Ahol kincset ér a tej

Az igazi télre készülve

A népi bölcsesség szerint a tél „ablakában”, a fagy beállta előtt a legjobb szántani. Idén alig éreztette jelenlétét a hideg évszak, február utolsó hétvégéjére azonban jelentős lehűlést ígértek a meteorológusok. A körtvélyfáji Hajdú Sándor figyelembe vette az előrejelzést, és szerdai látogatásunkkor végezte el az őszről elmaradt szántást. Érkezésünkkor rövid szünetet tartott, hogy elmesélje, hogyan fonódott össze élete a föld megművelésével és az állattartással.

– Már gyermekkoromban besegítettem nagyapámnak a mezei munkában, az állatok ellátásában. Akkor szerettem meg ezt az egészet. A tanulmányaim befejezése után Sáromberkén, az Agromecnél dolgoztam. Az itthoni gazdálkodásba 2000-ben vágtam bele komolyabban, amikor a cég felbomlásával megszűnt a munkahelyem. Egyetlen tinóval kezdtem, amit édesapámtól kaptam. Szép lassan fejlődött a gazdaság, amíg élt apósom, együtt vittük előre. Jelenleg tíz fejőstehenem van, illetve négy borjúzó tinó és négy borjú. Emellett disznókat, juhokat és tyúkot is tartok saját használatra.

– Hogyan hasznosítja a tejet?

– Mivel a faluban csak hét gazda foglalkozik még állattartással, nagy részét a helybéliek viszik el. Ötvenen jönnek naponta vagy kétnaponta a tejért. A többi mennyiséget egy bátosi cég veszi át. Télen havonta körülbelül ezer litert tudunk adni a falubelieknek, és ugyanennyit az illető cégnek. Tavasszal rendszerint nagyobb a tejmennyiség. A bikaborjakat el szoktam adni, házhoz jön a vevő.

– Az állatok takarmányát előállítja vagy vásárolja?

– Mivel drága a takarmány, igyekszem mindent magam előállítani. Harminc hektár földet dolgozom meg, ebből hét hektár a sajátom, a többit bérlem. 18 hektár szántóterület, a többi legelő, kaszáló. Búzát, kukoricát, lucernát, zabot termesztek. A földek bérleti díját termésben fizetem.

– Beszéljünk egy kicsit a munkagépekről.

– Két régebbi gyártású U650-es traktorom van, illetve eke, tárcsa, vetőgép, egysoros silóvágó, két utánfutó és egy fejőberendezés. Nemrég egy kaszagépet is vásároltam. Egy kerek bálázóra lenne még nagy szükség, az megkönnyítené a munka menetét, napszámost ugyanis nehéz találni. Hallottam a Pro Economica Alapítvány maros-mezőségi gazdaságfejlesztési programjáról, ha ezt a mi térségünkre is kiterjesztik, mindenképpen pályázni szeretnék.

Amikor a család is szóba került, megtudtuk, hogy Sándornak van egy kilencedikes fia, aki Szászrégenben tanul, a lánya pedig az állatorvosi egyetemet végzi. 

– A jövő az egészségben van – jegyezte meg beszélgetésünk végén a gazdálkodó, amikor terveiről kérdeztük, majd azt is hozzátette, amíg az állattartásból meg tudnak élni, biztos, hogy nem hagyják abba.