Álságos állítások a magyar etnopolitikában

A Vásárhelyi Forgatag meghívottjaként a fenti címmel tartott előadást a Kultúrpalota kistermében szombat este Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa.

Fotó: Mózes Edith

A Vásárhelyi Forgatag meghívottjaként a fenti címmel tartott előadást a Kultúrpalota kistermében szombat este Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa.

Kiindulópontként az előadó a magyarországi politikumnak a határon túli magyarsághoz való viszonyulásáról, a magyar kormányok és a külhoni közösségek, érdekképviseletek, politikusok közötti kapcsolatokról beszélt, figyelmeztetve, hogy a magyar politikai élet „hiszterizált”, az emberek elveszítették a realitásérzéküket, nem valós problémákról beszélnek, hanem ezeket mindig valamihez kapcsolják. Véleménye szerint az identitáspolitikára rátelepedett a szimbolikus beszéd. Példának a kettős állampolgárságot említette, amelyet véleménye szerint egyként értelmeznek a külhoni magyarok, másként az anyaországiak.

Ürüggyé váltak a külhoni magyarsággal kapcsolatos akciók

A történész „szembenézett” saját tévedéseivel is: 1989 után, másokkal együtt úgy gondolta, hogy jönnek a szakpolitikusok és megoldják a külhoni magyarság problémáit, újraépül a társadalom. Ezzel szemben rátelepedett a politika, egyfajta alkotmányos patriotizmusról lehet beszélni: nem születtek stratégiai programok, legtöbbször olyanok kerülnek kormány-zati pozícióba, akik minden kormányváltáskor elölről kezdik a tanulást, vagyis nem egy szakmailag kiképzett apparátus működik. Olyan lényeges kérdéseket is boncolgatott, mint például az, hogy mit csinált a magyar politikum, hogyan torzult el a magyarságpolitika? Felhívta a figyelmet, hogy a külhoni magyarsággal kapcsolatos akciók ürüggyé váltak, mert az ezzel kapcsolatos retorikáknak a magyar belpolitikában nincs következményük. Véleménye szerint a 2004. december 5-i népszavazás sem a külhoni magyarokról szólt, belpolitikai ügy volt, amit a külhoni magyarok „hiszterizálása” követett.

Meg nem valósult elvárások

Bárdi szerint a rendszerváltás utáni elvárások nem váltak valóra. Az európai integrációs remények sem hoztak átütő sikert, a szülőföldön maradás programja forrás nélkül maradt, összeomlott a nemzetközi kisebbségvédelembe vetett hit, nem sikerült megőrizni a határon túli magyar pártok önállóságát, mivel a támogatások nyomán kialakult a klientúra. Beszélt arról is, hogy hogyan alakult a kisebbségi elit pozíciója az elmúlt 20-25 évben: a generációs váltások mellett a regionális gazdasági érdekcsoportok válnak meghatározókká. Az új politikai elit célja a forrásszerzés, nem a nagy projektek érdeklik, mert saját választóiknak akarnak megfelelni, ezért a közösségépítés is leértékelődik – fogalmazott az előadó.

Arra is kitért, egyebek mellett, hogy milyen követelések fogalmazódnak meg a magyar kisebbségi közösségekben, amelyek közül kiemelten fontos a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvként való elismerése, illetve az oktatási és kulturális életük saját maguk által való igazgatása.

Könnyebb képzett erdélyieket vonzani, mint a cigányságot integrálni

A kettős állampolgárság szerinte azt a veszélyt hordozza, hogy az erdélyiek tömegesen fognak Magyarországra telepedni munkavállalás céljából, mert „könnyebb ma erdélyi, jól képzett szakembereket vonzani a különböző vállalkozásokhoz munkaerőnek, mint a cigányságot képezni és integrálni” – summázta Bárdi Nándor.

Arról is beszélt, hogy miért nem történt meg húsz év óta a minőségi oktatás áttörése, mit jelent a haza fogalma a magyarországi és mit az erdélyi magyaroknak. Bárdi szerint az állandó áldozat szerepében élő külhoni magyarok a magyarországi magyaroktól várják a támogatást. Mint mondta, a magyarországi integrációs programok sem adnak megoldást a kisebbségi magyar közösségek nemzeti azonosságtudatának újrateremtésére.

Szakpolitikai tanulságként fogalmazta meg a magyarságdoktrínák felépítését, a kisebbségi kompetenciák intézményesítését, a határtalanítás tematizálását, a politikai és civil támogatások szétválasztását, a nyelvtervezést stb.

Végül az egységes magyarság helyett az egyetemes magyarság, a határon túli magyarok helyett a külhoni magyarok, illetve a nemzetpolitika helyett a nemzetstratégia kifejezések használatát javasolta.