban főként a parasztság helyzetével és a nemzetiségi kérdéssel foglalkozott. Részt vett a Kommunisták Romániai Pártja I. (alakuló) kongresszusának munkálataiban, s mint annak alapító tagja, a nemzetiségi és agrárkérdésről szóló jelentés egyik kidolgozója. Négy román nyelvű kiadványban ismertette és magyarázta a tömegeket érintő új törvényeket (1923–31). Az állami hatóságok letartóztatták, egy évet a bukaresti és jilavai börtönben töltött. 1925 őszétől a legális Munkás-Paraszt Blokk bihari szervezője. Bejut a nagyváradi tanácsba, majd 1931-ben a román parlamentbe is, ahonnan eltávolítják. Közben saját pártjában is harc indult ellene, jobboldali elhajlással vádolják. Az üldöztetések arra késztetik, hogy a Szovjetunióba költözzék. 1932-től Moszkvában Varga Jenő mellett a Világgazdasági és Világpolitikai Intézet tudományos kutatója, megszerzi a doktori címet az olasz fasizmus történetét feltáró dolgozatával (1937). Koholt vádak alapján letartóztatják és 1938-ban kivégzik. A Szovjetunió Legfelsőbb Katonai Bírósága 1956-ban „post mortem” rehabilitálta.
Önálló kötetei (Eugen Rozvan néven): Legea chiriilor (Nagyvárad 1927), Contractele de muncă. Legea privind relaţiile juridice ale funcţionarilor şi muncitorilor (Nagyvárad 1930), Regimul raporturilor dintre proprietari şi chiriaşi (Nagyvárad 1931), Legea contra cametei (Nagyvárad 1931)”.1
Tanulságos és ugyanakkor szomorú, hogy mit ír róla a román nyelvű Wikipédia: Szerintük román nemzetiségű, magyar kommunista volt. Nagyjából ezt tartják rólunk, hogy magyarul beszélő románok vagyunk!
„Eugen Rozvan (maghiară Jenő Rozvány, rusă, Evgeny Georgiyevich Rozvan; n. 28 decembrie 1878, Salonta, Ungaria – d. 20 mai 1938) a fost un activist comunist maghiar de naţionalitate română, avocat şi istoric marxist care s-a stabilit în Uniunea Sovietică la sfârşitul vieţii sale. Activitatea politică a lui Eugen Rozvan s-a desfăşurat mai ales la Oradea, în cadrul Blocului Muncitoresc ţărănesc. Deoarece în anumite probleme viziunea nu s-a înscris în directivele trasate de Comintern, la Plenara Comitetului Central din 24–25 februarie 1929 s-a decis excluderea lui Rozvan din partid sub principala învinuire de a fi combătut lozinca referitoare la »dreptul de autodeterminare al popoarelor asuprite până la despărţirea de statul român«. Această hotărâre nu i-a fost adusă la cunoştinţă în mod oficial, astfel că în anii următori situaţia sa în partid a fost incertă. În septembrie 1931 s-a decis să plece în URSS pentru a-şi clarifica situaţia. Aici a fost angajat ca cercetător ştiinţific la »Institutul de politică şi relaţii internaţionale«, unde a studiat fascismul italian. În 1937 a obţinut titlul de doctor în ştiinţe cu o lucrare pe această temă. Rozvan a devenit o victimă a Marii Epurări din URSS: a fost arestat la 16 decembrie 1937 şi în mod oficial condamnat la zece ani de închisoare. El a fost, totuşi, executat imediat, în 1938.”2
Most lássuk, mit tudunk a testvéréről, Rozvány Istvánról (Ştefan Răzvan). Nem tévesztendő össze a XVI. században élt moldvai vajdával, akit a román történelem úgy tart számon, mint az egyetlen cigány eredetű moldvai vajdát! (1595 áprilisától 1595 de-cemberéig volt Moldva uralkodója.) Az általunk ismertetendő Ştefan Răzvan 1873–1949 között Hunyad megyében élt.
Érdemes felidéznünk az 1929-es eseményeket3:
Az 1929-es lupényi általános sztrájk
Az 1929-ben kirobbant nagy gazdasági világválság első hazai áldozatai a lupényi bányászok voltak, 22-en életükkel fizettek, 148-an megsebesültek a karhatalom „rendfenntartó” intézkedései következtében. A történelemkönyvekből nagyon keveset tudhatunk meg az ottani események előzményeiből, kiváltó okairól, lefolyásáról, következményeiről, valahogy ezek az események nem kerültek a mindenkori hatalom érdeklődési körébe sem a két világháború közötti időszakban, sem a „dicsőséges” szocializmusban, de az azt követő 25 évben sem jelentett politikai tőkét egyetlen párt vagy szervezet részére legalább annyira, hogy a valóságnak megfelelően, dokumentáltan bemutassák az 1929. augusztusi Zsil-völgyi eseményeket. Ennek a dolgozatnak sem ez a célja, itt megemlítjük a Rozvány család egyik tagját, aki születésekor, 1873-ban Rozvány István, pályafutása alatt Ştefan Răzvan (ez az akkori nemzetiségi politika része is lehetett!) néven, az akkori hatalom magas állami képviselőjeként meghatározó szerepet játszott az események, főleg a munkásmegmozdulás véres leverésében.
Mindamellett, hogy a Zsil-völgyi bányavállalatok profitja 1921 és 1929 között ötszörösére nőtt, a kollektív munkaszerződést 1929 tavaszán nem sikerült aláírni, a bányászok által kért fizetési szinteket nem hagyta jóvá az igazgatóság. A szociális körülmények is tarthatatlanok voltak, a munkások csak „ágyra járók” voltak a munkásszállásokon. De 30 ezer bányász véleményét nem lehetett figyelmen kívül hagyni! Június–júliusban még gyengén szervezett megmozdulások voltak, de augusztusra ezek felerősödtek. Augusztus 5-én mintegy 5000 sztrájkoló megszállta a lupényi villanytelepet, megbénítva a környék egész tevékenységét. Csendőralakulatokat vezényelnek a helyszínre, a legmagasabb rangú személy Ştefan Răzvan, Hunyad megye prefektusa volt, neki voltak közvetlenül alárendelve a mozgósított katonai alakulatok.
Mivel a sztrájkolók az ismételt felszólításokra sem hagyták el a villanytelepet, a csendőrség parancsot kapott a sztrájkolók eltávolítására, és felsőbb utasításra fegyvert is használtak. A helyszínen 20 bányász halt meg, 150-en megsebesültek, közülük ketten később belehaltak sérüléseikbe. Következtek a megtorlások, letartóztatások, perek, ítéletek.
Így végződött az Európában is elsőként nyilvántartott, az 1929-es gazdasági válsággal összefüggésbe hozható munkásmegmozdulás, melynek vérbe fojtásában vezető szerepe volt a nemzeti parasztpárti kormány helyi képviselőjének, Ştefan Răzvan prefektusnak.
(A folytatásban: a Rozvány családnak Arany János költészetére gyakorolt hatásáról)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
