Anton Saburov újra Marosvásárhelyen

• 2023-02-27 15:00:00

• Csíky Csaba

Tavaly májusban a Zenei Napok egyik hangversenyét vezényelte – Beethoven és Brahms szólalt meg a keze alatt. Akkor megéreztem, hogy amit ő tud a zenéről, arra érdemes odafigyelni. A csütörtök esti koncerten Mendelssohn nálunk két ritkán hallott műve volt műsoron, az op. 32. Nyitány a vásári meluzin (sellő) legendájához, az 1834-ben Fanny (Mendelssohn nővére) születésnapjára írt koncertnyitány, valamint a Lipcse város megbízásából írt Lobgesang szimfónia, amit a könyvnyomtatás feltalálásának (Johannes Gutenberg) 400. évfordulójára rendeltek meg (a bemutató a Thomaskirchében volt 1840. június 25-én).

1834. április 7-én írt levelében Mendelssohn kifejti, hogy az után választotta a témát, hogy az előző évben Berlinben látta Conradin Kreutzer Melusina című operáját.

„Lobgesang (Dicséret himnusz), op. 52, 11 tételes, a Szent Biblia szavairól szólistáknak, kórusoknak és zenekaroknak.” A zeneszerző halála után 2. szimfóniájaként jelent meg, B-dúr, a névadás és a számozás nem az övé. A szükséges szólisták: két szoprán és egy tenor. A mű csaknem kétszer annyi ideig tart, mint Mendelssohn bármely tisztán hangszeres szimfóniája. 

Mendelssohn 29 éves volt, amikor megkomponálta ezt a csodát… hihetetlen. Szerkezetileg három tisztán zenekari tételből áll (szimfónia), ezt követi 10 tétel kórusnak és/vagy szólistáknak és zenekarnak.

Bach és Händel. A Máté passió felélesztése mellett a Händel-oratóriumok felújításának szerepéről se feledkezzünk meg. A kóruskezelés, az áriák vivőereje, a händeli melódia vizsgálata, vokális jólfekvése, az énekhanggal valo affinitás megvizsgálása mind hozzájárul a mendelssohni szerkesztés sikeréhez. Nemkülönben az ismert, bachi négyszólamúvá harmonizált protestáns népénekek, a korálok használata. A hangversenyteremben kiváltani a gyülekezeti áhítatot – ez az eszköz és a cél szentsége. („Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek…” Ekkor írta le Vörösmarty is a híres A Guttenberg-albumba…)

Borsos Edith (szoprán) és Marton Katalin (szoprán) – nemes, ragyogásra termett, tiszta fényben ragyogó hangok. Stefan von Korch (tenor) – fölényes énekkultúra, csengő ércű, életerős, töretlen lendületű férfihang (beugróként oldotta meg szólamát).

 Nagyvonalúan, erőteljesen, bámulatos ihletettséggel szóltak a kórusok.

A közönség elfogadta a gyülekezeti áhítatot. Anton Saburov keze alatt zengett a zárókórus: „Ti népek, vigyétek az Úrhoz…” A közönség lelkesen ünnepelt.