Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2015-06-04 14:03:22
A történészek vitatják a csíksomlyói búcsú történelmi gyökerét, nevezetesen, hogy János Zsigmond [Szapolyai/Zápolya János (Szepesvár, 1487. február 2 – Szászsebes, 1540. július 17/21.)] haderővel kényszerítette volna unitárius vallásra a csíki és gyergyói székelyeket, és hogy az ütközet győzelme volna a búcsú keletkezésének háttere. Viszont Apor Ká-rolynak Kemény Zsigmond Társaságnak az elnöki tevékenységéhez fűződik az alábbi, Apor Ilona balladájának nevezhető irodalmi alkotás. Az történhetett, hogy egy bizonyos Fenyőszegi nevezetű tollforgató (lehet, hogy a Fenyőszegi csak írói álnév volt) Apor Ilona Pókahalmán című versével felkereste Apor Károlyt, bízva abban, hogy a báró, ősei emlékére való tekintettel, elősegíti műalkotásának közlését és közkinccsé tételét. Véleményem szerint ez nem történt meg. Lehet, hogy a báró a kéziratot megmutatta Tolnai Lajosnak, aki nem sokra értékelhette, de az is lehet, hogy Apor Károly éppen nem akart az akkor zömében protestáns érzelmű Marosvásárhelyen vallási érzelmeket sérteni. Ezzel Bözödi György azon véleményét is cáfolni szeretném, miszerint a katolikus Apor Károly beavatkozott Tolnai Lajosnak a református egyházzal vívott harcába. (Szerintem ebbe a perbe Apor Károly egyáltalán nem avatkozott bele.) Bözödi György a következőket írja: „…Tolnai Lajos 1883 őszén is harcban áll az egyházi elöljárósággal és a kollégium vezetőségével, a tanári kar állítólagos megsértése miatt. A legbefolyásosabb főurak – báró Bánffy Zoltán főispán, báró Kemény Domokos, akik mindketten a marosvásárhelyi református főiskola és egyházmegye gondnokai, valamint báró Apor Károly, az ítélőtábla elnöke – fáradoztak Tolnai érdekében, hogy elsimítsák a viszályt. Ez a főúri összefogás bővebb magyarázatra szorul, főleg Apor Károly személye miatt, aki katolikus létére avatkozott be Tolnai mellett a református egyház belügyeibe, amit a kortársak nem is vettek jónéven.” [2]
Szóval Apor Károly annyira tapintatos volt a vallási érzelmeket illetően, hogy az alábbi balladát nem is közölte, megmaradt a kéziratai között. Így 170 év után talán érdemes közölni.
Apór Ilona Pókahalmán1
(Történeti ballada a 16. századból)
Hogy elfogadta Zápolya
Blandrata tévtanát,
Erdély soká láthatá
A béke angyalát.
A bűn, s kaján pártoskodás
Ádáz tanyát ütött
A vallásában megzavart
Három nemzet között;
Kettő közölök ős hitét
Elhagyta hűtlenül,
Csak a hős székely nemzet áll
Még rendületlenül. –
„Hát nincs erő, nincs hatalom,
Nincsen vitéz sereg,
Mely a makacs nemzet nyakát
És gőgjét törje meg?”
Így szól dühöngve Zápolya,
Ki már Istent tagad,
Szavára a Zsoldos sereg
Rögtön fegyvert ragad,
S pusztítva száll, mint sáska raj
A székelyföld felé,
Hogy azt vallási kételyek
Magvával hintse bé. –
A merre tértek, zászlajok
Mindenhol győztesen
Lobogtatták a hitszegők
A székely – telkeken;
De fegyvertök a Hargitán
Által nem törhetett;
A Csíkiak buzgalma ott
Erős gátot vetett.2
Körülbarangolák tehát
Az erdős ormokat,
Mikép setétben júhtanyát
Éhes farkas szokott.
Alig Kézdiszék rónáira,
Fenyves tetőkön át,
Bujkálva, álnok Póka be-
Csempészhette hadát. –
Gyász éj volt, s a szép Kézdiszék
Csendes, mint a halál;
Kies halmon, Torján kívül
A had pihenni száll;
De még jókor megérkezik
Csíkból a gyors követ
Torjára értesíteni
A hű testvéreket,
S kiált: veszélyes álmotok!
