2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kora hajnalban ülnek fel a székely körva-sútra. Ady újból depressziós, rosszkedvű, nem deríti fel a Székelyföld egyik legszebb részének, a Csíki- és a Gyergyói-medencének a látványa sem.

Európa Szálló


(Folytatás múlt heti lapszámunkból)

1915. július 23., péntek

Brassó – Marosvásárhely

Kora hajnalban ülnek fel a székely körva-sútra. Ady újból depressziós, rosszkedvű, nem deríti fel a Székelyföld egyik legszebb részének, a Csíki- és a Gyergyói-medencének a látványa sem. A gyönyörű, fenyő borította havasokból csak a rablógazdálkodás nyomaira, a kiirtott, letarolt hegyoldalakra figyel fel. Erdély kiszipolyozására, gyarmati területként való kezelésére vásárhelyi beszédében is kitér.

Adyt nem érdekli a szép táj, figyelmét a vonatra felszálló új utasok, a székelyek kötik le: „Amint vonatunk elért a Székelyföld kapujába, mintha kicserélték volna az utasokat. Más típusú emberek szálltak föl az állomásokon: székelyek.” „A beszéd másképp gördült itt az emberek ajkán, a férfiak szikárabbak lettek. Ady azzal szórakozott, hogy az utasokat figyelte, ki kicsoda lehet, megállapította a különbségeket, az emberek beszédének, mozgásának, viselkedésének jellegét. Valóban bent jártunk Erdélyben” – írja Bölöni.

Délután érkeztek Marosvásárhelyre, és a Transilvánia Szállodában foglaltak szobát. Adyt a legnagyobb magyar lírikusnak kijáró tisztelettel fogadták Vásárhelyen. Még aznap este főispáni banketett rendeztek a költő tiszteletére a Domokos szálló (Bolyai utca 18.) éttermében „…amelyen jelen voltak Ady Endrén és feleségén kívül dr. Bernády György akkori főispán, Tóthfalussy József ref. lelkész, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság elnöke és felesége, dr. Stupiár Samu főügyész, dr. Soós László városi főjegyző és felesége, gróf Lázár Miklós kir. ügyész, Bustya Lajos nagyvállalkozó, dr. Seibriger Emil ügyvéd és felesége, dr. Biás István vármegyei főlevéltáros, dr. Dékáni Kálmán ref. koll. tanár és felesége és Bucher Károly bankigazgató”– írja 1936-ban, az Ellenőrben, a bankett napján készült pontos jegyzetei alapján Tamásy György újságíró.

Az üdvözlőbeszédek után Ady Endre emelkedett szólásra, bemutatva a Kemény Zsigmond Társaság felkérésére írt előadását.

„Az erdélyi magyar lélek

Közéletünket faluszellem hatja át. Úgy közigazgatják Magyarországot, mint egy nagy falut, és ennek a falunak Rákosi Jenő a falusbírója. Maholnap a történelem csak sírlakó magyarokat fog Erdélyben találni, mert Erdélyt inkább üzleti terrénumként kezelték és nem mint olyan területet, amelyen küldetést kell betölteni a magyar népnek. Ez a nagy küldetés a hivatalos Magyarország előtt sohasem vált tudatossá, következésként eddigi munkánknak itt Erdélyben nem volt célja s máig sincs eredménye. Most majd a sors fogja nekünk megmutatni: íme ezt cselekedtétek, ide jutottatok! Csak ez a háború nehogy a mi széthullásunkhoz vezessen…” – idéz Tamásy György a költő beszédéből.

A beszédnek hatalmas sikere volt, egymást érték a pohárköszöntők. Egyévi megaláztatások sora után itt, a főispáni banketten érezte újból a legnagyobb magyar költőnek kijáró tiszteletet Ady Endre. „Számára a vásárhelyi fogadtatás az ország általános hódolata volt, egy kis csöpp a »szeretném, ha szeretnének« és »legyek mindenkié« vágyának megvalósításából, az igazi költői vágy beteljesedéséből” – írja Bölöni az Igaz Szóban.

A költő tiszteletére szervezett főispáni banketten Adyék megismerték a híres vásárhelyi flekkent. A neves ételkülönlegesség elkészítésének technikáját (forró fémlapon hirtelen kisütött és azon forrón tálalt hússzelet) megtalálhatjuk Kövy Pál Erdélyi lakoma című könyvében az udvarhelyi bárányflekken leírásánál. Csinszkának nagyon ízlett a vacsora, míg Ady tetszését a küküllőmenti borok nyerték el. Egymást érték a pohárköszöntők és „késő éjfélután”, a vacsora végén Adyéktól már mint jó barátoktól búcsúztak a házigazdák. Egymást követték a meghívások, elsőnek maga Bernády György főispán, látva a flekkenvacsora sikerét, hívta meg a költőt, felajánlva trébelyi villáját egy igazi vásárhelyi kerti flekkenezésre. A meghívások nyomán Adyék úgy döntenek, hogy meghosszabbítva a vásárhelyi tartózkodásukat, nem az eredeti tervnek megfelelően, szombat délután, hanem vasárnap is itt maradva, hétfő reggel utaznak tovább Szovátafürdőre.

1915. július 24, szombat

Marosvásárhely

Szombat délelőtt Marosvásárhely legnevezetesebb épületét, a magyar szecesszió egyik legszebb, legismertebb építészeti alkotását, a Közművelődési Házat látogatták meg.

Ady Endre a főispáni bankett végén barátként búcsúzott Bernády Györgytől, ez a kialakuló barátság tovább erősödött a következő négy nap során: „Bernády nemigen érdeklődött az irodalom iránt, politikus volt, és semmiképpen nem tekinthető túlságosan haladó, radikális embernek; Adyval szemben mégis megértően és megbecsülően viselkedett, megadta a költőnek a zseninek kijáró hódolatot és tiszteletet. Ez sokkal nagyobb hatást tett Adyra, mintha valaki a hozzá közelítő irodalmi és politikai atmoszférából emelt volna előtte kalapot és fogadta volna a megillető hódolattal.” (Bölöni)

(Folytatjuk)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató