Aki kétszer halt meg
2014-09-01 14:43:52
- Kaáli Nagy Botond
Rendhagyó könyvbemutatón vehettek részt mindazok, akik péntek délután ellátogattak a Maros Megyei Múzeum várbeli épületébe.
Rendhagyó könyvbemutatón vehettek részt mindazok, akik péntek délután ellátogattak a Maros Megyei Múzeum várbeli épületébe. Rendhagyó rendezvényen, amelyen minden a helyénvalónak bizonyult, kivéve a szóban forgó kötetet: mert az, objektív okok miatt, még nem jelent meg. A rendezvényt ennek ellenére megtartották – lévén szó képzőművészeti albumról, amely Marosvásárhely egyik legnevesebb festőművészének, a tragikusan fiatalon elhunyt Vida Árpádnak a képeit tartalmazza, a művész alkotásaiból összeállított tárlatot pedig már berendezték a könyvbemutatónak helyet adó teremben.
Az egybegyűlteket Soós Zoltán, a múzeum igazgatója üdvözölte, aki elmondta: az album ugyan elkészült, de a legutolsó pillanatban számos technikai gond adódott a kinyomtatásával, ezért csak szeptember végén jelenik meg. Vida Árpád Marosvásárhely egyik legjelentősebb képzőművésze, aki – 31 évesen, tuberkulózis következtében bekövetkezett halála ellenére – nagyon érdekes és gazdag életművet hagyott maga után. Mondhatni, tipikus, XIX. századi vásárhelyi családból származott. A szülei eredetileg nem örültek annak, hogy festőművész szeretne lenni, később, tehetségét látva, támogatták. Soron kívül vették fel a budapesti képzőművészeti egyetemre, élt és alkotott Párizsban, Olaszországban, kapcsolatban állt a kor nagy grafikusaival, köztük Toulouse-Lautreckel. A művészettörténészek szerint sajátos stílust hozott létre. Huszonötödik életéve után mutatkozik meg alkotói zsenialitása, sorozatban nyeri a külföldi kiállításokat, állami megrendeléseket kap. Sajnos, Aranka, a barátnője tbc-s volt (nem tudott róla), és Vidát is megfertőzte a kórral. Hat éven keresztül kínlódott és kínlódtak az életéért: Marosvásárhely elöljárói, gazdag polgárai pénzzel támogatták, üdülni küldték, szanatóriumi kezeléseit fizették. Mindezek ellenére 1914-ben, Vásárhelyen elhunyt. És, sajnos, kétszer halt meg: 1944 elején, Bordi András kezdeményezésére megrendeztek Marosvásárhelyen egy nagyszabású emlékkiállítást, amelyen számos igen híres festményét láthatta a közönség. De a tárlat lebontása után a festményeit szállító vonatot bombatalálat érte – a legszebb festményei megsemmisültek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tárlatot alaposan dokumentálták a szervezők, akik lefényképezték a kiállított műveket: így a megsemmisült alkotásoknak legalább a fényképe megmaradt. Körülbelül 150 munkáját ismerjük, a vásárhelyi képzőművészeti panteon örökös tagja. A Maros Megyei Múzeum Vida-kollekciója Bordi Andrásnak köszönhető, aki összegyűjtötte, felvásárolta a festményeket, most száz körüli a számuk – a vásárhelyi gyűjtemény a legteljesebb Vida-anyag a világon.
Nagy Miklós Kund a bemutatandó Vida Árpád-albumról, annak előzményeiről szólt. Mint mondta, a Vida-képeket is birtokló Soós Árpád Marosvásárhely igencsak lelkes személyisége. Az ő ötlete volt, hogy a Budapesten díszsírhelyre temetett Vida Árpád tönkrement síremlékét felújítsák, a művész emlékéhez méltóvá tegyék. Az ötletet Marosvásárhelyen és a Székelyföldön sokan felkarolták, a felújított síremléket 2012-ben sikerült felavatni. Soós Árpád azonban többet is kívánt tenni ennél: könyvet szeretett volna kiadni Vida Árpádról. – Mozaikszerűen gyűjtöttünk és építettünk fel egy olyan szöveget, amely Vida képeit kiegészíti. Soós Zoltán és a Maros Megyei Múzeum felkarolta az ötletet, a képtárban pedig megvan a Vida-anyag, így az albumban igen sok képet reprodukálhattunk. A katalógus elkészült, és azzal, hogy a múzeum adja ki, lehetőség nyílt a kétnyelvű (magyar és román szöveggel ellátott) megjelentetésre – erről korábban nem is álmodhattunk. Továbbá megszereztük Vida három, a budapesti Nemzeti Galéria kollekciójában szereplő festményének fényképét és közlünk húsz-harmincat a megsemmisült képek fotóiból is. Vida-képek fellelhetők még magánembereknél, gyűjtőknél, de ezeket nehezen lehet feltérképezni. A kötetben sok egyéb olyan érdekesség is szerepel, amelyekhez mindeddig nem juthattak hozzá a művészetkedvelők. Jövőre lesz Vida Árpád halálának századik évfordulója, erről is megemlékezünk majd, hiszen Vida a miénk, és igyekszünk azért cselekedni, hogy a következő nemzedékeké is legyen.
