Amikor…

…egy előadás hazaér, hatványozott a katarzis esélye. Ez szeptember 23-án Marosvásárhelyen, a Spectrum Színház bemutatóján is bebizonyosodott. Bogdán Zsolt totális egyéni produkciója megannyi katartikus pillanattal ajándékozta meg a vásárhelyi közönséget, miközben olykor a nevetéstől is megcsillant a maszkok fölött a könny. A Kolozsvári Állami Magyar Színház közkedvelt és mindig szeretettel fogadott egyénisége, a Kiváló Művész cím birtokosa a Gyulai Várszínházban tartott premier, majd a Kolozsvári Magyar Napokon joggal ünnepelt fellépése után elevenítette föl Bartis Attila történeteit a Maros Művészegyüttes kövesdombi előadótermében. Akárha ide született volna az Amikor című est, olyan természetes otthonossággal keltette életre, népesítette, építette be, terjesztette ki különös szereplőkkel, kellékekkel, színekkel, fényekkel, zenével, hangokkal a színpadot a művész, aki ezúttal nemcsak színészként remekelt, a rendezést, a díszlet- és jelmeztervezést is magára vállalta. A szöveget is maga válogatta, szerkesztette kerek egésszé a gyermekkorát Marosvásárhelyen töltött, íróvá már Budapesten vált szerző írásaiból. A József Attila- és Márai Sándor-díjas Bartis Attila Tizenegy novella című kötetéből ötöt választott ki, azokat, amelyeknek kétségtelen a vásárhelyisége. Bogdán a Károly, az Engelhard, a Bohumil, A város és az Úristen, valamint A magyar nyelv rövid története hőseivel, a fotográfus író egójával, illetve a helyszínekkel, helyzetekkel azonosulva, bravúros személyiség- és alakváltásokkal, rengeteg szellemes ötlettel, játékelemmel idézte meg e zaklatott sorsú város utóbbi évszázadát, az impérium- és rendszerváltások, a diktatúra és egyebek során kikényszerített hanyatlásának folyamatát és következményeit, lakóinak hangulatgörbéit, a veszteségeket, amelyek egyaránt érintették, érintik az ittmaradottakat és azokat, akik eltávoztak. Marosvásárhelyi a történetlánc, a teremben olyanok is ültek, akik a novellák szereplőinek „modelljeit” is ismerhették, a történések színhelyein gyakorta megfordultak, azok légkörébe is bele tudják képzelni magukat, és maga a játszó személy is belekóstolhatott diák-, illetve színészjelölt korában, de nem kizárólagosan helyhez kötött a színjáték. A problematika, amit ez a keserédes, szókimondó, groteszk beütéseiben is nosztalgikus előadás felvet, az egész erdélyi magyarság fájdalmait képviseli, mindenkinek megvan a saját „vásárhelyisége”, az anyaországiaknak is.

A színész, aki a versmondás terén is számos alkalommal felmutatta kiválóságát, most azt is bizonyítja, hogy a jól mondható, szikárságában is veretes prózai szöveg is sikeresen átültethető a színpad nyelvére, hatásában felerősíthető különféle köznapi anyagok, tárgyak, eszközök, agyag, faágak, nád, papír, rongyok, ócska bútorok, fotók és nagy adag fantázia, empátia, meg jól átgondolt és kivitelezett gesztusrendszer bevetésével. Bogdán Zsolt mintegy hat éve érlelte magában e sok energiát emésztő előadás gondolatát, kivitelezésének módozatait. Jó, hogy kitartott mellette. Most alaposabban megtapasztalhatta a rendezői feladatok nyújtotta kihívásokat is. Feltételezhető, hogy ilyen vonatkozásban is lesz a pályáján folytatás. Az Amikor sikere ebben is megerősítheti. A következő kövesdombi előadásra szeptember 29-én kerül sor.