Aki arat, jó szívvel ad

Búzát és kenyeret szenteltek a Bekecsen

Első alkalommal szervezett búzaösszeöntési ünnepséget a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete, a hét végén harminc Maros megyei település gazdái, gazdakörei, intézményei adtak össze gabonát az idei termésükből, hogy abból a rászorulóknak is jusson.

Elődeink tudták, hogy hit és Isten áldása nélkül nem lehet dolgozni, nem lesz meg a betevő falat. Így az aratás az élet ünnepe volt, és ezt ma is így kell felfogni, és így kell hálát adni érte. Ilyen megfontolásból szervezett ünnepséget a Bekecsen az RMGE Maros szervezete a Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem nevű, Kárpát-medenceivé nőtt jótékonysági program keretében. A bekecsi kápolna lábánál szombaton Fehéregyháza, Csíkfalva, Nyárádmagyarós, Marosludas, Mezőmadaras, Mezőpanit, Marosszentgyörgy, Balavásár, Héderfája, Mezőcsávás, Udvarfalva, Istvánháza, Dózsa György, Sóvárad, Nyárádkarácsonfalva, Makfalva, Sáromberke, Kibéd, Somosd, Holtmaros, Maroskeresztúr, Ilencfalva, Hármasfalu, Torboszló, Nyárádselye, Fintaháza, Nagyernye gazdái, gazdakörei, a koronkai és gyulakutai malom, valamint a marosvásárhelyi Sapientia EMTE Kertészmérnöki Tanszéke helyezett el egy-egy zsák búzát, de a jótékonysági akciónak nem ennyi a mutatója. Maros megyében az RMGE jelenleg 28 ponton gyűjti a gabonát és az adományokat, amelyeket rászorulóknak juttat el, a hétvégéig már 14 tonna búzaadomány gyűlt össze – tudtuk meg Sikó László falugazdásztól. Az ünnepségre az adományozók mellett felsorakozott a 15. Mátyás huszárezred szovátai hagyományőrző csapata, a Történelmi Vitézi Rend szováta-sóvidéki küldöttei és a Szent Gellért Lovagrend Márton Áron tartományának csíkszeredai képviselői is.

Nem vagyunk egyedül

Az RMGE Maros elnöke szerint az idei év nemcsak azért különleges, mert a nemzeti összetartozás esztendejévé is nyilvánították, hanem mert a világjárvány is komoly nehézségeket gördített a gazdálkodók elé. Fazakas Miklós ezért is mondott köszönetet gazdatársainak, akik ebben a rendkívüli helyzetben is helytálltak, szántottak, vetettek, arattak, és a kenyér révén biztosították a jövőt. Talán az sem véletlen, hogy az első búzaösszeöntési ünnepségét a Bekecsre tervezte a szervezet, hiszen a Maros megyei magyarok szent hegye olyan energiát tud adni, amivel a következő időszakot is pozitív hozzáállással, összefogással tudják kezdeni. „Ez az ünnepség igazából arról szól, hogy nem vagyunk egyedül sem a Bekecsen, sem a Kárpát-medencében, megvan bennünk az az erő és a szellemiség, amivel az elkövetkező időszakban sokkal hatékonyabban, egységesebben tudunk itt létezni, megmaradni” – hangsúlyozta az elnök.

Nagyboldogasszony napján összeönteni a magyarok búzáját tulajdonképpen Kárpát-medencei összefogást jelent. Mindannyian részesei vagyunk e nemes feladatnak, a következő években pedig egyre több lesz a gabona – mutatott rá felszólalásában Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács és a Maros megyei RMDSZ elnöke, kiemelve, hogy Székelyföldön tavaly 56 tonna búza gyűlt össze, ebből megyénk gazdái 25 tonnát adtak, és ez mind a közösségünkhöz tartozóknak bizosít kenyeret, jövőt. 

Székelyföldön a történelmet azok alakítják, akik a búzát a zsákokba öntötték, a történelmet azok alakítják, akik nap mint nap dolgoznak, akik gyereket szülnek, és akik ezt a földet benépesítik, a Jóisten akaratával – mondta dr. Vass Levente, az RMDSZ parlamenti képviselője, aki hisz abban: sokan vagyunk Székelyföldön, elegen ahhoz, hogy az anyák gyereket szülhessenek, templomaink köveit pedig ne kelljen más épületekhez használni.

