Arany János és Mentovich Ferenc barátságáról (I.)

Másfél év múlva ünnepeljük Arany János születésének 200. évfordulóját. Az irodalomtörténészek már most nekifogtak, hogy sajtó alá rendezzék Arany Jánosnak azokat a leveleit, melyeket eddig még nem közöltek. Ebből az alkalomból szeretnék megemlékezni arról, hogy Arany János egyik legjobb barátja Mentovich Ferenc volt, és (tudtommal) ő volt az egyetlen marosvásárhelyi polgár, akinek Arany János közeli barátja volt, és aki levelezett Arany Jánossal.

Az Arany–Mentovich-le-velezést lényegében már közölték, tudtommal nincs olyan levél, amit ne közöltek volna. Mégis oly jólesik ezeket az értékes sorokat újra átolvasni.

Kezdjük azzal a levéllel, amelyben Mentovich értesíti Aranyt, hogy a Nagykőrösi Egyháztanács meghívta tanárnak Arany Jánost.

Mentovich Ferenc – Arany Jánosnak

„Nagykőrös, 1851. október 8.

Tisztelt Barátom!

Megengedjen, hogy ismeretlenül is e bizalmas névvel szólítom meg, de én nem élhetek hidegebb megszólítással az iránt, kit lelkemben rég óta becsülök, tisztelek és szeretek.

Ezen soraimat egyszerre veendi ön egy meghívással a magyar irodalom tanári székére helybeli gymnasiumunkba – s nincs más célja levelemnek, mint megkérni részemről is, reá venni önt ezen állomás elfogadására.

Megeshetik – legalább nagy reményünk van reá – hogy még ez évben megkapjuk a 600 pengő évenkinti fizetést – s így anyagi tekintetben – a mostani körülményeket tekintve nem leszünk rosszul ellátva, mert ennyi öszveggel takarékos ember itt igen jól megélhet.

A mi a szellemi életet illeti, igaz, hogy itt Kőrösön kevés élvezetre számíthat az ember, de ezen segítünk az által, hogy alkotunk mi tanárok egymásközt egy bizodalmas kört, mely sok hiányt pótolni – aztán igen sokat pótol e hiányon az is, hogy Pesthez a tavaszra elkészülendő vasút által csak két órányi távokra leszünk, folytonos összeköttetésben lehet ön irodalmi barátaival, élénkebb részt vehet az irodalomban.

Meg kell említenem, hogy ön nem jön idegen emberek közé, önt igen sokan kitárt karokkal, a legőszintébb bizodalommal, ragaszkodással, baráti sőt testvéri szeretettel várjuk –

Megemlítem ezek közül: csekély magamat, Szász Károlyt, Dr. Karolit, Jánossy professort stb.

Mind ezen körülményeket tekintetbe véve felettébb remélem, hogy önt nem sokára kollega barátom képen üdvözölhetem – Valóban nekem igen nehezemre esnék, ha ezen reményben csalódnám, ha ön körülményei olyanok volnának, hogy ezen állomást el nem vállalhatja –

Addig is, míg személyesen megismerkedhetnénk – mi úgy hiszem itt Kőrösön leend és adja az ég, hogy itt legyen – magam bizodalmába és barátságába ajánlva vagyok

Tisztelendő barátja: Mentovich Ferenc.”1

A nagykőrösi meghívással szinte egy időben a Kecskeméti Református Kollégium is meghívta Arany Jánost magyartanárnak. A kecskeméti református egyháztanács és iskolai elöljáróság meghívása így szólt:

Kecskemét, 1851. október 10.

„Tekintetes Úr!

Az alolírt Egyház a Magos Kormány által kiadott Tanterv, s iskolai szervezethez eddigi nyilvános Főintézetét 8. tanárral a lehetőség szerént Fő Gimnáziummá is átalakítván, miután ez érdemben a Magos Kormánynál minden lépések megtett, és sikeres eredmény felől bíztatva van, s ennek folytán az iskola megnyitásának határ idejét hírlapilag is közzé tette: szükségesnek látta mai napon tartott ülésében az illető Tanár urakat is megválasztani; mely miután a legnagyobb ünnepélyességgel titkos szavazás útján a % alatt ide csatolt jegyzőkönyvi kivonatban foglalt urak szó többség útjáni megválasztásával megtörtént: örömmel siet a Tekintetes úrnak tudtára adni azt, mikép úgy a hazában, s úgy előttünk is ismeretes, mint több e tárgyban megkeresett tekintélyek által különösen ajánlt becses neve a Választó urnából nagy megelégedésünkre kijővén: van szerencsénk a Tekintetes urat mint megválasztott egyik nyilvános Fő Gimnáziumi Tanárunkat minden egyéb járulék nélkül ez idő szerént 500 pnfrt évi fizetéssel egybekötött székének elfoglalására ezennel végérvényileg meghívni, kikérvén különösen, hogy az e’ folyó évi nov. 1-ső napján megnyitandó iskola beállása idejére az elérkezésével annyival inkább, mivel az Egyház a Tanár urakkal egyetértőleg óhajtja a tanokat felosztani, bennünket szerencsésíteni, s e tekintetbeni határozott válaszát velünk azonnal tudatni szíveskedjék. Kik is tisztelettel maradunk Kecskeméten oct. 10én 1851.

A Tekintetes úrnak alázatos szolgái a kecskeméti ref. Egyház és iskola elöljárói.

Mikó László mb. gyülekezeti lelkésze. Szél János egyházi főgondnok, jegyezte Keményffy Pál egyházi tanácsi főjegyző.”2

Arany János eleinte mind a két meghívást visszautasítja.

A nagyszalontai Dánielisz Endre 90 éves Arany János-kutatónak az a szakmai véleménye, hogy Arany János Mentovich kedvességéért, szíves meghívásáért, a Mentovichból sugárzott derűért vállalta el a nagykőrösi tanárságot.

(Folytatjuk)

 

1Arany János levelezése (1828–1851). Akadémiai Kiadó, Bp., 1975. Pp. 390–391. Sajtó alá rendezte Sáfrán Györgyi

2Arany János levelezése (1828–1851). Akadémiai Kiadó, Bp., 1975. Pp. 392–392.

3László Ferenc in https://www.kozterkep.hu/~/24789/Arany_Janos_emlekpad_Nagyko-ros_1927.html.