Antalffy Endre – egy nagy hatású, de elfelejtett tudós (II.)

A 60 éve elhunyt Antalffy Endréről megemlékező írásunk első részében zsögödi Nagy Imre festőművész eddig nem közölt tusrajzát mutattuk be a nagy nyelvészről. (Az értékes portré a Maros Megyei Múzeum művészeti gyűjteményének darabja, köszönet illeti Cora Fodor művészettörténészt a fényképért.) A művészek előrelátó és mélyen érző lelkületére vall, hogy megérzik az igazi nagy szellemek kisugárzását. Nemcsak Nagy Imre örökítette meg nagyszerű tusrajzával, de Izsák Márton, Marosvásárhely művészeti életének meghatározó alakja is igen jól sikerült mellszobrot készített Antalffy Endréről, mely a nagy tudós sírján, a református temetőben áll, a Bolyaiak sírja mellett (lásd a mellékelt képet). 

Múlt heti írásomat kiegészítem az utolsó iráni sah, Mohammed Reza Pahlavi 1970. június 26. és július 1. között tett romániai látogatásán mondott beszédével:

„Mohammed Reza Pahlavi Aryamehrnek,

Irán sahinsahjának pohárköszöntője 

Elnök úr! Excellenciás urak! Kedves barátaink! 

Őszintén köszönöm a népemről és személyemről mondott kedves szavakat, amelyek mélyen meghatottak. Hazámba visszatérve tolmácsolni fogom népemnek azokat a baráti érzelmeket, amelyeket a román nép, Ön, elnök úr, valamint a román kormány nyilvánított ki irántunk. 

Őszintén szólva, számomra nem volt meglepetés, hogy a népünket és bennünket átható törekvések sok mindenben egyeznek. Ha megvizsgáljuk országaink régi hagyományokon nyugvó kapcsolatainak történetét, megtudjuk, hogy a XV. században széles körű levélváltás folyt Uzun Haszan, a perzsák királya és Ştefan cel Mare, Moldova uralkodója között. Később Eszhabe, az első iráni nagykövet, aki egyszemélyben tudós és diplomata volt, minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél közelebb hozza egymáshoz a két országot. A múlt században Antalffy Endre román orientalista tökéletesen ismerte és a Bukaresti Egyetemen tanította a perzsa nyelvet, lefordította románra a híres Ezeregyéjszakát, valamint Perzsia királyainak számos levelét. Az Iránnal kapcsolatos legutóbbi rámán kulturális rendezvény Golestan 700. évfordulójának megünneplése volt 1957-ben, s ezt követőleg lefordították román nyelvre nagy költőnk könyvét, valamint más iráni költők versgyűjteményét...”1

Néhány megjegyzés a sah pohárköszöntőjéhez. Persze már akkor terjedt a „fából vaskarika” román machinéria: Antalffy Endre román orientalista. (A román állampolitika szerint mindenki román, aki itt született Románia mai területén.) Másfelől sajnos Antalffy Endre csak úgy taníthatott a Bukaresti Egyetemen, hogy nyári egyetemre Nicolae Iorga meghívta, és felkérte, hogy menjen el Kostantinápolyba, keresse ki a török levéltárakból Evliya Celebi török utazó Moldovában tett látogatásának útleírásait, és fordítsa le románra. A perzsa költőktől románra való irodalmi fordítás, amit megemlít a sah, az is nagyrészt Antalffy Endre érdeme. Sem akkor, sem azóta nem ismerik el a magyaroknak a román kultúrában tett érdemeit. Sőt elvégeztették a magyarokkal a hangyamunkát, a nehéz ipari munkát, az érdemeket pedig lefölözték a román kultúrpolitikusok. Ez történt Antalffy Endre esetében is. Antalffyt óriási szolgálatai ellenére is sok megaláztatás érte. De a magyar hatalom részéről sem jutalmazták akár egy megérdemelt egyetemi katedrával vagy egy akadémiai tagsággal. A magyarok szemében románbarát volt, a románok szemében pedig magyar, ami elegendő volt ahhoz, hogy bizalmatlanok legyenek vele szemben. (Lásd Sebestyén-Spielmann Mihály nagyszerű tanulmányát: Antalffy Endre, avagy Marosvásárhely színeváltozása2.) 

