Ezekben a nyugodt és elmélkedésre különösen hívogató napokban, midőn két-tíz kézmosás és három maradj veszteg felhívás között az ember elmélyülten olvas, fülhallgatóval megvallatja you tube (=a te metród) végtelen zenei kínálatát, kezembe került a város statisztikája az 1927. évről. Nem olyan tudományos, száraz és megemésztésre alkalmatlan adathalmaz. Éppen ellenkezőleg, tele van élettel, akarom mondani élelmiszerrel, kajával és nem kis kajánsággal.
De mielőtt annak részleges taglalására ráfordulnék egy elegáns (krumpli)piruettel, eszembe jutott, hogy egyszer régen azt olvastam Sükösd Mihály esszéjében, hogy az oxfordi vagy cambridge-i (oxbrigde-i, az egyszerűség kedvéért, hogy minden tévedést kizárjunk) könyvtár egyik kódexében, annak is a lapszélén az alábbi magyar nyelvű talányos bejegyzést találta: „Ha oly szép, vagy maradj veszteg”. Vajon kire vagy mire gondolt az ismeretlen magyar deák?
Szóval így fest a Hétfői Napló (1928. 5. évf. 16. sz., április 16.) szerint Marosvásárhely fogyasztási statisztikája: naponta 20 ezer kg kenyeret fogyaszt a város, ami évente akkora halmot tesz ki, mint a Somostető. Naponta 19 szarvasmarhát, 45 sertést, 317 szárnyast és csak 140 darab halat fogyaszt a polgár. Évi fogyasztásban a szarvasmarhák esetében ez kb. 7000 fő feláldozását jelenti. Nap mint nap 15 ezer kg burgonyát rakunk a tányérunkra, s ha ezt éves szintre emeljük, „egy akkora burgonyát kapunk, mint a Kultúrpalota és a Városháza együttvéve”. És még a tótokat csúfolják krumplizabálóknak… 40 ezer közepes nagyságú dinnyét lékelünk meg és falunk fel. „Ennek a dinnyének a belsejében az összes havi fizetéses lakbérlő fedett hajlékra találhatna.” Vásárhelyen ti. akkoriban dúlt a lakásnyomor.
Évente 50 km hosszúságú kolbászt fogyaszt el a lakosság, „ami a világ összes kislányának ugrókötelére futná, nem is beszélve a suicídiumra hajlamosak preferenciájáról”. Morbid fantáziájú emberek voltak a régi újságcsinálók.
A torkokon 50 ezer liter bor fut le éves viszonylatban. Ha ez a mennyiség vízből bekerülne a városi vízvezeték-hálózat gyűjtőmedencéjébe, nem lenne gond a város vízellátásával. Százezer liter tej fogy Vásárhelyen naponta, azaz egy ember két és fél litert fogyaszt; e számításnál, mint a többi esetben is, amennyiben 40 ezer lakossal számolunk, éves kivetítésben ez nem kevesebb, mint 365 millió liter, ezzel a mennyiséggel pótolja a lakosság az ivóvízhiányt, s lépi át a korabeli tartós vízmizériát. Naponta 50 ezer szál cigire gyújt rá a bűnös vásárhelyi emberiség. „Az ebből támadt füsttel és kifúvásokra fordított energiával egy harminc vagonból álló szerelvényt lehetne elindítani.” Azt viszont nem tudjuk meg, ha a szerelvény eljut egyáltalán Szászrégenig, vagy már Marosszentgyörgy feltételes megállónál megtorpan.
A legkövérebb ember 147 kg, a legsoványabb 17 kg. Mindkettő, a statisztikus szerint, egészséges. A legmagasabb termetű ember egy 218 cm-es asszony. A legtörpébb férfiú mindössze 67 cm. A városban élő 40 ezer embert – helyben lakók és itt tartózkodó kültagok –, ha átlagmagasságukat egyméteresnek vesszük (!), akkor egy 40 km magas tornyot kapnánk, amennyiben hajlandók lennének egymás nyakába állni. Eme cirkuszi mutatvány távolról sem lenne elég, hogy a legfelső ember a Holdat nyalogathassa, ugyanis a Hold átlagos távolsága bolygónktól 384.402 km. (Hidd el nekem, nyájas kételkedő, én is ellenőriztem Wikinél, mindenki pédiáján.)
A legöregebb ember 102 éves, tehát 1826-ban született. Már nem érte meg Napóleont, de csak három évvel volt a fiatalabb Petőfi Sándornál, és kilenccel Arany Jánosnál. Egyidős volt Carlo Collodival, a Pinocchio szerzőjével, Gyulai Pállal, a költővel és Prielle Kornéliával, kora ünnepelt színházi dívájával, I. Frigyes bádeni nagyherceggel, ámbátor nem valószínű, hogy személyesen is találkoztak vagy leveleztek volna egymással.
Egy másik statisztikában azt olvastam, hogy Vásárhelyen se több, se kevesebb, mint 2000 koldus mizserál, nyöszörög, kéreget, élelmeskedik, kunyerál, kuncsorog, szánatja és mutogatja magát, gönceit, háborús csonkabonkaságát. Naponta 80 koldus lepi el a kereskedők által benépesített Kossuth, Szentgyörgy utcákat és az I. Ferdinándról (leánykori nevén Széchenyi) megkeresztelt fő- vagy piacteret.
Naponta 3000 ember nyitja szét az újságokat friss hírekre kíváncsian és 37 ezer embernek nincs ideje újságolvasásra. Holott akkor is hihetetlenül olcsók voltak a sajtótermékek. „Vásárhelyen évente több mint 15 ezer disznót fogyasztanak el, ennek éppen 10%-át teszi ki a könyvfogyasztás.”
Civil összehasonlításként meg kell említenem, hogy Kolozsvár kétszer akkora volt (akkor is), mint Vásárhely, tehát ezeket a mennyiségeket kérem kettővel beszorozni. Nos, mennyi jött ki?
És egy aktuális közlemény: Karantén ideje alatt teljesen normális, ha valaki a falakhoz, a szobanövényeihez vagy az edényeihez beszél. Csak akkor kell pszichiáterhez fordulni, ha azok válaszolnak is.