Jelképes és tényleges segítség

Először érkezett a Bekecsre dr. Sándor Tibor László, Magyarország bukaresti nagykövetségének mezőgazdasági és környezeti attaséja. Elmondta: hálás azért, hogy a Kárpát-medencei búzaösszeöntés szarvasi központi ünnepsége után két héttel ezen a jeles eseményen is részt vehetett. A kápolnánál elhelyezett zsákoknak jelképes jelentésük van, hiszen mindenhonnan egybegyűl a búza, és az is biztos, hogy minden búzaszem jó helyre kerül. „Ha az ember nem vet, nem is arat, de ha arat, jó szívvel ad másoknak is” – világított rá a diplomata.

Kozma Mónika szerint nem véletlen, hogy a kereszténység egyik meghatározó ünnepén, Nagyboldogasszony napján ünnepeljük most a kereszténység másik jelentős elemét, a kenyeret. Az új kenyér azt mutatja, hogy képesek vagyunk teljes értékű életet élni, újra és újra megteremteni magunknak a táplálékot, és búza, kenyér, adomány formájában azoknak is nyújtani tudunk belőle, akik erre rászorulnak. A Pro Economica Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint a magyar kormány támogatásával egyre hangsúlyosabbá vált itthon is a mezőgazdaság, és most tudatosul bennünk, hogy ez a legszebb dolog, amit létre tudunk hozni, a saját táplálékunkat. Az alapítvány folytatja a munkát, és vannak tervei, amelyekkel a magyar kormány támogatása nélkül is meg tudja a jövőben egy hosszabb időszakra is határozni azt a segítséget, amelyet nyújtani tud a gazdáknak: többek között egy kereskedelmi platformot szeretne létrehozni, amely révén megújíthatná a mezőgazdaságot, több erőt, versenyképességet vihetne abba.

Kenyér nélkül nincsen élet

Gagyi Ildikó Wass Albert Üzenet haza című költeményével, az udvarfalvi Mátyás Ernő pedig erre az alkalomra írt költeményével emelte az ünnepség színvonalát, közben a gazdák, gazdakörök, malmok és különböző intézmények jelképesen egy-egy kis zsák búzát öntöttek össze. A nyárádselyei Nagy Béla református, Lukács János katolikus, valamint Sándor Szilárd jobbágyfalvi-nyárádszeredai unitárius lelkészek adtak áldást az adományokra, illetve kérték Isten áldását a búzát vetők és learatók fáradozására, a búzát összeöntőkre, akik segítő szándékkal állnak a rászorulók mellé, akik javaikból jó szívvel adnak a náluk szegényebbeknek. Áldást kértek a kenyeret szegő családokra is, és mindazokra, akik esznek a felajánlott búzából. Ez az ünnep arra indít, hogy Istennek hálát mondjanak azok, akik e búza áldását élvezik, és legyen az Úr oltalma a munkán és az embereken – fejtette ki Bakó Béla katolikus pap, mielőtt megáldotta volna az idei új kenyeret. A Pál atyaként ismert ferences szerzetes árva, elhagyott gyermekeket vett gondozásába a Szent Erzsébet egyesület marosvásárhelyi és marossárpataki árvaházaiban, és a Magyarok kenyere program keretében ők is részesülnek az RMGE Maros által begyűjtött adományokból. Az ünnepi pillanatok után a Népújságnak elmondta: ennek az adománynak kettős jellege van. A morális jelleg az, hogy egyáltalán ráfigyelnek az emberek ezekre a gyerekere, nemzetiségre való tekintet nélkül, hogy figyelnek az alapítvány munkájára, és hogy az alapítvány is számíthat a segítségre. Ez óriási jelentőségű dolog, bármilyen körülmények között ad nekik egy biztonságtudatot. Az adományozás egy fizikai megerősítés is, és ez a segítség biztosítja az alapítvány által gondozott gyerekek számára az alapvető táplálékot, a kenyeret. Az 1994 óta szegények gondozásában részt vevő atya mélyen átérzi és értékeli azt, hogy mit jelent, amikor kenyérhez jut egy közösség, amelynek erre szüksége van.

Ezért is hálás, és tartozik köszönettel Fazakas Miklós elnök a gaz-dáknak, akik egy nehéz évben, példa nélküli helyzetben is megfelelő odaadással, bátorsággal, kitartással végezték munkájukat, és ennek ma már látszanak a gyümölcsei. A gazdák a társadalom megtartó alapja ma is, hiszen kenyér nélkül nincs élet – húzta alá az RMGE Maros vezetője.