Mind szellemében, mind a hatályos törvénykezésben való jártasságot illetően meglepő az a nyilatkozat, amelyeket megyénk parlamenti képviselője, a képviselőház egészségügyi szakbizottságának titkára, Florin Buicu tett az RMDSZ képviselőházi frakciója által kezdeményezett törvénymódosítás kapcsán.
Mind szellemében, mind a hatályos törvénykezésben való jártasságot illetően meglepő az a nyilatkozat, amelyeket megyénk parlamenti képviselője, a képviselőház egészségügyi szakbizottságának titkára, Florin Buicu tett az RMDSZ képviselőházi frakciója által kezdeményezett törvénymódosítás kapcsán.
A 95-ös egészségügyi reformtörvényt három fontos kérdésben is módosítaná az RMDSZ: egyrészt az anyanyelvhasználattal kapcsolatosan, másrészt az európai egészségügyi kártya érvényességi idejének meghosszabbítását, és nem utolsósorban az egészségbiztosítási járulék befizetését illetően. Az első eset arra vonatkozik, hogy a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának szellemében módosítanák a 95-ös törvényt: a szociális intézményekben, úgymint kórházakban, öregotthonokban, menhelyeken ápolt, gondozott páciensek számára biztosítani kell az anyanyelven való kommunikáció lehetőségét az őket gyógyító szakszemélyzettel, orvosokkal. A kormány ötévente készít jelentést a Románia által 2008-ban ratifikált charta érvényesítéséről, a 2011-ben készült első jelentést követően az Európa Tanács szakértői bizottsága több ajánlást is megfogalmazott az ország számára, az egészségügyi minisztérium pedig nemrég a megyei közegészségügyi igazgatóságoktól kért beszámolót arról, hogy fenti értelemben milyen intézkedéseket hoztak.
A két utolsó – elsősorban anyagi vonatkozású – javaslat még nem generált heves sajtónyilatkozatokat, az anyanyelvhasználatra vonatkozó viszont – vajon miért nem lep meg?! – igen. „Példaértékű” a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság szaktárcához küldött válaszlevele, amelyben az illetékesek azzal takaróznak, hogy a 95-ös törvény értelmében
a kórház egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó közhasznú jogi személy, nem pedig szociális intézmény. Azt is felhozzák, hogy a szociális ellátás az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, következésképpen a szaktárca által felvetett probléma nem érinti a kórházakat. Erre tesz rá egy jó nagy lapáttal a parlament egészségügyi szakbizottságának titkára, aki szerint az anyanyelvhasználatra vonatkozó kéréseket esetleg a szociális szolgáltatások esetében lehetne alkalmazni, semmiképpen sem a sürgősségi ellátás esetében, és hogy a kórházak többfélék. A Buicut idéző hírforrások közlik, hogy a titkár szerint a szaktárcánál egyesek nem a fejükkel, hanem a lábukkal gondolkodnak, és olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek nem az emberek és a páciensek érdekeivel állnak összefüggésben.
Nagy baj, ha döntéshozatalban kulcspozíciókat betöltő szakemberek ennyire elrugaszkodnak a valóságtól, főként ilyen kényes kérdésekben. A charta uniós szabályzásként felülírja a tagországok törvénykezését, és azzal a mulasztással, hogy a 2006-ban megjelent 95-ös törvény még nem „nőtt fel” a Románia által is ratifikált, a kórházakat szociális intézménynek minősítő európai charta által megkövetelt szintre, nem kellene „dicsekedni”! A 2003. évi betegjogi törvény szintén tartalmaz előírásokat az anyanyelvhasználatra vonatkozóan, törvénymódosító javaslatukban erre is hivatkoznak az RMDSZ-es képviselők. Arról, hogy Romániában – a palliatív gondozást biztosító intézetek hiánya miatt – a sürgősségi és a kisebb kórházak gyakran szociálisnak számító eseteket is ellátnak, megfeledkeznek az illetékesek. És nem utolsó szempont az sem, hogy egy kórház azáltal, hogy a gondozásra, gyógyításra szoruló betegeknek nyújt mindenkor ellátást, segítséget, alapvetően hozzájárul a lakosság egészségi állapotának megőrzéséhez, hozzájárul a társadalom anyagi gyarapodásához, a közösségi jóléthez. Egyetérthetünk azokkal, akik a a legdemokratikusabb szociális intézménynek tartják. Törvénycikkelytől függetlenül.
