Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-05-15 14:00:00
Csajkovszkij b-moll – op. 23 – zongoraversenyével nyitott (szólista Josu de Solaun spanyol-amerikai zongoraművész), majd szünet után S. Rachmaninov Szimfonikus táncok, op. 45. című művét vezényelte.
A zongoraversenyt Csajkovszkij Rubinsteinnek akarta ajánlani, de ő olyan lesújtóan nyilatkozott róla, hogy helyette Hans von Bülownak dedikálta, és ő be is mutatta Bostonban 1875. október 25-én. Az ottani zenekritikus – John S. Dwight – „rettenetesen nehéz, furcsa, vad, ultra orosz” versenyműnek nevezte, és feltette a kérdést: „Megszerethetünk-e valaha is egy ilyen zenét?” A zongoraversenyt hamarosan Európa-szerte játszották, s az orosz dallamosság szinte felülmúlhatatlan szépséggel és melegséggel csengett ki most is a Saburov vezette zenekarból.
Szimfonikus táncok, op. 45, egy háromtételes zenekari szvit, amelyet 1940 októberében írt Rachmaninov. Ez az utolsó nagy kompozíciója, amelyet teljes egészében az Egyesült Államokban írt. A munka lehetővé tette számára, hogy nosztalgiázzon az általa ismert és szeretett Oroszországról, ugyanúgy, mint a 3. szimfóniában, és összefoglalja az egyházi énekek iránti, egész életén át tartó rajongását. Az első táncban 1. szimfóniájának nyitótémáját idézi, amely maga is az orosz egyházzenére jellemző motívumokból származik. A kísérteties második táncot néhány vázlatban „szürkületnek” nevezték. A fináléban mind a Dies Irae-t , mind a „Boldog vagy, Uram” (Blagosloven yesi, Gospodi) éneket idézi az „Egész éjszakai virrasztás”-ból, mely a feltámadást képviseli. Az Egész éjszakai virrasztás kilencedik tételének szövege valójában azt meséli el, hogy a gyászolók felfedezték Krisztus üres sírját és a Feltámadt Urat. A feltámadás téma végül győzedelmeskedik (a kottában erre a helyre írta Rachmaninov a „Halleluja” szót).
Saburov nagyvonalú lendületével, mély tüzével, küzdelmekre termett erejével valóban méltó az ilyen legnagyobb szabású zenék tolmácsolására. A közönség rendkívüli lelkesedéssel ünnepelte a művészeket.