„Ki asztalt terítesz az égi madárnak, teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának!…” Nem is szállhatott fel más imádság az ég Urához a désfalvi kultúrotthon bőségesen megterített asztalai mellől 2019. szeptember 8-án, Szűz Mária napján, hiszen már másodszor terítődtek meg ezen asztalok olyan gyerekek részére, akiknek egyedül Jézus édesanyja lehet gondviselő anyjuk.
A történet 17 esztendővel ezelőtt kezdődött el, amikor a désfalvi református egyházközség nőszövetségének pár tagja – Csepán Géza lelkipásztor szeretetszolgálatra ösztönző gondolatára hallgatva – karácsony szent ünnepe előtt süteménycsomagokkal és termékekkel bőségesen felpakolva ellátogatott a marosvásárhelyi Lídia és Dorkas gyerekotthonok elhagyott és árva gyermekeihez. Lélekemelő, de ugyanakkor szíveket fájdalommal elárasztó élményben volt része a csapat minden egyes tagjának. És azon karácsonytól a désfalvi református gyülekezet szívébe zárta ezen gyermekeket, kitartóan – nem szalmalángként – minden egyes karácsonykor a sütemény- és termékcsomagok által elküldik szeretetüket és gondoskodásukat ezen gyermekeknek. Sőt pár évvel ezelőtt, valamint idén szeptember 8-án – többet akarva tenni érettük – meghívták a gyerekeket a gyülekezet körébe egy egész napig tartó együttlétre.
A látogatásról értesülve, a gyülekezet nagy odaadással kezdett el készülni: a nőszövetség tagjai bőséges és finom ebédet főztek, az ifjak játékokkal és foglalkozásokkal szerettek volna kedveskedni a gyerekeknek, a férfiak a templom és kultúrotthon területét készítették elő, a gyülekezeti tagok termékeket és pénzadományokat adtak át a fogadás költségeinek fedezése végett. Úgy készült mindenki, mint amikor rég nem látott drága gyermekeik jönnek haza látogatóba.
A vasárnap 11 órától kezdődő istentiszteleten a helyi lelkipásztor a Mt. 22,1 – 14. igerész alapján, a királyi menyegző példázata által hirdette a megtartó evangéliumot, mely szerint sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak Isten országában, és próbáljunk meg úgy élni és hitünket cselekedetekben megélni, hogy ne csak hivatalosak, hanem mennyei Atyánk választott gyermekei legyünk. Az imádság rendjén – úgy, mint annak idején Szent István királyunk Magyarországot – a mennyei Szűzanya oltalmába ajánlotta fel ezen gyermekeket, akik – megízlelve az árvaság keserű ízét –, megfosztattak az anyai szeretet melegségétől és az apai támasz biztonságától. Az igehirdetést a vendég gyerekek műsora követte, amely az általuk előadott dalok hitelessége által mély nyomot és örök emléket vésett mindannyiunk szívébe. Minden egyes szemből szeretetet, együttérzést, fájdalmat és tenni akarást tükröző könnyeket csalt ki. A templomi istentiszteletet követően a templom udvarán a vendég gyerekek által szervezett vásárban a hívek – néha még terméket sem kérve – anyagilag is támogathatták a gyerekotthon fenntartásának költségeit. A vásárt bőséges ebéd és egész délután tartó falatozás követte a vendég gyerekek és a désfalvi gyerekek számára a helyi kultúrotthonban. Az ebéd után boldog és felszabadult gyerekricsajjal telt meg a kultúrotthon és az előtte levő tér, hiszen együtt játszottak a vendég és a désfalvi gyerekek.
Sajnos az együttlétünket a hiány érzete is elárasztotta, hiszen a gyülekezet meghívásának – szervezési okok miatt – a Dorkas gyerekotthon nem tudott eleget tenni. De fájdalmukat enyhítette a mentő gondolat – hogy ne maradjanak ki ők sem a vendéglátásból: hiszen ők is a mi gyermekeink, mondogatták az asszonyok –, hogy a nekik járó finom ebédet felcsomagolták, és így a Dorkas otthon gyermekei hétfőn elfogyaszthatták a szeretetebédet a désfalvi gyülekezet részéről.
Együttlétünket a székely asztali áldás hálaadó imájával fejezte be a lelkipásztor, és útra engedte gyermekeit a gyülekezet karácsonyig, amikor újra meglátogatjuk őket.
Hálás köszönet a désfalvi gyülekezet minden egyes tagjának, aki hozzájárult lelkileg, fizikailag és anyagilag a gyerekek fogadásának megvalósításához, és szeretettel árasztotta el ezen gyermekek életét egy nap erejéig. Köszönjük szépen Székely László polgármesternek, hogy díjmentesen használatra bocsátotta a kultúrotthont az ebéd és a tevékenységek lebonyolítása végett. Isten gazdag áldását kívánjuk az imádkozó és szorgos kezekre és a bőségesen adakozó szívekre.
Csepán Géza ref. lp.
