Angyalok emlékezetéről
2026-06-05 14:00:00
- Bölöni Domokos
Berakásos (intarziás) ez a könyv. A szerző adattára igen gazdag, élménytára változatos, ihlettára irigylésre méltó. Voltaképpen lélekintarziák ezek a valóságból kitüremkedő kisprózák, alapelvük mi más is lehetne, mint a szeretet és a(z elnéző) megbocsátás, a napirendre térés afölött, hogy a világ, a mi belső világunk is, a maga módján legalább annyira eredeti, mint maga a kozmosz. Némileg kissé ,,másvilágos”; amennyiben nem az, aminek mi gondolnók –, de az sem, aminek mások (rém)álmodnák... Szürke is, és színes is, mesés és tragikus, játékos és halálkomoly –, belefér a keresztényi életérzés mellett a csalóka ábrándok híveinek törtetése, de a hit csalóinak primitívsége, olykor az ellehetetlenülő szeretet abszurditása, s (a szemlélő részéről) az elnéző jámborság is; hiszen ha sokan vagyunk, illik is sokfélének lennünk.
A szenvedélyes állásfoglalás, az indulatos leleplezés, a didaktikus duma, a kioktatás, az erkölcsi prédikáció, nos: mindez éppúgy fölösleges, mint a sajnáltató-sajnálkozó, netán lekezelő, ejnye-bejnyéző képmutatás.
Hadnagy József ugyanis valamiféle kis kaleidoszkópot mutogat nekünk, ujjunk rezzenésére mindig más történet, más sorsok, emlékek, anekdotikus esetek, tragédiák, le sem záruló vagy csak „jól végződő” kismesék villannak elő –, „kulcsfigurák” képe is felötlik egy-egy pillanatra, máskor az okok és összefüggések felfejtése nélkül tárul elénk egy különös mikroklíma –, a narratíva gépésze pedig nem vélekedéskutató, nem kíván rögvest kibuggyanó állásfoglalást, ő szenvtelen mesélő marad, a kontempláció partján –, látszólagos semlegességben.
Olvasmányos a könyv – a terebélyes gyökérzetű család, az élettapasztalatban gazdag környezet, a gyermek- és ifjúkor, a szívbe égett képek: a szép és a rút, a szegénység, de a lelki gazdagság egyként fájó s mosolyt fakasztó emlékei közepette; oldás és kötés, néha vád, mindenkor azonban feloldozás –, nosztalgia és derű kiszámíthatatlan váltakozásai.
Ha realista műben utazik vala, komor regény keletkezik számtalan sebből vérző élettörténetéből; ha kalandokban is gazdag sorsát írná, az péhowardos sorozatot is megbírna; ha balassisan a „Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét...” vonalán haladva idézne kalandot, szerelmet, tragédiát, abból vélhetően pszichodráma; könnyedebb közelítésben esetleg fordulatos thriller kerekedne.
Az is lényeges eleme ennek az életnek, hogy a szülőföld és a haza miként férnek meg abban a lélekben, akit kicsit sem kíméltek a kettős státuszából fakadó traumák –, és ekkor bizonyára olyan művet gyöngyözne ki a töprengő, nemszeretem-eszmékkel, -felfogásokkal, történelmi megrögzöttségekkel is hadakozó szellem, amelynek döbbenetei mindvégig felszínre törnek gondolatdús költészete legjobb verseiből.
Egyvalamire azonban sosem szorul Hadnagy József.
Nem kell hamut hintenie a fejére. Megszolgált életművét tovább gyarapítva – vagy pedig csöndesebb vizeken ringva, kemény életének gyümölcseit élvezve a nem kevésbé izgalmasan pergő életet népes családja körében – a maga során, s az arányokat megőrizve, ha eljön az ideje, „térvén ősei porához”, nagy nemzeti költőnkre gondolva, önhittség nélkül, bizton mondhatja szerzőnk, hogy az ő élete is: jó mulatság, férfimunka volt!
Az angyalok pedig, remélhetően, mégsem felejtenek.
