A csekelaki egyházközséghez áldozócsütörtökön toppantunk be. Éppen istentisztelet után. Ambrus András lelkész és a nőszövetség tagjai Marosvásárhelyre, az öregotthonba készültek.
Fotó: Nagy Tibor
A csekelaki egyházközséghez áldozócsütörtökön toppantunk be. Éppen istentisztelet után. Ambrus András lelkész és a nőszövetség tagjai Marosvásárhelyre, az öregotthonba készültek. Nyolcvan csomagot készítettek, amelyekkel az otthon lakóit készültek meglepni. Szokás, hogy a gyülekezetek sorra keresik fel az öregotthont, ezt a szép és dicséretes szokást Csákyné Páter Gyöngyi szorgalmazására vezették be. Ilyenkor nem csak házi süteményeket ajándékoznak, a lelkész istentiszteletet, áhítatot is tart a termekben.
Nem a templomban, hanem a parókia épületében levő irodában, gyülekezeti teremben, hiszen a templommal nagy gond van.
– Nem kell tíz év, s a torony összedől, annyira megrongálódott. Anyagi erőforrás a javításra nincs. A megoldáson gondolkodtunk, s azt találtuk a legmegfelelőbbnek, ha az 1867-ben épült, de belül 2006-ban javított és jó állapotban levő templom kápolna maradna, s a régi felekezeti iskolát alakítanánk át templommá, vagy építenénk egy gyülekezeti központot a jelenleg 250 lelkes gyülekezetnek – mondja a tiszteletes úr, aki nyolc éve szolgál a faluban.
A csekelakiak templomlátogatása az egyházkerületi átlag körül van, azaz 10-12 százalék, az elhunyt időseket számbelileg a fiatalok nem pótolják, hiszen ahogy nagykorúvá válnak, el is mennek Hollandiába dolgozni.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
