2024. august 6., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Magányosok Klubja méltán vívta ki magának az ismertséget, elismertséget Marosvásárhelyen, hiszen 25 éve olyan közösséget alkotnak, ahol magányos emberek találnak barátra, törődést, kedvességet, melegséget és meghittséget élhetnek meg, s ahol jeles napok alkalmával jól szórakozhatnak.

Fotó: Mezey Sarolta


A Magányosok Klubja méltán vívta ki magának az ismertséget, elismertséget Marosvásárhelyen, hiszen 25 éve olyan közösséget alkotnak, ahol magányos emberek találnak barátra, törődést, kedvességet, melegséget és meghittséget élhetnek meg, s ahol jeles napok alkalmával jól szórakozhatnak. Az évfordulót kedden a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban ünnepelték, ahol Kopacz Imola, a klub éltetője Amici Urbis díjat vehetett át a város két alpolgármesterétől, Peti Andrástól és Claudiu Maiortól. 
 
Ahol szeretettel várnak
A Magányosok Klubjának tevékenységéről rendszeresen olvashattak lapunkban a krónikás Radványi Hajnal tollából. Talán nincs is olyan közösség, amelynek életébe olyan sokszor betekintést nyerhettünk. Mégis el kell mondani, hogy olyan klub ez, ahol nagyon sok marosvásárhelyi középkorú vagy idősödő személy megtalálja a helyét, és ahol feloldhatja szorongató magányát. Mindez annak köszönhető, hogy Kopacz Imola negyed évszázada összefogja az embereket, s kedden délutánonként, ha esik, ha fúj, találkozóra hívja őket. Sok embernek ez az a nap, amiért érdemes élni, amiért érdemes felkelni, felöltözni és kimozdulni a házból. Azok, akik családban élnek, fel sem fogják, mit jelent ez a hívogató szó. 
A Magányosok Klubja azon kevés szervezetek közé tartozik, amely kiállta az idő próbáját, s 25 éven át megszakítás nélkül tevékenykedett. 
– A mai nap rendkívül nagy izgalommal tölt el, ugyanakkorával, mint 25 évvel ezelőtt, amikor először találkoztam ezzel a kezdeményezéssel. Akkor álmodni sem mertem volna, hogy 25 év elteltével itt állok telt ház előtt. Szép volt, nehéz volt. Hatottunk egymásra, alakítottuk egymást, a klubtagok neveltek engem, én pedig életképes társaságot próbáltam összekovácsolni. Hogy ez megtörtént, a 25 év bizonyítja. Voltak kisebb-nagyobb döccenések, de mindig olyan segítőtársakra akadtunk, akik a folytatást biztosították. A klub összetétele rendkívül változatos. A hölgyek dominálnak, ők jobban felvállalják ezt az állapotot, és igénylik, hogy valahová csatlakozzanak. Tevékenységünk szerteágazó, de a lényeg, hogy egymást minden körülmény között megbecsüljük. Az évfordulós ünnepségünk arról szól, hogy emlékezzünk, és megmutassuk magunkat, hiszen a város köztudatába sikerült beírni a klub nevét. Bízom benne, hogy az általunk képviselt közösségéltető eszmék a következő 25 évben is megmaradnak, s a klubot tovább éltetik. Lesz egy olyan közösség, ahol szeretettel várnak bennünket, ahol követnek bennünket, s ha hiányzunk, számon kérnek. Ennek a közösségnek állandó hátszele volt, olyan lehetőségeket kaptunk, amelyek erőt adtak – kezdte az ünnepséget Kopacz Imola pszichológus. 
 
Magányos emberek virágos kertje 
Az emlékezés fonalát tovább fűzve György Tibor római katolikus plébános elmondta, hogy valamikor 1997-ben, amikor kapcsolatba került a Magányosok Klubjával, azzal a történettel indított, hogy sír a sivatag, mert szeretne szép kert lenni, és nem tud. Ez a közösség viszont a sivatagból szép kertté tudott válni. Igaz, voltak a klub életében nehéz napok is, de a krízisen felülkerekedtek, sőt mi több, a fejlődésüket szolgálta. A közösség olyan kincseket rejt, lehetőségeket, amelyeket az egyének külön-külön nem tudnak megélni. A közösség jó arra, hogy ráébresszen, kik is vagyunk valójában, s rádöbbenjünk, mi is volt életünk értelme ebben a közösségben. Volt-e olyan közös és kölcsönös emberi kapcsolatunk, amelyben ránk tudtak számítani, s mi a gyümölcse ennek az együttlétnek? Ezeket megválaszolva érezzük a közösség hatalmát, s az istenközeliség örökkévalóságát. – Együtt vagyunk, Önökért az egész város megmozdult. Amit önök éreznek, abban osztozunk! – fogalmazott a plébános. 
 
Boldog lehet, akinek munkáját elismerik
A városi önkormányzat részéről először Claudiu Maior alpolgármester lépett a mikrofonhoz, aki kijelentette: a klub szervesen a városhoz tartozik, s példával szolgál, hogyan kell együttműködni a közösség érdekében. – Peti András alpolgármesterrel egy megosztatlan titokkal érkeztünk ide, mégpedig azzal, hogy Kopacz Imolának meglepetést szerzünk. Nemcsak a városunkba látogató hírességeket, Albanót, vagy Julio Iglesiast illeti díj, hanem azokat is, akik valóban tettek ezért a városért, a közösségért. Úgy döntöttünk, hogy 25 év munka után Kopacz Imola munkáját is elismerjük azzal, hogy Amici Urbis kitüntetésben részesítjük, abban a reményben, hogy további 25 éven át vezeti még ezt a közösséget – fogalmazott Claudiu Maior és átadta a kitüntetést. 
Peti András elmondta: a Magányosok Klubja olyan közösség, amely példát mutatott számára, hiszen ezt a felemelő pillanatot egy éve tervezik.
– Kopacz Imola szerencsés helyzetben van, hiszen olyan közösség tagjaival dolgozhat, akik kiálltak mellette, és fáradságot nem kímélve gyakran nagyszámú bizottsággal kerestek meg a polgármesteri hivatalban, hogy elérjék, méltó kitüntetéssel jutalmazzák az elnök asszony munkáját. Akiknek a közösség bizalmat szavaz, nem mindig örvendenek elismerésnek. Néha igazságtalanul megrónak, kritizálnak, rosszhiszeműen és rosszindulatúan állnak hozzá a fáradságot nem kímélő, önzetlen munkához, amivel építeni szeretnék a közösséget. Hálás vagyok, hogy Kopacz Imolát ebben a meglepetésben részesíthetjük – mondta Peti András alpolgármester.
A kitüntetés átadása után Kopacz Imola elmondta, hogy a Jóistentől meghívást kapott arra, hogy szakmájából adódóan beteg és idős emberekkel foglalkozzon. Nagyon szerette ezt a munkát, de soha nem gondolt arra, hogy valaha ezt kitüntetéssel ismerjék el – fogalmazott. 
Az ünnepség e meglepetés-momentuma után többen hozzászóltak, köztük Nagy László unitárius lelkész, Soós Zoltán polgármesterjelölt, akik méltatták és elismerően szóltak a klubról. Aztán szavalatok, énekek hangzottak el, majd bemutatták a Radványi Hajnal által jegyzett színdarabot, ami nem másról, mint a Magányosok Klubjáról szólt. Fellépett a menyecskekórus, a muzsikáról és vidám hangulatról ez alkalommal is Szi-lágyi Sándor, a klub hűséges barátja gondoskodott, majd okleveleket és gyönyörű virágcsokrokat adtak át. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató