Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Olvasom, hogy a londoni állatkert – a Royal Zoo and Botany – szóvivőt keres. Minden londoni lapban és plakáton, digitális felületen ott az álláshirdetés. Öles betűkkel. Times New Román or Magyar.
Mindjárt gondoltam, hogy valami baj lehet, ugyanis az előző szóvivőt, aki csak a szót hordozta mindenfelé, de az állatokat nem gondozta, elhanyagolta, nem vitt nekik reggelente friss vizet, azonnal facsart narancslevet és a legfrissebb londoni lapokat, elűzték. Kitették a szűrét, vagyis a szőrét, bundáját vagy tollazatát. Földönfutóvá lett, amilyen szőrösszívű népek laknak arrafelé. Ez volt az álltakerti brexit – egy szóvivőre alkalmazva.
Természetesen az igazgatóságnak meg kellett okolnia, mik voltak az előzmények, mi vezetett odáig, hogy az állatpark kénytelen volt megválni szóvivőjétől. Erről azonban hiába faggatták a világ vezető állatkerti médiumok szerkesztői és riporterei a londoni Zoot, egy árva zút, akarom mondani, egy szót sem tudtak kihúzni belőle. A munkatársak is mély hallgatásba burkolóztak, ahogyan rendszerint az információhiányt jelezni szokta a sajtó.
Minket azonban nem olyan darwinizmusból faragtak, hogy ilyen könnyen lerázni hagynók magunkat. Ezért aztán több jelentős állatkerti szakértő bevonásával igyekeztünk megcsapolni a hallgatás szikláját. Volt rá példa, számos vízfakasztóról tud a történelem és a szentek élete, pl. Mózes, Szent László vagy Kútfúró Pók Bertalan Kápolnásfaluból.
Teszem azt, a zsiráfok panaszkodtak a szóvivőre – nevezzük Mohamed MacBride-nak az egyszerűség kedvéért –, hogy lenézi őket, foghegyről beszél hozzájuk, és a tőlük kapott információkat elferdítve közli az érdeklődőkkel a sajtótájékoztatókon.
Más esetben mosatlan kézzel, olykor fogmosás nélkül lép be a mosómedvékhez, akikről tudjuk, hogy őrülten tisztaságmániások. Ráadásul soha nem tekint a szemükbe. Sunyi. Van valami a füle mögött, ahogy azt az Orinoco völgyében szokás mondani.
A sünöknek túl tüskés a hivatásos szócséplő magaviselete. Gunyoros, pökhendi, csúnyákat beszél. Nem ehhez vannak szokva.
Az oroszlánok is elégedetlenek voltak a modorával. Szemben velük mézesmázas, alázatos, hajbókonc, a hátuk mögött viszont megvetően beszél az oroszlánság egészéről, etnikai gyűlölet vegyül a hangjába, és világgá kürtölte, hogy a legidősebb oroszlán, a falkavezér vagy vezérhím már évek óta nemzésképtelen. Baráti társaságban csak úgy hívja: Őfelsége I. Impotentius császár.
Soha nem tudta megjegyezni a majmok nevét. Folyton összekeveri őket, ráadásul nemileg is megkülönbözteti őket, holott ők igenis haladnak a korral, ha nem is sütnek Váncza-sütőporral, de tudják, hogy őket tisztelt főemlősöknek kell szólítani, mert főemlője mindenkinek van, nem pedig diszkriminálni őket, a hímnek és nőstény-nek ketrecébe börtönözve.
A denevéreket lefizette, hogy ne ultrahangoljanak.
A vaddisznóknak megtiltotta, sőt kiragadta a lábuk közül, és elzárta előlük George Orwell szatirikus kisregényét, az Állatfarm c. tündérmesét (Animal Farm: A Fairy Story), mert még eszméletre térnének, és forradalmasítanák a kertet, de a cerkófmajmok visszalopták az állatkert szerszámoskamrájából, ahová MacBride elrekkentette.
Nem is beszélve az ájtatos manók ájtatosságának megsértéséről, a vallásuk miatti zaklatásról. Tiszta profanizáció, ahogyan a reggeli ájtatosság kellős közepén beront hozzájuk, és illetlen, ostoba kérdéseket tesz fel, ki kell beszélniük az imából, ami sértő és megalázó. Már Őszentségének is jelezték, de egyelőre a nunciusi iroda nem felelt. A Főrabbinátus pedig hallgat. Biztos lefizette őket. Ettől minden kitelik.
Az igazgatósághoz több ízben is befutott a hőscincérek panaszáradata. Azt állítják, hogy Mohamed MacBride nevű alkalmazottjuk kétségbe vonta hősi tetteiket, hadtörténetüket, világháborús kitüntetéseiket, és a rovarvilág előtt rendszeresen megszégyeníti őket. Az efféle álpacifistától meg kéne szabadulnia a királyi Állat- és Növénykertnek, javasolják tisztelettel.
Nos, ez volt a utolsó csepp az etetőben: a varacskosdisznók megvadultan tiltakoztak a szófosó arroganciája ellen, a tigrisek az etetőszemélyzet elfogyasztásával fenyegetőztek, a medvék kollektíve jelezték, hogyha ez az alak még egyszer feltűnik, ők inkább visszamennek a szabadságba, azaz Hargita, Maros és Brassó megyébe, vagy Csíkba, „mert ott es jobb”, mint itt, ahol dús a táp, de ítéletnapig nézhetik a brit szociális gondozókat. Károly királyról nem is szólva. Amúgy is meg vannak sértődve, mert nem kaptak meghívót a koronázásra. Pedig ők a székely erdők koronázatlan királyai. Szóval nekik mikor lesz koronájuk?
Ezek után ült össze az állatkert igazgatósága, sőt a Downing Street 10. is jelen kívánt lenni a tanácskozáson, és rövid vita után húsz szavazattal három ellenében a szóvivő eltávolítása mellett döntöttek. Mennie kellett. Ilyen körülmények között nem lesz könnyű alkalmas szóvivőt találni.