Most folytassuk kalandos éle-tének ismertetésével. Ahogy írtam, mint szegény római katolikus család gyermeke, papnak készült, de a teológiáról bőrtébécéje miatt eltanácsolták, és így lett a Kolozsvári Egyetem kitűnő bölcsészhallgatója. Az egyetem elvégzése után azonnal megírta doktori disszertációját, az első magyar költőnő, Petrőczy Kata Szidónia életéről és munkásságáról. Disszertációja 1903-ban Budapesten könyv alakjában is megjelent. Utána 5 év tanulmányutat tesz Egyiptomban és Törökországban.

1908-ban tér haza, de az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában tudását nem értékelik, és kikerül helyettes tanárnak Kőbányára. „Egy napon aztán Törökországból gazdasági küldöttség érkezett a hírneves kőbányai sörgyárba. A gyár igazgatója megkérte Antalffyt, tartson egy török nyelvű pohárköszöntőt. A siker leírhatatlan volt. Miután a küldöttség elment, az igazgató felkérte Antalffy Endrét, hogy nagy pénzösszeg ellenében vállalja el a sörgyár konstantinápolyi képviseletét. »Szerencse fenyegetett« – jegyzi meg keserű gúnnyal Antalffy Endre –, de elvetettem magamtól.”3 Egy igazi erdélyi ember mindig hazavágyik Erdélybe, a szülőföldjére. Ebben is, mint annyi másban, az életpályája hasonlít Bolyai Jánoséra. Nem ismerték el, hazajött szülőföldjére, holott Nyugaton vagy Keleten szép karriert csinálhatott volna. Nem kapott egyetemi katedrát sem Antalffy, sem Bolyai János, sem pedig akadémiai tagságot. Pedig mind a két tudósnak ott lett volna a helye, és náluk sokkal kevésbé tehetséges tudósokból lettek egyetemi tanárok és akadémikusok stb.

Szóval Antalffyt is és Bolyait is fenyegette a szerencse, de aztán a fenyegetés elmúlt, mert a szerencse forgandó, és nem sokszor kínálkozik egy ember életében. Antalffy Endre 1910-ben Marosvásárhelyen telepedett le (tudtommal Bernády György hívásának tett eleget), és az akkori felső kereskedelmi iskolában választották meg nyelvtanárnak. (Ott tanított akkor még Farczádi Elek és Molter Károly is, nekem az apai nagyanyámat is tanították, és sok kedves anekdotát hallottam nagymamámtól e neves tanárokról.) 

(Folytatjuk)

 

Irodalom

Fondul personal Antalffy (Nr. inv. 963), Nr. 69., Dos. XXX-XXXV. Román Nemzeti Levéltár, Maros megyei kirendeltség.

Előre XX. évf. 5776 száma 1. old., 1966. május 29. vasárnap.

Man Irén: Dr. Antalffy Endre élete és munkássága, államvizsga-dolgozat, 1965. UBB. Irányító tanár: Csehi Gyula. Lelőhely: Fondul personal Antalffy (Nr. inv. 963), Nr. 69., Dos. LVII. (1965) Román Nemzeti Levéltár, Maros megyei kirendeltség.

 

1Előre XX. évf. 5776. száma, 1. old., 1966. május 29., vasárnap.

2 Antalffy Endre, avagy Marosvásárhely színeváltozása. 1918-1919 (in: Marosvásárhely történetéből. I. Mv. 1999)

3Man Irén: Dr. Antalffy Endre élete és munkássága, államvizsga-dolgozat, 1965. UBB. Irányító tanár: Csehi Gyula. Lelőhely:Román Nemzeti Levéltár, Maros megyei kirendeltség.