Áldozatkészség!

Gyors reggeli sajtószemlézés: az újságok címlapját ma is Gabriel Oprea volt belügyminiszter ügye tölti ki, aki ellen a vádhatóság eljárást indított volna gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával, miután a miniszteri konvojt felvezető motoros rendőr életét vesztette egy balesetben, illetve az, hogy miután szenátortársai pajzsot vontak köré, és „megmentették” az igazságszolgáltatástól, a múlt hét végén „stratégiát” tett közzé Facebook-oldalán arról, hogy hogyan szándékszik védekezni a Korrupcióellenes Ügyészség által felhozott vádak ellen. 

Téma természetesen a közelgő parlamenti választások és a választási kampány is. Az Oprea-üggyel azonos érdeklődést és felháborodást váltott ki Daniel Barbu liberális-demokrata szenátor kijelentése, aki szerint „a politikusi mesterség” nem csupán fizikailag megterhelő – bizonyára túl sokat kell(ene) fenekelni az ülésteremben, már ha valaki egyáltalán veszi a fáradságot, és besétál a parlamentbe –, de rendkívül stresszes is, a világ egyik legnehezebb és legveszélyesebb foglalkozása egyben. A szenátor szerint sokkal több rizikót rejt magában, mint a bányászat vagy egy afganisztáni katonai szolgálat. „Nehéz mesterséget választottunk – jelentette ki a hét végén a helyi választottak ligája ülésén. Minden mesterségek 

legnehezebbikét. Sokszor nehezebb a legnehezebbeknek tartott szakmáknál, például a bányászmesterségnél”. Aztán arról beszélt – a politikusi áldozat nagyságát ecsetelendő –, hogy nagyon kevesen tudják, „pontosan mit is csinálunk a hét mindegyik napján, sőt sokszor szombaton és vasárnap is.” (Ebben akár igazat adhatunk neki. Sok esetben tényleg nem tudni, miért is kapja a juttatását egy-egy honatya). A lényeg, hogy Barbu azt gondolja, „nagyon nehéz és rizikós mesterség. Sokkal több reszkírrel jár, mint egy katonai misszió Afganisztánban”. Szerinte a közélet egyre veszélyesebb (?!) tereppé válik, a helyi, illetve parlamenti képviselők naponta veszélyeztetik a szabadságukat, egészségüket és testi épségüket.

Azt nem részletezte, hogy mivel is veszélyezteti annyira az egészségét és a szabadságát, mert egy-egy tévévitán kívül nem sokat láttuk „dolgozni”, pláne nem „rendkívüli veszélyek” közepette. Mondhat, amit akar, a közvélemény tudja, hogy az „áldozat” ára 55 ezer euró. Ennyit keresett ugyanis a négyéves mandátum alatt. A „veszély” annyiból állt, hogy ez idő alatt összesen 34 alkalommal lépett a parlament mikrofonjához, és egyes felszólalása során nemigen mondott többet húsz szónál. Bizonyára ezek jelentették a „rendkívül nagy veszélyeket”.

Gyakran hallottunk álszent módon panaszkodni szenátorokat a politikusi „mesterség” nehézségeire, és a „szakma” alulfizetettségére Emlékezzünk vissza arra a szenátor asszonyra, akinek fodrászra sem elég a fizetése. Ehhez képest megint óriási a tolongás az őszi befutó helyekért. Hiába, nagy dolog az „áldozatkészség”.