Ahol a néma falak beszélnek

Tisztelt Olvasó!

Valahol itt, ezen a főtéri helyen és hangulatban indultak el a gondolatok és kérdések: milyen elnevezések között járunk naponta ebben a közép-erdélyi városban? Akkor a főtér túlsó oldalán álltam, szemben a Bernády megálmodta Kultúrpalotával, s aztán elindultam a főtéren fölfelé, vízfolyással szembe, s úgy döbbent belém a fölismerés: ebben a városban sokkal több az angol vagy más idegen nyelvű felirat, mint a magyar. Ebből a felismerésből születtek a nyelvleckék, s közben számtalan kedves visszajelzés igazolta, valahol le kellett írni, meg kellett örökíteni a 21. századbeli Marosvásárhelyt. Meg kell vallanom, közben sokan siettek segítségemre, s így néha-néha a nosztalgiás múlt vagy a megszépült régmúlt képei is bekerültek a sorozatba, ami nem akart sem művelődéstörténeti, sem művészettörténeti ismertetővé válni, de e város gazdag krónikás múltjának fontos, ismert vagy már feledésbe merült neveit nem lehetett megkerülni. Így érkeztünk el a főtér egyik oldalának utolsó épületéhez, amely még a régi Vásárhely hangulatát hordozza. 

Fekete Andor házáról van szó, aki a két világháború közötti mozgalmas városi élet egyik kimagasló képviselője volt, és akiről – sajnos – már a mi nemzedékünk sem tud sokat. Illő hát pár szót szólni róla.

Őriznek róla egy 1935-ben készült fényképet, ahol Tamási Áron, Molter Károly, Németh László, Kovács Benedek társaságában látható. A Romániai magyar irodalmi lexikonban is megtalálható rövid életrajza. Halálának fél évszázados évfordulóján, 2001-ben éppen a Népújságban jelent meg méltató megemlékezés az életéről. Ezekből másolok ide néhány adatot.

Marosvásárhelyen született 1883-ban, Budapesten jogi diplomát szerzett, és haláláig szülővárosában volt ügyvéd. 1926-ban Csík megye szenátora a bukaresti parlamentben, „memorandumot fogalmazott meg az elbocsátott felekezeti tanárok érdekében”, a megalakuló Székely Színház alapító tagja, a Kemény Zsigmond Társaság tagja volt.

Adomák, anekdoták és kedves történetek szólnak ebédvendégségeiről, ahol egyetemi tanárok, ügyvédkollégák, közéleti és irodalmi, művészeti hírességek, banktisztviselők, barátai vettek részt. Híres és értékes volt dolgozószobájának három falát betöltő könyvtára, melynek nagyobb része a Teleki Tékába és a megyei könyvtárba került, egy részét második feleségének unokaöccse, Kovács András zenetanár hűséggel, hálával őrzi. A vele való beszélgetés során ismertem meg a Bernády-kor egyik fontos élő „kövét”. Milyen kár, hogy kéziratban maradt följegyzéseit (Dr. Fekete Andor följegyzései 40 éves ügyvédi működéséről) a mai napig nem adták ki, pedig a város egyik legszebb korának hiteles krónikája lehet.