Amit lehet...

Fekete Pál, Székelyvécke polgármestere a harmadik mandátumát szerezte meg a júniusi helyhatósági választásokon. Az önkormányzat tevékenységéről, a meg-valósításokról, tervekről kérdeztük. 

– Igazából kezdhetnénk azzal is, hogy mennyi minden nem megy jól, de én általában azt szoktam mondani, hogy azzal kell gazdálkodni, ami van. Megpróbálom megtenni a faluért, amit lehet. A költségvetést úgy beosztani, hogy azt a kis pénzt – mert Maros megyében mi vagyunk a legkisebb település, így a leosztás is a legkisebb – jól próbáljuk felhasználni. Ha végigmegy a falun, látszik, hogy történt valami, de ez inkább civil kezdeményezés, mint önkormányzati, illetve önkormányzati is, pályázatokból. Lehetne dicsekedni is, sírni is. Civil kezdeményezésként sok régi házat újítottunk fel, borkóstolókból befolyt összegeket próbáltunk különböző civil kezdeményezésekre felhasználni. 

A polgármester számszerű adatokat nem akart mondani, de biztosított arról, hogy az önkormányzat működik, erre megvan a szükséges pénzügyi háttér, emellett pedig a kultúrotthonaikat Székelyszálláson, Magyar- zsákodon és Székelyvéckén is rendbe tették. És az óvodák, iskolák is rendben vannak.

– A községben nincs sem ivóvíz-, sem csatornahálózat.

– Állami beruházás vagy pályázat nem volt erre, nincs se víz-, se csatornahálózat, ebben az ügyben lépéseket sem tettünk.

– Miért?

– Egyrészt, mert olyan kevés a lakók létszáma, hogy semmiféle pontozást nem tudunk elérni. Ilyen szempontból nem felelünk meg. És félek belevágni, mert borzasztó nagy a költség, nem beszélve arról, hogy kevesen vagyunk, nem fogjuk tudni fenntartani. Nálunk nagyobb községek belebuktak a nagy beruházásokba, európai uniós pályázatokba. Nemcsak az önrész, de a fenntartás is annyiba kerül, hogy nem tudjuk megoldani. 

– Az emberek nem igényelnék?

– A fürdőszobát igénylő emberek megoldották úgy, hogy kútjuk van, ülepítőjük. Igényelnék, de a csapon folyó vizet inkább nem fizeti meg az idős kisnyugdíjas, mert a kút neki elég. Teljesen más a berendezkedés itt, mint városon. Persze, jobb, ha van csapvíz, de akinek 200-300 lejes nyugdíja van, a villanyszámla mellett nem vállalja, inkább a kútról hordja a vizet.

– Van még ilyen község a megyében? Mert ahol én jártam, mindenütt megoldották. Nem pályáztak kormányzati vagy uniós pénzekre. 

–  Sokat vacilláltunk, hogy vágjunk bele vagy ne. Uniós pályázatunk nincs, de a kistérségi társulásnak tagja vagyunk, és a Leaderen keresztül elég szép összegekhez juthattunk. Abból készült el a sportpálya, elkezdtük a községben az aszfaltozást. Traktort, munkagépeket vásároltunk, amelyekkel megoldjuk a hóeltakarítást, sáncásást stb. Most megint van egy kiírás, úgy néz ki, hogy nyerő lesz. 

Az utak rendbetételét kellene folytatni. És be kellene kötni Magyarzsákodot is, mert Maros megyében az egyetlen megyei út, amely nincs leaszfaltozva. Lévén megyei út, a megyei önkormányzat hatásköre. A mellékutakat az önkormányzat kövezi, a pályázatokból aszfaltozunk. 

Ennyit tudunk csinálni. A lakosság nagy része nyugdíjas, van néhány fiatal vállalkozó, aki főleg állattartással foglalkozik, néhányan Vásárhelyre ingáznak, de valójában kiöregedett a falu. Erőnkhöz mérten megpróbálunk mindent megtenni, hogy fennmaradjunk – nyilatkozta a községvezető.