Álmodni jó...

 Egészségügyi ápolóval, nővérrel, vagy tán asszisztenssel álmodtam. Segítőkész volt és kedves. A sebészeti beavatkozáson átesetteket ápolta szeretettel, türelemmel. Nem hálapénz motiválta, csupán hivatásának próbált eleget tenni, a segítségre szorulókat támogatni, bátorítani. Felelősséget érzett a betegek testi-lelki épségéért. Fájdalomjajuk sem futamította meg, szurival, szép szóval próbálta elviselhetővé tenni az elviselhetetlent annak is, akinek úgy tűnt, semmi sem használ. Az ötnapnyi infúziós táplálást felváltó szűrt levest nem hidegen töltötte a fekvő beteg csészéjébe. Tudta, hogy az araszos varrattal ágyhoz kötött az áhított húsleves ízvilágában, kellemesen langyos folyadékban reménykedik. Ha a mozdulatlan páciens csészéje félig volt teával, nem töltötte rá a szűrt levesként tálalt hideg folyadékot, mondván, ettől válik hatásosabbá. Felmérte, hogy a frissen műtött segítség nélkül a bögre után nyúlni, de felülni is képtelen.

Segítő kezet nyújtott annak, aki első ízben próbált a fémágyba süppedt matracáról feltápászkodni. Az erőtlen lábadozót sem utasította katonásan, hogy 

„tessék felállni és vécére menni”. Az álombeli mosdók tükörfényesre sikálva, az illemhelyen a letört vécéülőkék újakkal helyettesítve, rendszeresen tisztítva, mind megannyi óvintézkedésnek tűnt, mellyel a fertőzésveszélyt próbálták elhárítani.

 Az ápoló vagy asszisztens karját nyújtotta és türelmesen várta, hogy elegendő erő és bátorság gyűljön a felálláshoz, és ha a beteget szédülés, rosszullét kerítette hatalmába, rá bizton számíthatott. Az álombeli nővér, ápoló, vagy tán asszisztens nem jelentette ki az Olt menti betegnek, hogy immár joghurtot is fogyaszthat. Hisz napok óta tanúja volt annak, hogy hozzátartozói nem látogatják. Az ő ágyát nem vette körül naponta hangoskodó csődület, akár a mezőségi néniét, akinél időnként versenyfutásnak tűnt a nagyszámú rokonság véget nem érő látogatása. Tudta, hogy a távolról érkezett fekvő beteg vásárolni sem tud le/átszaladni az úttesten pizsamában, papucsban, hisz igencsak erőtlen. De ápolóként gondja volt arra, hogy legalább a kétkanálnyi zsírmentes túróadagját megkapja, némiképp csillapítva az ágaskodó éhségérzetét.

 Egyre több egészségügyi alkalmazott jelent meg álmomban, majd’ mindenik elégedett volt, legalábbis annak tűnt, akik főleg a hivatásuknak élnek, ami a lábadozók számára pillanatnyi kapaszkodót jelentett. A déli megye erőtlen hangú betegét is – aki a műtét óta a szabadságra elutazott sebészére várt –, végre meglátogatta a doki, és állapota felől érdeklődött. Távozta után a szenvedő szemében percekig halvány reménysugár körvonalazódott. Minden ideálisnak tűnt.

 Egy autóriasztó sikoltó hangja zavarta meg békés álmom. Felébredtem, és a szívem hevesen kalapálni kezdett...