Ady Endre a Székelyföldön

A vasárnapi ebéd házigazdái Bucherék voltak. Az ebéd helyszínét nem ismerjük. Bucheréknek házuk volt a Széchenyi téren (Rózsák tere), villájuk a Teleki Mihály utcában (a mai rádióstúdió mellett).

Régi szovátai képeslap

(Folytatás múlt heti lapszámunkból)

A vasárnapi ebéd házigazdái Bucherék voltak. Az ebéd helyszínét nem ismerjük. Bucheréknek házuk volt a Széchenyi téren (Rózsák tere), villájuk a Teleki Mihály utcában (a mai rádióstúdió mellett). Az ebéden beszélték meg a másnapi szovátai utazás részleteit. Adyék a nyárádmenti kisvasúton utaztak volna, viszont ez csak Deményházáig közlekedett, és a háborús viszonyok miatt bizonytalan volt a lovas fogat bérlésének lehetősége is. Bernády sietett az új barátai segítségére kényelmes főispáni fogatát ajánlva a szovátai utazáshoz.

Az ebéd, tisztelve Csinszka kérését, nem végződött mértéktelen borfogyasztással, és a fáradt vendégek kérésére a vacsorát is szűk baráti körben, az akkor igen népszerű Súrlott Grádics kisvendéglőbe tervezték.

A vendégeket kifárasztották az éjszakába nyúló vacsorák, a véget nem érő pohárköszöntők, de ez a fáradtság nem a végső kimerültség, hanem az elégedett megnyugvás érzése volt. A jó barátok hosszú hónapok után újból boldognak látták Ady Endrét, akit annyi megalázás után újból az ország legnagyobb költőjeként ünnepeltek Vásárhelyen.

Az elkeseredett, depresszióban szenvedő Ady senkit sem akart látni, senkivel sem akart találkozni Brassóban, de a székely fővárosban töltött két nap után újból vágyta az emberek közelségét, az utca forgatagát. Marosi Barna kutatásainak köszönhetően pontosan ismerjük a vasárnapi ebéd után történteket: „Délután hármasban sétálnak az utcán, Itóka, Ady, Bölöni, amikor szembetalálkoznak Turnowsky Sándorral. Ady felismerte Turnowskyt, a Galilei-kör volt elnökét…

Odahívja Turnowskyt:

– Te vagy az első galileista, akivel erdélyi utamon találkoztam!… Különben ma este szabad vagyok. Holnap utazunk. Már elbúcsúztam a méltóságos úrtól… (idézte Marosi Barna Turnowsky följegyzéseit).

Majd így folytatja Ady:

– Ma este egy kiskocsmában, a híres Súrlott Grádicsban fogunk vacsorázni, téged is szívesen látunk!

Este a Súrlottban mutatta be Turnowskyt Bertukának Ady. Ötösben vacsoráztak Bölöniékkel. Ady vidám volt, nevetett, hogy elege van már a bankettekből. Bertuka örvendett, hogy nincs jelen senki ivóember, aki beletukmálná Bandiba az italt, ahogy az előző nap is tették a vásárhelyi urak. A fiatal férj nagyon gyöngéden és gavallérosan bánt Bertukával, a virágosasszonytól megvásárolta az egész kosarat, de a feleségének ennél is nagyobb örömet szerzett azzal, hogy csak mértékletesen ivott” – írja Marosi Barna a Megbolygatott világ című kötetében.

Adyék Vásárhelyen a város és a Kemény Zsigmond Társaság vendégei voltak. A vasárnap esti vacsora házigazdája Tóthfalusi József, az irodalmi társaság elnöke volt. A háromnapos ünneplésbe belefáradt vendégek kérésére, a szovátai út előtti vacsorán, egy kiskocsma meghittségében, magukra hagyták a költőt és barátait. A házigazda csak a vacsora végén jelent meg, vele volt viszont Sztupiár Samu főügyész, aki kötelességének érezte, hogy egy pohár bor elkoccintásával búcsúzzon a költőtől és barátaitól. Az egy pohárból kettő, majd sok pohár lett, és Ady a harmadik vásárhelyi nap végén is baráti támogatásra szorult a szálloda felé vezető úton.

1915. július 26., hétfő

Szovátafürdő

Kora hajnalban indultak Adyék Bernády György kényelmes hintóján Szovátafürdőre. Az utat jól ismerő kocsis az akkoriban még járható legrövidebb, Marosvásárhely – Nyárádszereda – Bekecs – Sóvárad – Szováta útvonalon vitte a vendégeket.

Ellentétben a köztudattal, a főispán nem tartott vendégeivel, csak kocsiját és szovátai nyaralóját bocsátotta a költő és barátai rendelkezésére. A Bernády család nem épített villát Szovátán, viszont kettőt is vásárolt. Az elsőt még a háború kitörése előtt vette meg Bernády György magától a fürdőalapító Sófalvi Illyés Lajostól (Fenyő utca 46. sz., Cireşel villa). A főispánnak nem sok ideje jutott a szovátai nyaralásokra, üdülőházát protokollvillaként bocsátotta a város legnevezetesebb vendégei számára. Később kihasználatlan villáját eladta Bürger Albertnek, Vásárhely leggazdagabb polgárának.

Ady Endrét Vásárhelyre utaztában a Székelyföld legszebb tájai, a Hargita, a Csíki-havasok fenyő koszorúzta csúcsainak a látványa sem tudta kimozdítani depressziós hangulatából. A vásárhelyi fogadtatás után már egy új, a szép tájakban gyönyörködni tudó költőt ismerhetünk meg Bölöni leírásában: „Hintószerű, kényelmes városi kocsi volt ez, a körülményekhez képest elég jól trappoló lovakkal és ügyes kocsissal. Így tettük meg kis pihenőkkel Szovátára öt-hat óra alatt az utat. Változatos volt a vidék, az igazán gyönyörű Székelyföld, úgyhogy a természet iránt nem fogékony Adyt is felrázta tompaságából a fordulatos, sokféle látvány és sokszor önkéntelenül kiröppent szájából egy-egy csodálkozás a természet teremtette szépségekre. Takaros rendben és tisztán tartott székely falvakon haladtunk át. Magasló hegyek, terjeszkedó erdők, színes hegyoldalak, viruló rétek és mezők szabták meg a föld karakterét, a falukban sokfelé faragott székely kapus porták különös aromát adtak a helységeknek, csinos öltözetű, öntudatosnak ható bentlakók fordultak kíváncsian az elhaladó kocsi felé. Egy nekünk ismeretlen országrészen haladtunk át, ahol minden újszerű, idáig nem látott volt. Így érkeztünk meg Szovátára.”

(Folytatjuk)