2020. július 3., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

amikor Alexanderpoliszban
vörösben izzott az ég bíbora,
s a könyvtárból fullasztó füst ömlött
ki a kristálytiszta éjszakába,
valaki azt kiabálta a palota ablakából:
(akkor még nem volt üveg az ablakon),
az nem füst, ami látszik,
nem ég a könyvtár,
(de hát mi is az a könyvtár?)
nem füst szaggatja szét a látást,
és nem a forró hőség a homlokzatot,
nem füst
virágok ülnek délcegen az ablakokban,
illatoznak,
az ami látszik, aminek látszania kell s lehet

madarak röpködnek fenn az égen,
ők énekelnek (énekelnének?) füstszagot

én láttam, és rám mutogattak,
én láttam, és mondtam, hogy ég a könyvtár,
de az emberek elfordultak,
pusmogtak valamiket a hátam mögött,
volt számomra érthető szó is,
de többnyire érthetetlen,
a madarak szeméből kristálygyöngyök
hullottak (hullanak?) a csípős füstbe
(emberfogakra asszociálnak)
a minap
Alexanderpoliszban