Álom egy gyümölcsösről

A feldolgozás a végső cél 

Két harmincéves fiatalember pár éve közöset álmodott: egy gyümölcsöst, amelynek terméséből a távolabbi jövőben házi készítésű, szomjoltó finomság készülhet. A bonyhai Székely Szabolcs és a felsősófalvi Kacsó Csaba kolozsvári egyetemistaként barátkozott össze. Akkoriban fogalmazódott meg bennük először egy gyümölcsfeldolgozó létesítésének gondolata. 

A diákévek hamar elteltek, mindketten lediplomáztak, Szabiból magyar szakos tanár, Csabából vegyészmérnök lett. A közös vállalkozás ötlete tanulmányaik befejezése után került újra elő. Szabolcs falujában, Bonyhán vágtak bele a gyümölcstermesztésbe, kizárólag saját erőforrásaikra támaszkodva, fiatalos találékonysággal és szenvedéllyel. 

– Kapnak egy katicabogarat – nyújtotta felénk a pöttyös látogatót Csaba, miközben terepjárójukról leszállva egyre fennebb haladtunk az alma-, körte-, barack-, nektarin- és cseresznyefákkal teli domboldalon. 

– Ősszel lesz három éve, hogy megvásároltuk az első földterületet, 2,2 hektárt. Idén még vettünk 1,74 hektárt, így a gyümölcsösünk közel négyhektárnyira nőtt. De ez a terület még nem elég nagy ahhoz, hogy pályázni tudjunk vele – magyarázta a fiatalember, majd azt is elmondta, hogy a gyümölcsfatermesztést az internetről, illetve szakkönyvekből tanulták ki, a könyveket főként Szabolcs vásárolta. 

– 968 fánk van, a legtöbb almafa. Nagyenyedről, egy kertészetből vásároltuk a csemetéket, darabját 7 lejért. Nagyon odafigyeltünk arra, hogy minél alacsonyabb áron indítsuk el a beruházást. A gyümölcsöst körülvevő kerítést Magyarországról rendeltük, ott volt a legolcsóbb – mesélték a fiatalok. Nem titkolták, hogy nem ment minden simán, a 40 ár területen ültetett cseresznyés például a talaj nedvessége miatt kipusztult, helyébe goldenalmát ültettek. Esős időben sok a kártevő, kéthetente permetezniük kell. De a közös gyümölcsösbe ennél is gyakrabban, hetente járnak ki. 

– Az öntözéshez a közeli patakból utánfutóval hozzuk a vizet. Szeretnénk egy öntözőberendezést vásárolni, majd egy házikót is építenénk a szerszámoknak. Emellett a terület bekamerázását is tervezzük, a gyümölcsösben ugyanis nemcsak madarak tesznek kárt – jegyezte meg Csaba. Vendéglátóink azt is elmondták, hogy az idei nyár gyakori esőzései részben megkönnyítették a munkájukat, ugyanis ritkábban kellett öntözni, a magas páratartalom miatt azonban a gombák is jobban szaporodnak. Az ágakon ízletes gyümölcsök vonzották a tekintetet – zamatukról magunk is meggyőződhettünk –, a feldolgozás, értékesítés ideje azonban még messze van. Amíg kicsik a fák, termésüket kóstolónak tekintik a fiatalok. Pár év múlva a nyers gyümölcsöt próbálják meg áruba bocsátani, egy udvarhelyi mintát követve nem piacon, hanem házaknál, egy megrendelői hálózatot kialakítva kínálnák a friss almát, körtét, barackot. A gyümölcsfeldolgozót a tervek szerint öt év múlva hoznák létre. 

– A házi készítésű gyümölcslé a nyers gyümölcstől eltérően egy évig is eláll, ezért szeretnénk hosszú távon ezzel foglalkozni – mondta Szabolcs. Csabától azt is megtudtuk, hogy anyagi segítség nélkül, saját megtakarításaikból hozták létre közös gyümölcsösüket. Csaba feleségével másfél évig Németországban dolgozott, Szabolcs pedig a tanítás mellett nevelőként vállalt másodállást, így sikerült kiteremteniük az induláshoz szükséges pénzösszeget.