Álláspont

Aki komolyabban tanulmányozza néhai Varga E. Árpád Népszámlálások a jelenkori Erdély területén című könyvét (Erdély etnikai és felekezeti statisztikája), az láthatja, hogy az 1918-as egyesüléstől napjainkig mennyire megváltozott Románia nemzetiségi összetétele. A Ceauşescu-rezsim elrománosító politikája, ami napjainkig tart, és az 1989-es rendszerváltás (?) utáni időszak eseményei, az örömmámor gyors átváltozása csalódások halmazává, megtizedelte az erdélyi magyar lakosságot. Az 1990-es marosvásárhelyi pogrom, a securitate (a román kommunista diktatúra titkosszolgálata) visszaállítása sok fiatalt késztetett kivándorlásra akár az anyaországba, akár a nyugati országokba. Az eltelt közel három évtized bőven elég volt, hogy a tőlünk nyugatabbra kitelepedett fiatalok családot alapítsanak, és maguk után csalogassák itthon maradt szüleiket, rokonaikat, barátaikat. Érdemes összehasonlítani a két utolsó népszámlálás hivatalos adatait, az erdélyi városok, de a községek, falvak statisztikái is hűen tükrözik a nemzetiségi összetétel drasztikus megváltozását. Közben az Ó-Romániából és Moldovából Erdélybe betelepedettek száma is nőtt, és az 50, valamint a 29 éve Erdélybe települtek immár minden esetben a mérleg nyelvét a maguk felére billentették, ebből következik, hogy az 50 évvel ezelőtti tősgyökeres erdélyi román érzelmileg nem azonos a betelepült honfitársaival. Hiányzik belőlük a transzszilvanizmus szelleme.

Ami a legszomorúbb a ‘89-es rendszerváltás után, az a centenárium évében az 1918-as gyulafehérvári ígéretek be nem tartása 100 év eltelte után sem. Ehelyett a magyarellenesség szinte napról napra fokozódik, az eddig nehezen kiharcolt jogainkat is gőzerővel igyekeznek megtépázni. A mi megkérdezésünk nélkül szajkózzák, hogy példaértékűen megoldották a nemzetiségi kérdést, miközben legutóbbi példaként Marosvásárhelyen a római katolikus egyháznak jogerősen visszaszolgáltatott épületében saját ingatlanjában, ami eredetileg is iskolaként működött, nem indíthat felekezeti iskolát. Ennyi, nincs miért tovább ragozni. És elvárnák tőlem, tőlünk, hogy velük együtt ünnepeljük a nagy egyesülést. Nos, kérem, én ebből az ünneplésből mindaddig kimaradok, amíg a közel 100 évvel ezelőtti ígéreteiket, ha egy évszázados késéssel is, be nem tartják. Biztos vagyok benne, hogy nem egyedül teszem…

Szász Károly nyugdíjas