Rögtön fölkeljetek;
Máskép dühős rabló-csapat
Kezébe estetek.
E szóra a nép fölriad,
Mint tűzvészkor szokott,
S ijedve kérdezi: veszélyt
Reánk mi nép hozott?
S hogy a csel fölfedeztetik,
Hevül minden kebel;
De nyúlni, férfiak közül,
Fegyverhez egy se mer.
„E zagyva nép fejedelemi had,
Ne bántsuk, – elveszünk;
Ha a kényúrnak lángra gyúl
Haragja ellenünk. –”
Szóltak gyáván mindannyian,
S kényúri kegy miatt
Az üdvözítő hit ügye
Védetlenül maradt. –
Ki áll ott, a tömeg között,
Az éj homályiban
Dúlt szívvel, mely majd meghasad
Nehéz fájdalmiban? –
Ő áll ott, a megtámadott
Szent hit védangyala,
Az ős Apór-család dicső
Leánya Ilona.
Fejéről holló-szín haja
Ömlik vállára le
Selyem-lágy fürtjein enyeleg
Az éjnek hűs szele.
Hószín kezében szablya van,
Lelkében él a hit,
Melyért kész ő kiontani
Szívvére cseppjeit.
Körötte már csak nősereg
Áll, mert a férfiak,
Féltvén a fejedelem kegyét,
Mind elvonultanak.
„Ne féljetek! segédkezet
Nekünk az ég maga
Nyújt, s még az éjjel verve lesz
Pókának bősz hada. –
Ha ál-vallás terjeszteni
Fegyverrel jöttenek,
Lakoljanak gaz tettökért
Az istentelenek.”
Szólt, s ment a hölgy, követte őt
Az amazonsereg;
Keblökben fellángoltak a
Vallásos érzetek. –
A halmon álom nyomta el
A toborzó hadat,
Minthogy nagyon kifáradott
A hosszú út alatt.
A nősereg megérkezik,
S csattog fejök felett
A fegyverekkel, melyeket
Mellőlök felszedett.
E zajra az álmos csapat
Egyszerre fölriad,
S haboz, nem tudva: mit tegyen
A félelem miatt.
Rettegve nyúl, fegyvert keres
Kezök; de nem lehet, –
Futtnának is, de nem lehet, –
Előttök a halál.
A nők kezében ércerő
Az élő hit maga;
Megverte Pókának hadát
Az Isten-ostora.
Ott vesznek mind, a hegytetőn
A gyáva hitszegők;
Egyig halálra öldösik
A bátor szittya nők.
Életben még csak egy vagyon,
S ez Póka a vezér;
A zsarnokhoz hírmondani
Ő tán még visszatér? –
Akar, de útjában vele,
Ilonka szembe száll,
Sújt, s a remegve bujdosót
ott éri a halál.
Régen homály borítja már
A hitszegők hírét;
De a halom fenntartja még
Pókától vett nevét.
P. Losteiner M. S. nyomán írta 1845-ben Fenyőszegi [1]
Léstyán Ferenc Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai [3] c. monumentális művében így ír a feltorjai templomról:
„A középkori tiszta katolikus faluból az altorjai templom híveivel együtt megszakítás nélkül katolikus marad napjainkig. A feltorjai templom a reformáció idején a hívek egy részével református lesz.
Történt kísérlet Altorja reformálására is. A hagyomány szerint az asszonyok, Apor Ilona vezetésével, az Apor család jobbágyaival szembeszálltak és a prédikátorokat elűzték. A két Torja közötti magaslatot, ahol ez az összetűzés történt, Szent Ilonának nevezik. (Orbán: i.h.; Schematismus. 1882. 97.)
IRODALOM
1. Állami Levéltár, Sepsiszentgyörgy. Az Apor család levéltára (Fond Familial Apor nr. 36.)
2. Bözödi György–Dávid Gyula: Hogyan távozott Tolnai Lajos Marosvásárhelyről. Igaz Szó, 1966. 7. 110–133., p. 111.)
3. http://mek.oszk.hu/04600/04684/html/154.html
1 Meghagytuk az eredeti kézírást, így például az Aport hosszú ó-val írja
2 Ezen győzelem emlékezetére tartatik Csíksomlyón évenként pünkösdkor a nagyszerű búcsú (a szerző jegyzete)